Ugrás a tartalomhoz

„Reicheocactus famatinensis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox
{{Taxonbox
|taxon= Reicheocactus famatinensis
| accepted  = Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012 sec. Schlumpberger 2021
| synonym    = Echinopsis famatinensis (Speg.) Werderm. in Gartenflora 80: 301. 1931 wfo-0000662101
syn. sec.: Schlumpberger 2012
}}
}}
== Tudományos név ==
* ''Reicheocactus famatinensis'' (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012. Sec. Schlumpberger (2021)
** '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Echinopsis famatinensis'' (Spegazzini) Werdermann 1931
** '''A tudományos név státusza:''' szinonima
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


14. sor: 9. sor:
* Az ''Echinopsis'' szinonima nemzetségnév ógörög eredetű, „sünszerűt”, „sünhöz hasonlót” jelent, utalva a növények erősen tövises mivoltára.
* Az ''Echinopsis'' szinonima nemzetségnév ógörög eredetű, „sünszerűt”, „sünhöz hasonlót” jelent, utalva a növények erősen tövises mivoltára.
* A fajnév, a ''famatinensis'', az argentínai Famatina település nevéből ered, amelynek környékén a típus élőhely található. Megjegyzendő, hogy '''Spegazzini''' eredetileg tévesen ''famatimensis''-ként írta le, de mivel a település neve Famatina, a név korrekcióra került.
* A fajnév, a ''famatinensis'', az argentínai Famatina település nevéből ered, amelynek környékén a típus élőhely található. Megjegyzendő, hogy '''Spegazzini''' eredetileg tévesen ''famatimensis''-ként írta le, de mivel a település neve Famatina, a név korrekcióra került.
 
[[Fájl:Reicheocactus famatinensis.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
[[Fájl:Reicheocactus famatinensis.JCs 02.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
[[Fájl:Reicheocactus famatinensis,KP71.JCs 03.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===


* Spegazzini, Famatina környéke (La Rioja, Argentína), 2000-3000 m.
* Spegazzini, Famatina környéke (La Rioja, Argentína), 2000-3000 m.
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus famatinensis'' Spegazzini, An. Soc. Cient. Argentina, 92:44, 1921.
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus famatinensis'' Spegazzini, An. Soc. Cient. Argentina, 92:44, 1921.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Erich Werdermann, 1931.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' [[Erich Werdermann]], 1931.


{{Típusfaj|Reicheocactus famatinensis|limit=5}}
{{Típusfaj|Reicheocactus famatinensis|limit=5}}
{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
[[Fájl:Reicheocactus famatinensis.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===


45. sor: 41. sor:


A tövisek 1,5-2 mm hosszúak, vékonyak, fehérek vagy üvegesek, és egyenes lefutásúak.
A tövisek 1,5-2 mm hosszúak, vékonyak, fehérek vagy üvegesek, és egyenes lefutásúak.
[[Fájl:Reicheocactus famatinensis.JCs 02.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
 
* '''Középtövis:''' Rendszerint hiányoznak, vagy idővel lehullnak.
* '''Középtövis:''' Rendszerint hiányoznak, vagy idővel lehullnak.


70. sor: 66. sor:
== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==


Nem tartozik a könnyen nevelhető növények közé az apró gyökérrendszere miatt. Ásványi, kissé kavicsos talajt igényel. Gyakran nevelik oltva, például ''Eriocereus jusbertii'' alanyon, amin jól fejlődik. Téli pihenője hűvös helyen, félszárazon vagy teljesen szárazon történjen. Magról viszonylag könnyen szaporítható.
Nem tartozik a könnyen nevelhető növények közé az apró gyökérrendszere miatt. Ásványi, kissé kavicsos talajt igényel. Gyakran nevelik oltva, például ''[[Harrisia jusbertii]]'' alanyon, amin jól fejlődik. Téli pihenője hűvös helyen, félszárazon vagy teljesen szárazon történjen. Magról viszonylag könnyen szaporítható.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==


Gyűjteményekben gyakran összetévesztik a ''Lobivia densispina'' formáival, a szakirodalom is hosszú ideig keverte a két taxont. Walter Rausch több változatát is leírta, amelyek eltérnek az alapfajtól: a var. ''jachalensis'' nagy szemölcsökkel és erősen filces areolákkal rendelkezik, míg a var. ''sanjuanensis'' virága nagyobb (több mint 8 cm), teste vastagabb és tövisei fehérek, hosszabbak.
Gyűjteményekben gyakran összetévesztik a ''[[Lobivia densispina]]'' formáival, a szakirodalom is hosszú ideig keverte a két taxont. '''[[Walter Rausch]]''' több változatát is leírta, amelyek eltérnek az alapfajtól: a var. ''jachalensis'' nagy szemölcsökkel és erősen filces areolákkal rendelkezik, míg a var. ''sanjuanensis'' virága nagyobb (több mint 8 cm), teste vastagabb és tövisei fehérek, hosszabbak.


== Taxonómia és filogenetika ==
== Taxonómia és filogenetika ==


A ''Reicheocactus'' nemzetség rendszertani helyzete a kaktuszfélék családján belül az egyik legtöbbet vitatott terület volt, de a legújabb filogenetikai kutatások ('''Schlumpberger & Renner''' 2012; '''Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos''' 2021) tisztázták izolált helyzetét.
A ''[[:Kategória:Reicheocactus|Reicheocactus]]'' nemzetség rendszertani helyzete a kaktuszfélék családján belül az egyik legtöbbet vitatott terület volt, de a legújabb filogenetikai kutatások ('''Schlumpberger & Renner''' 2012; '''Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos''' 2021) tisztázták izolált helyzetét.


=== Filogenetikai helyzet és új alnemzetségcsoport ===
=== Filogenetikai helyzet és új alnemzetségcsoport ===


A molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a ''Reicheocactus'' nemzetség a '''Trichocereinae''' alnemzetségcsoport (subtribus) összes többi nemzetségének testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül ősi, elkülönült fejlődési vonalat képvisel az argentin Andok keleti lejtőin.
A molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a ''[[:Kategória:Reicheocactus|Reicheocactus]]'' nemzetség a '''[[:Kategória:Trichocereinae|Trichocereinae]]''' alnemzetségcsoport (subtribus) összes többi nemzetségének testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül ősi, elkülönült fejlődési vonalat képvisel az argentin Andok keleti lejtőin.


Az izolált evolúciós pozíció hangsúlyozására '''Eggli, Nyffeler és J.M. de Vos''' felállított egy új, monogenerikus (egynemzetségű) alnemzetségcsoportot:
Az izolált evolúciós pozíció hangsúlyozására '''Eggli, Nyffeler és J.M. de Vos''' felállított egy új, monogenerikus (egynemzetségű) alnemzetségcsoportot:
106. sor: 102. sor:
* ''Eriosyce odieri'' (Krainz 1957)
* ''Eriosyce odieri'' (Krainz 1957)


A 2012-es molekuláris adatok, majd a 2021-es formális taxonómiai rangemelés végérvényesen megerősítette, hogy a ''Reicheocactus'' nem része sem a ''Lobivia'', sem az ''Echinopsis'' nemzetségeknek a szó szoros értelmében, hanem egy önálló, magasabb rendszertani egységet képviselő taxon.
A 2012-es molekuláris adatok, majd a 2021-es formális taxonómiai rangemelés végérvényesen megerősítette, hogy a ''[[:Kategória:Reicheocactus|Reicheocactus]]'' nem része sem a ''[[:Kategória:Lobivia|Lobivia]]'', sem az ''[[:Kategória:Echinopsis|Echinopsis]]'' nemzetségeknek a szó szoros értelmében, hanem egy önálló, magasabb rendszertani egységet képviselő taxon.


=== Jelenlegi taxonómiai státusz ===
=== Jelenlegi taxonómiai státusz ===
114. sor: 110. sor:
# ''Reicheocactus famatinensis'' (Speg.) Schlumpb.
# ''Reicheocactus famatinensis'' (Speg.) Schlumpb.


Bár korábban több nevet is leírtak a nemzetségen belül (pl. ''R. bonnieae''), ezeket mára vagy szinonimaként kezelik, vagy más nemzetségekbe (pl. ''Puna'' vagy ''Maihueniopsis'') sorolták át a konvergens evolúció megtévesztéses "bizonyítéka"  (törpe növés, sötét tónus, szemölcsös test, hatalmas karógyökér) alapján.
Bár korábban több nevet is leírtak a nemzetségen belül (pl. ''R. bonnieae''), ezeket mára vagy szinonimaként kezelik, vagy más nemzetségekbe (pl. ''[[:Kategória:Puna|Puna]]'' vagy ''[[:Kategória:Maihueniopsis|Maihueniopsis]]'') sorolták át a konvergens evolúció megtévesztéses "bizonyítéka"  (törpe növés, sötét tónus, szemölcsös test, hatalmas karógyökér) alapján.


== Egyéb ==
== Egyéb ==

A lap 2026. szeptember 20., 06:45-kori változata

Reicheocactus famatinensis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Reicheocactinae
Nemzetség Reicheocactus
Faj Reicheocactus famatinensis
Google képek Bing képek
Echinopsis famatinensis

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Reicheocactus famatinensis
Rendszertani besorolás
Faj Echinopsis famatinensis

Tudományos név

  • Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012 sec. Schlumpberger 2021
    elfogadott, érvényes név
  • Echinopsis famatinensis (Speg.) Werderm. in Gartenflora 80: 301. 1931 wfo-0000662101 syn. sec.: Schlumpberger 2012
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • Az érvényes nemzetségnevet Karl Friedrich Reiche (1860–1929) német botanikus tiszteletére alkották meg, aki Chilében és Mexikóban tevékenykedett egyetemi professzorként.
  • Az Echinopsis szinonima nemzetségnév ógörög eredetű, „sünszerűt”, „sünhöz hasonlót” jelent, utalva a növények erősen tövises mivoltára.
  • A fajnév, a famatinensis, az argentínai Famatina település nevéből ered, amelynek környékén a típus élőhely található. Megjegyzendő, hogy Spegazzini eredetileg tévesen famatimensis-ként írta le, de mivel a település neve Famatina, a név korrekcióra került.
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba

Típuspéldány

  • Spegazzini, Famatina környéke (La Rioja, Argentína), 2000-3000 m.
  • Első leírása: Echinocactus famatinensis Spegazzini, An. Soc. Cient. Argentina, 92:44, 1921.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Erich Werdermann, 1931.
Reicheocactus famatinensis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Reicheocactus famatinensis szinonimái

  • ≡ Echinocactus famatinensis, ≡ Lobivia famatinensis, ≡ Rebutia famatinensis, ≡ Echinopsis famatinensis
  • = Lobivia pectinifera var. aurantiaca, ≡ Echinopsis densispina f. aurantiaca, ≡ Lobivia densispina f. aurantiaca, − Lobivia famatimensis var. aurantiaca
  • = Lobivia pectinifera var. cinnabarina, ≡ Echinopsis densispina f. cinnabarina, ≡ Lobivia densispina f. cinnabarina, − Lobivia famatimensis var. cinnabarina
  • = Lobivia pectinifera var. citriflora, ≡ Lobivia famatimensis var. citriflora, ≡ Echinopsis densispina f. citriflora, ≡ Lobivia densispina f. citriflora
  • = Lobivia pectinifera var. eburnea, ≡ Lobivia famatimensis var. eburnea, ≡ Echinopsis densispina f. eburnea, ≡ Lobivia densispina f. eburnea
  • = Lobivia pectinifera var. subcarnea, ≡ Lobivia famatimensis var. subcarnea, ≡ Echinopsis densispina f. subcarnea, ≡ Lobivia densispina f. subcarnea
  • = Lobivia pectinifera var. sufflava, ≡ Lobivia famatimensis var. sufflava, ≡ Echinopsis densispina f. sufflava, ≡ Lobivia densispina f. sufflava
  • = Reicheocactus pseudoreicheanus
  • = Lobivia famatimensis var. sanjuanensis, ≡ Rebutia famatimensis var. sanjuanensis
  • = Lobivia famatimensis var. jachalensis, − Rebutia famatimensis var. jachalensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

A növény gyökérzete kicsi és körte alakú.

Hajtás, szár

A test hengeres alakú, 3-3,5 cm magas és 2,5-2,8 cm átmérőjű, a csúcsa kissé bemélyedt. A hajtás színe a sötétzöldtől a szürkésig változhat. Bordáinak száma 24, melyek egyenes lefutásúak vagy kissé csavarodottak.

Szemölcsök

A bordák kis, puha szemölcsökre (tuberkulum-okra) tagolódnak. Ezek száma egy sorban 12-18 darab, félgömb alakúak, 3-4 mm átmérőjűek és 1,5 mm magasak.

Areolák

Az areolák fehér filcesek.

Tövisek

A tövisek 1,5-2 mm hosszúak, vékonyak, fehérek vagy üvegesek, és egyenes lefutásúak.

  • Középtövis: Rendszerint hiányoznak, vagy idővel lehullnak.

Generatív test

Virág

A virág harang alakú, 3 cm átmérőjű és aranysárga színű. A virágcső kis pikkelyekkel és 5-10 mm hosszú gyapjúval (szőrözöttséggel) fedett.

  • Takarólevelek: A lepellevelek egyenesek, sárgák, a felső részükön narancsvörös árnyalattal.
  • Ivarlevelek: A porzószálak több sorban helyezkednek el és sárgák. A bibeszál sárgásfehér, a bibe 8-10 ágú és krémszínű.

Termés

A termés gömb alakú, bogyószerű és kisméretű.

  • Magja: A magok ovális alakúak és sárgásszürkék.

Elterjedés és élőhely

  • Fölrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentínában, La Rioja tartományban, Famatina környékén található. Elterjedt továbbá Argentína San Juan tartományában is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2000-3000 méteres tengerszint feletti magasságban él. Élőhelyén ritkás cserjék, páfrányok és más lágyszárúak között fordul elő, vulkanikus kőzetalapú, földpát tartalmú talajon.

Kultúrában tartás

Nem tartozik a könnyen nevelhető növények közé az apró gyökérrendszere miatt. Ásványi, kissé kavicsos talajt igényel. Gyakran nevelik oltva, például Harrisia jusbertii alanyon, amin jól fejlődik. Téli pihenője hűvös helyen, félszárazon vagy teljesen szárazon történjen. Magról viszonylag könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyűjteményekben gyakran összetévesztik a Lobivia densispina formáival, a szakirodalom is hosszú ideig keverte a két taxont. Walter Rausch több változatát is leírta, amelyek eltérnek az alapfajtól: a var. jachalensis nagy szemölcsökkel és erősen filces areolákkal rendelkezik, míg a var. sanjuanensis virága nagyobb (több mint 8 cm), teste vastagabb és tövisei fehérek, hosszabbak.

Taxonómia és filogenetika

A Reicheocactus nemzetség rendszertani helyzete a kaktuszfélék családján belül az egyik legtöbbet vitatott terület volt, de a legújabb filogenetikai kutatások (Schlumpberger & Renner 2012; Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos 2021) tisztázták izolált helyzetét.

Filogenetikai helyzet és új alnemzetségcsoport

A molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a Reicheocactus nemzetség a Trichocereinae alnemzetségcsoport (subtribus) összes többi nemzetségének testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül ősi, elkülönült fejlődési vonalat képvisel az argentin Andok keleti lejtőin.

Az izolált evolúciós pozíció hangsúlyozására Eggli, Nyffeler és J.M. de Vos felállított egy új, monogenerikus (egynemzetségű) alnemzetségcsoportot:

  • Reicheocactinae Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos, subtrib. nov. (2021)
  • Típus: Reicheocactus Backeb.

Taxonómiai revízió és diagnózis

Az új besorolás alapja a következő morfológiai és genetikai diagnózis:

  • Testfelépítés: Törpe növésű, gömbölyded vagy rövid hengeres test, amely nem szegmentált. Általában magányos életmódot folytat.
  • Gyökérzet: Erőteljes, répaszerű karógyökér (tuberous main root).
  • Bordázat: Számos, sűrűn elhelyezkedő alacsony borda, amelyek félgömb alakú szemölcsökre tagolódnak.
  • Tövisezettség: Fésűs (pectinate), gyenge és alig szúrós tövisek jellemzik.
  • Virágzat: Nappali virágzású; a pericarpel (magház) pikkelyeinek hónaljában bőséges gyapjú és szőr található.

Történeti félreazonosítások

A nemzetség típusfaja, a R. famatimensis hosszú ideig nómenklatúrai zavarok forrása volt a gyűjteményekben és a szakirodalomban. Gyakran tévesen az alábbi fajokkal azonosították:

  • Echinopsis densispina (Wessner 1940)
  • Eriosyce odieri (Krainz 1957)

A 2012-es molekuláris adatok, majd a 2021-es formális taxonómiai rangemelés végérvényesen megerősítette, hogy a Reicheocactus nem része sem a Lobivia, sem az Echinopsis nemzetségeknek a szó szoros értelmében, hanem egy önálló, magasabb rendszertani egységet képviselő taxon.

Jelenlegi taxonómiai státusz

A nemzetség ma monotipikusnak tekinthető, egyetlen elfogadott fajjal:

  1. Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb.

Bár korábban több nevet is leírtak a nemzetségen belül (pl. R. bonnieae), ezeket mára vagy szinonimaként kezelik, vagy más nemzetségekbe (pl. Puna vagy Maihueniopsis) sorolták át a konvergens evolúció megtévesztéses "bizonyítéka" (törpe növés, sötét tónus, szemölcsös test, hatalmas karógyökér) alapján.

Egyéb

A fajt Spegazzini eredetileg famatimensis néven publikálta, de ez egyértelmű elírás volt a névadó település (Famatina) után.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Sorin Copăcescu, fordította: Lőrincz István
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektor: Papp László
  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) 246. kártya
  • https://caryophyllales.org/
  • J. M. de Vos et al.: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025)