Turbinicarpus pseudopectinatus

Turbinicarpus pseudopectinatus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus pseudopectinatus

Tudományos név

Turbinicarpus pseudopectinatus (Backeb.) Glass & R.A.Foster in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 49(4): 175. 1977 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „turbinatus” (kúpalakú) és „carpus” (termés) szavakból származik, kúpos termésre utal.
A fajnév latin eredetű, jelentése „álfésűs”, utalva arra, hogy korábban a Pelecyphora nemzetségbe sorolták, ahol a Pelecyphora aselliformis valóban fésűszerű tövisű, míg ez a faj csak hasonlóságot mutat.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
Első leírása: Backeberg, Kakteenkunde 5: 98 (1935)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Glass & Foster

A(z) Turbinicarpus pseudopectinatus szinonimái

≡ Pelecyphora pseudopectinata, ≡ Mammillaria pseudopectinata, ≡ Normanbokea pseudopectinata, ≡ Thelocactus pseudopectinatus, ≡ Neolloydia pseudopectinata, ≡ Pediocactus pseudopectinatus
= Pelecyphora pulcherrima
= Turbinicarpus pseudopectinatus subsp. jarmilae, ≡ Turbinicarpus pseudopectinatus var. jarmilae

Pelecyphora pseudopectinata Backeberg (1935)
Mammillaria pseudopectinata (Backeberg) Kelsey & Dayton (1942)
Thelocactus pseudopectinatus (Backeberg) E. F. Anderson & Boke (1969)
Normanbokea pseudopectinata (Backeberg) Kladiwa & Buxbaum (1969)
Neolloydia pseudopectinata (Backeberg) E. F. Anderson (1986)
Pediocactus pseudopectinatus (Backeberg) Halda (1990)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Oldalhajtásokat természetes élőhelyén nem fejleszt. Növelt körülmények között is többnyire magányos. Nyomott gömb alakú, 2–3(6) cm magas és 2–3,5(4,4) cm átmérőjű, kékeszöld színű növény, amelyet a sűrű tövisek gyakran teljesen elfednek.

Szemölcsök

A bordák enyhén spirális lefutásúak, sorba rendezett szemölcsökből állnak. A szemölcsök alapjukon oválisak vagy kerekek, csúcsuk lapított, mintegy 3 mm magasak.

Axillák

Nem feltűnőek, gyapjúzat általában hiányzik.

Areolák

A szemölcsök lapos csúcsán helyezkednek el, hosszanti irányban megnyúlt, keskeny (1,2–3 mm) sávot alkotnak.

Tövisek

Középtövis: hiányzik
Peremtövis: kb. 50 darab, fehérek, sugárirányban oldalra állnak. Az areola középső részén hosszabbak, a szélek felé fokozatosan rövidülnek. 1–2 mm hosszúak, egymással párhuzamosan, fésűfogszerű elrendezésben állnak.

Generatív test

Virág

1,8–2,6(3) cm átmérőjű. Színe vörös, halvány rózsaszín vagy zöldes (menta árnyalatú) középcsíkkal a belső lepelleveleken.

Lepellevelek: csésze, rövidebb külső lepellevelek zöldes vagy vörösesbarna középsávval, két világoszöld vagy sárgászöld széllel, kihegyezett csúccsal; párta sziromlevelek, élénkebb színű belső lepellevelek; lepellevelek
Ivarlevelek:

 porzószálak bíborvörösek vagy rózsaszínűek,
 portokok élénk sötétsárgák
 bibeszál világos színű
 bibe fehér vagy sárgásfehér, rendszerint 6 ágú

Termés

Kerekded vagy csepp alakú, zöldes vagy olajzöld, érve barnásvörös árnyalatot kaphat. 7–8 mm hosszú, éretten is részben húsos maradhat.

Magja: barnásfekete, 1,2–1,5 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas (Palmillas környéke), Nuevo León (Galeana környéke), továbbá újabban San Luis Potosí
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz füves és ritkás borókás-fenyves területek. Gyakran együtt fordul elő többek között Yucca fajokkal, Thelocactus bueckii, Thelocactus conothelos, Neolloydia conoidea, Coryphantha palmeri, Echinocereus pentalophus, Mammillaria albicoma fajokkal

Kultúrában tartás

A Turbinicarpus nemzetségen belül a Normanbockea alnemzetségbe tartozik. Jellemző a téli–kora tavaszi bimbóképzés és a március–áprilisi virágzás. Teleltetése világos, hűvös (2–8 °C) helyen, teljesen szárazon ajánlott. A vegetáció korai indítása (február vége) enyhe párásítással elősegíti a virágzást, ellenkező esetben a bimbók elszáradhatnak. Saját gyökéren is jól tartható, óvatos öntözést igényel. Nyáron enyhe árnyékolás mellett tövisrendszere sűrűbbé válik. Nem önbeporzó, ezért mesterséges beporzás szükséges. Magról könnyen szaporítható, de lassú növekedésű, 4–6(8) évesen válik ivaréretté.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes, fésűszerűen rendezett, kizárólag peremtövisekből álló töviszetével könnyen felismerhető. Hasonló megjelenésű a Pelecyphora aselliformis, de attól kisebb méretével és eltérő töviselrendezésével különbözik.

Taxonómia és filogenetika

A Cactaceae családba tartozik. Rendszertani besorolása többször változott, több nemzetségbe is áthelyezték, ami morfológiai változatosságára és átmeneti jellegére utal.

Egyéb

A faj a CITES I. függelékében szerepel, természetvédelmi szempontból kiemelten védett. Mexikóban néha „peyote” néven is említik, de nincs bizonyíték jelentős etnobotanikai használatára. Rendkívül változatos faj, különösen a virágszín és a töviszet tekintetében.

Szerzők

Szöveg: Papp László alapján átdolgozva
Kép: Papp László
Lektorálta:

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 70. kártya

Szerzők és forrás

Szöveg:
Kép: Szigetvári József
Lektorálta:
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások XXX. kártya