Huernia insigniflora

Huernia zebrina subsp. insigniflora
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia zebrina
Alfaj	Huernia zebrina subsp. insigniflora

Huernia insigniflora
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Huernia zebrina subsp. insigniflora
Rendszertani besorolás
Faj	Huernia insigniflora

Tudományos név

• Huernia zebrina subsp. insigniflora (C.A.Maass) Bruyns, Stapeliads S. Africa Madagascar 1: 171 (2005)
  elfogadott, érvényes név
• Huernia insigniflora C.A.Maass, Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 43: 79 (1928)
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577–1652) tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
• A fajnév latin szóösszetétel, feltehetően a faj feltűnő méretű, színű és mintázatú virágait jellemzi („insignis” = valamiről felismerhető, feltűnő, szembeszökő, rendkívüli; „flora” = virág).

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Möller's Deutsche Gärtner-Zeitung 1928, XLIII. 79.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Maass 1928

Szinonimák

• Huernia confusa E. Phillips 1932
• Huernia zebrina subsp. insigniflora (Maass) Bruyns 2005
• Ceropegia zebrina (N. E. Brown) Bruyns subsp. insigniflora (Maass) Bruyns 2017

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tőben elágazó hajtásai felállók, élőhelyen ritkán haladják meg a 3 cm-es hosszúságot. Színük szürkészöld, általában 4, ritkábban ötbordásak, 10 cm átmérőjű csoportokat alkotnak. Az élek az idős hajtásrészeken eltűnnek.

Bordák

A hajtások általában négy-, ritkábban ötbordásak.

Generatív test

Virágzat

Virágzata mindössze néhány virágot tartalmaz, amelyek kifelé néznek és a hajtások töve közelében fejlődnek. A virágkocsány kb. 1 cm hosszú. A virágok egyesével, egymás után nyílnak ki.

Virág

A csészelevelek 6 mm hosszúak.

• Párta: 2,5–3,5 cm átmérőjű, kívül halványzöld, a belső oldala zöldesfehér, elefántcsontszínű vagy világossárga, ritkán rózsaszín. A pártacső és a csupasz pártagyűrű színe kárminvöröstől a sötétbordóig terjed, de lehet sötétbarna is.
• Pártacső: 7 mm széles és 6 mm hosszú.
• Pártacimpák: háromszög alakúak, szétágazók, rövid hegyben végződnek, színük halványabb vagy erősebb sárga. Gyakran egyszínűek, de olykor halvány foltok tarkítják, máskor szabálytalan halvány rózsaszín vagy bordó színű, szabálytalan, keresztirányú csíkok mintázzák.
• Pártafelület: a külső oldal egy része finoman érdes felületű, a belső oldalon pedig rövid, gesztenyebarna vagy vöröses szőrszálak fedik.
• Korona (ivaroszlop): a külső korona halványsárga, rózsaszínes, ritkábban sötét bíborszínű, néha barna mintázattal. A rövid koronalebenyek egy lapos lemezt alkotnak, amelynek a szegélyét általában 10 db bemetszés tagolja. A belső korona színe sárgás, fekete vagy sötétbarna lehet.
• Ivarlevelek: a pollen sárga vagy sötétzöld.

Termés

Termése ikertüsző, amely egyenként 8–9 × 1 cm, kihegyesedő henger alakú.

• Magja: sárgásbarna, lapos ovális, 4 × 7 mm-es, az egyik végén repítő készülékkel

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a Dél-afrikai Köztársaság növénye, típus élőhelye nem ismert. Elterjedési területe az ország ma érvényes közigazgatási beosztása szerint Limpopo és Mpumalanga tartományok nyugati területein található
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: az élőhelyek 1350–1800 méteres tengerszint feletti magasságokban találhatók, többnyire köves, sziklás területeken, gránitsziklákon, ritkás növényzetű sziklagyepekben

Kultúrában tartás

Élőhelyén novembertől márciusig nyílik, nálunk általában a nyár végén, rendszerint augusztusban. Szürkészöld hajtásaival és feltűnő virágaival figyelemre méltó növény. Gondozásában nem tér el a nemzetség legtöbb fajánál leírtaktól, összességében a könnyebben tartható fajok közé tartozik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A mintázott virágú példányok nagyon hasonlítanak a Huernia zebrina fajra.

Taxonómia és filogenetika

A mértékadónak tekintett szerzők (Eggli, U. edit. 2002. Sukkulenten-Lexikon.) önálló fajként ismerik el, míg mások a Huernia zebrina alfajának tekintik.

Tény, hogy a mintázott virágú példányok nagyon hasonlítanak a Huernia zebrina-ra. Plowes újabb keletű munkássága, valamint az alapot képező szabályos átsorolás révén (Bruyns: Stap. Southern Afr. and Madag. 171, 2005) és Bruyns meggyőző kutatásai által a későbbi összefoglaló művek el fogják fogadni az alfaji létét.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 727. kártya