Orbea hardyi
| Orbea hardyi | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Orbea |
| Faj | Orbea hardyi |
| Orbeanthus hardyi | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Orbea hardyi | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Orbeanthus hardyi |
Tudományos név
- Orbea hardyi (R. A. Dyer) Bruyns 2001
elfogadott, érvényes név - Orbeanthus hardyi (R. A. Dyer) L. C. Leach 1978
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin „orbis”, „orbs” = kör, körvonal, kerekség szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
- A szinonim nemzetségnév az (Orbeanthus), Orbea (latin: „orbis” = kör, korong, kerék, karika; a pártagyűrű alakjára utal) nemzetség nevének és az ógörög „anthos” = virág szónak az összetétele. Azt fejezi ki, hogy a nemzetséghez tartozó fajoknak az Orbea-fajokhoz hasonló viráguk van.
- A fajnév David S. Hardy (1931–1998) dél-afrikai kertészmérnökről, a Pretoriai Botanikus Kert volt igazgatójáról kapta nevét.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Flowering Plants of Africa XXXVI. t. 1403. 1963 (1964).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Peter Vincent Bruyns 2001
Szinonimák
Homotípusos szinonimák
- Ceropegia hardyi (R.A.Dyer) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 426 (2017)
- Orbeanthus hardyi (R.A.Dyer) L.C.Leach in Excelsa, Taxon. Ser. 1: 74 (1978)
- Stultitia hardyi R.A.Dyer in Fl. Pl. Africa 36: t. 1403 (1963)


Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kúszó hajtásai zöldek, lilás foltokkal tarkítva. Átmérőjük 0,6–0,9 cm, hosszúságuk a 30 cm-t is elérheti. Fiatal korban határozottan négyélűek, lekerekített élekkel, idősebb korban inkább hengeresnek tűnnek. A hajtások oldalai barázdáltak.
Szemölcsszerű dudorok
A hajtásokat apró, hegyes, szemölcsszerű dudorok tagolják, amelyek elállók vagy kissé a hajtás felé hajlanak.
Generatív test
Virág
- Virágzat: virágai egyesével vagy kettesével nyílnak. A bimbók lassan fejlődnek. A virágzati szár – amennyiben legalább két virág fejlődik – néhány mm hosszú, az ehhez kapcsolódó virágkocsány kb. 5 mm hosszú. A bimbó hegyes, majd hirtelen kiszélesedik.
- Csészelevelek: 1,5–3 mm hosszúak.
- Párta: 6,5–7 cm átmérőjű, krém alapszínű, szabálytalan gesztenyebarna, sötétvörös vagy vörösesbarna foltokkal tarkított. A pártagyűrű halványabb. A pártacső belső oldala és a pártagyűrű széle egyszínű, a foltok színével megegyező. A pártacső 5–6 mm hosszú, körülveszi a pártagyűrűt.
- Pártagyűrű: 18–20 mm átmérőjű, 4 mm vastag, párnaszerű képződmény, közepén kis bemélyedéssel, amely magába foglalja a koronát.
- Pártacimpák: 2–2,5 cm hosszúak és 1,3–1,8 cm szélesek, hegyesek. Külső oldaluk csupasz, belül enyhén ráncosak és finoman papillásak, alsó részükön szőrösek, a csúcs közelében csupaszok. A szőrök áttetszők, rövidek, apró hólyagszerűek.
- Korona: kb. 8 mm átmérőjű. A külső korona tálszerűen bemélyült, krémszínű, barnásbordó foltokkal mintázott, szegélye hasonló színű. A koronalebenyek kb. 3 mm hosszúak, téglalap alakúak, középen enyhén vályúszerűek, külső oldalukon mélyen kettéosztottak, hajasak. Az apró szőrök barnák vagy színtelenek. A külső korona az alapjánál összenőtt a belső korona háti részével. A belső korona alsó része krémszínű, felső fele barnásbordó, sötét bíborszínű hajjal.
Termés
Termése az Asclepiadoideae alcsaládra jellemző ikertüsző.
- Magja: világosbarna, szőrüstökös (repítőkészülékes).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság, Limpopo és Mpumalanga tartományok
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Soutpansberg hegylánctól Pelgrim’s Rest környékéig fordul elő. A növények bozótos élőhelyeken, többnyire árnyékban, kőzetmélyedésekben összegyűlt humuszban gazdag talajon élnek. A hegylánc legmagasabb pontja 1747 m, jellemző kőzetei homokkő és vulkáni eredetű kőzetek. Virágzása a déli félteke nyarának második felében, decembertől márciusig tart.
Kultúrában tartás
Tavasztól őszig lehetőleg szabadban vagy nagyon jól szellőztethető növényházban tartandó, a tűző napfénytől védve. Talaja enyhén savanyú kémhatású, humuszban gazdag, laza szerkezetű legyen. Mérsékelt öntözés mellett a nyár végén vagy ősz elején virágzik. Télen legalább 10 °C biztosítandó számára. Ezen a hőmérsékleten teljesen szárazon tartva is áttelel, enyhébb időben kevés nedvesítést meghálál. A gyapjastetvek súlyos károkat okozhatnak, ezért fontos a rendszeres növényvédelem.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hosszú, kúszó hajtásai és nagyméretű, erősen mintázott virágai alapján jól elkülöníthető más Stapeliinae-fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg Robert Allen Dyer írta le Stultitia hardyi néven. Később Leslie Charles Leach helyezte az Orbeanthus hardyi fajba.
Megjegyzés
Peter Vincent Bruyns 2001-ben az addig Orbeanthus hardyi néven ismert fajt az Orbea nemzetségbe helyezte át, így jött létre a ma elfogadott Orbea hardyi név.
Egyéb
A faj gyakran Stapelia hardyi néven található a gyűjteményekben, valószínűleg a kevéssé ismert Stultitia és a közismert Stapelia nevek összekeverése miatt. Stapelia hardyi néven érvényesen nem írtak le fajt. Nem tévesztendő össze a Madagaszkáron élő Stapelianthus hardyi fajjal.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán (1.), Papp László (2.)
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 549. kártya