Huernia stapelioides

Huernia stapelioides
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia stapelioides

Tudományos név

Huernia stapelioides Schltr., Bot. Jahrb. Syst. 20(Beibl. 51): 55 (1895).
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
A stapelioides fajnév a Stapelia nemzetség nevéből és a görög -oides képzőből származik, jelentése „Stapelia-szerű”. A név a virágok alakjára utal, amelyek emlékeztetnek a Stapelia fajok virágaira.

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Ceropegia stapelioides (Schltr.) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 424 (2017)

Heterotípusos szinonimák

Huernia vogtsii E.Phillips in Fl. Pl. South Africa 12: t. 452 (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szárai rövidek vagy megnyúltak. Keresztmetszetük általában négyszögletű, ritkábban ötszögletű. A rövidebb hajtások szalmafonatra emlékeztető megjelenésűek, míg a hosszabbak többé-kevésbé szemölcsösek. A szártagok 3–10 cm hosszúak és legalább 1,5 cm vastagok.

Levelei csökevényesek, időnként tövisszerű megjelenésűek.

Generatív test

Virág

Virágai kifelé nézők. A virágkocsány 1–1,8 cm hosszú. A csészelevelek körülbelül 1 cm hosszúak.

A párta kívül és belül egyaránt halványsárga vagy sárga színű, belső oldalán gesztenyebarna vagy vörösesbarna pöttyözéssel és csíkozással. A teljes virág átmérője 3–4,2 cm. A virágcső csésze alakú és csupasz.

A pártalebenyek háromszög alakúak, körülbelül 1,5 cm hosszúak és szélesek. Csúcsukon gyakran rövidebb vagy hosszabb farokszerű nyúlvány fejlődik. Külső felületük finoman recézett, belső oldalukat sűrűn borítják a legfeljebb 2,5 mm-es, lapított, alig kúpos szemölcsök.

A külső korona cimpái négyzetesek. A belső koronalebenyek 2,5–3 mm hosszúak, egyenesek, vastagok, domborúak, szemölcsösek és serteszőrösek.

A pollen sárga, a csíranyílások környezetében sötétebb árnyalatú.

Termés

Terméséről a rendelkezésre álló forrás kevés adatot közöl. A nemzetségre jellemző módon feltehetően páros tüszőtermést fejleszt.

Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartomány, Mpumalanga, Gauteng és Északnyugati Tartomány területén, valamint Szváziföldön fordul elő.

Élőhely: Száraz, meleg klímájú területeken él. Elsősorban sziklás vagy köves talajú élőhelyeken fordul elő, ahol a növényzet ritkás.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető, bár a szakirodalom általában a félárnyékos tartást javasolja. Megfelelő fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért dugványozással egyszerűen szaporítható. A magoncok rendszerint 2–4 éves korban virágoznak először. Kedvező körülmények között nyár közepén akár 1–1,5 hónapon keresztül is virágozhat.

A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel. Általában havi 3–5 öntözés elegendő, de két öntözés között a talajnak részben ki kell száradnia. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

A szakirodalom szerint télen körülbelül 10 °C hőmérsékleten tartható, ritka öntözés mellett. Tapasztalatok alapján azonban teljesen szárazon teleltetve is eredményesen nevelhető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

A legfontosabb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak jelentősebb károkat. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.

Szerzők és forrás

Szöveg: Budai Ferenc
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás:

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 159. kártya