Orbea hardyi

Orbeanthus hardyi
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Orbea hardyi
Rendszertani besorolás
Faj	Orbeanthus hardyi

Orbea hardyi
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Orbea
Faj	Orbea hardyi

Tudományos név

Orbea hardyi (R. A. Dyer) Bruyns 2001
elfogadott, érvényes név
Orbeanthus hardyi (R. A. Dyer) L. C. Leach 1978
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „orbis”, „orbs” = kör, körvonal, kerekség szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
A szinonim nemzetségnév az (Orbeanthus), Orbea (latin: „orbis” = kör, korong, kerék, karika; a pártagyűrű alakjára utal) nemzetség nevének és az ógörög „anthos” = virág szónak az összetétele. Azt fejezi ki, hogy a nemzetséghez tartozó fajoknak az Orbea-fajokhoz hasonló viráguk van.
A fajnév David S. Hardy (1931–1998) dél-afrikai kertészmérnökről, a Pretoriai Botanikus Kert volt igazgatójáról kapta nevét.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Flowering Plants of Africa XXXVI. t. 1403. 1963 (1964).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Peter Vincent Bruyns 2001

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Ceropegia hardyi (R.A.Dyer) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 426 (2017)
Orbeanthus hardyi (R.A.Dyer) L.C.Leach in Excelsa, Taxon. Ser. 1: 74 (1978)
Stultitia hardyi R.A.Dyer in Fl. Pl. Africa 36: t. 1403 (1963)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kúszó hajtásai zöldek, lilás foltokkal tarkítva. Átmérőjük 0,6–0,9 cm, hosszúságuk a 30 cm-t is elérheti. Fiatal korban határozottan négyélűek, lekerekített élekkel, idősebb korban inkább hengeresnek tűnnek. A hajtások oldalai barázdáltak.

Szemölcsszerű dudorok

A hajtásokat apró, hegyes, szemölcsszerű dudorok tagolják, amelyek elállók vagy kissé a hajtás felé hajlanak.

Generatív test

Virág

Virágzat: virágai egyesével vagy kettesével nyílnak. A bimbók lassan fejlődnek. A virágzati szár – amennyiben legalább két virág fejlődik – néhány mm hosszú, az ehhez kapcsolódó virágkocsány kb. 5 mm hosszú. A bimbó hegyes, majd hirtelen kiszélesedik.
Csészelevelek: 1,5–3 mm hosszúak.
Párta: 6,5–7 cm átmérőjű, krém alapszínű, szabálytalan gesztenyebarna, sötétvörös vagy vörösesbarna foltokkal tarkított. A pártagyűrű halványabb. A pártacső belső oldala és a pártagyűrű széle egyszínű, a foltok színével megegyező. A pártacső 5–6 mm hosszú, körülveszi a pártagyűrűt.
Pártagyűrű: 18–20 mm átmérőjű, 4 mm vastag, párnaszerű képződmény, közepén kis bemélyedéssel, amely magába foglalja a koronát.
Pártacimpák: 2–2,5 cm hosszúak és 1,3–1,8 cm szélesek, hegyesek. Külső oldaluk csupasz, belül enyhén ráncosak és finoman papillásak, alsó részükön szőrösek, a csúcs közelében csupaszok. A szőrök áttetszők, rövidek, apró hólyagszerűek.
Korona: kb. 8 mm átmérőjű. A külső korona tálszerűen bemélyült, krémszínű, barnásbordó foltokkal mintázott, szegélye hasonló színű. A koronalebenyek kb. 3 mm hosszúak, téglalap alakúak, középen enyhén vályúszerűek, külső oldalukon mélyen kettéosztottak, hajasak. Az apró szőrök barnák vagy színtelenek. A külső korona az alapjánál összenőtt a belső korona háti részével. A belső korona alsó része krémszínű, felső fele barnásbordó, sötét bíborszínű hajjal.

Termés

Termése az Asclepiadoideae alcsaládra jellemző ikertüsző.

Magja: világosbarna, szőrüstökös (repítőkészülékes).

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság, Limpopo és Mpumalanga tartományok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Soutpansberg hegylánctól Pelgrim’s Rest környékéig fordul elő. A növények bozótos élőhelyeken, többnyire árnyékban, kőzetmélyedésekben összegyűlt humuszban gazdag talajon élnek. A hegylánc legmagasabb pontja 1747 m, jellemző kőzetei homokkő és vulkáni eredetű kőzetek. Virágzása a déli félteke nyarának második felében, decembertől márciusig tart.

Kultúrában tartás

Tavasztól őszig lehetőleg szabadban vagy nagyon jól szellőztethető növényházban tartandó, a tűző napfénytől védve. Talaja enyhén savanyú kémhatású, humuszban gazdag, laza szerkezetű legyen. Mérsékelt öntözés mellett a nyár végén vagy ősz elején virágzik. Télen legalább 10 °C biztosítandó számára. Ezen a hőmérsékleten teljesen szárazon tartva is áttelel, enyhébb időben kevés nedvesítést meghálál. A gyapjastetvek súlyos károkat okozhatnak, ezért fontos a rendszeres növényvédelem.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hosszú, kúszó hajtásai és nagyméretű, erősen mintázott virágai alapján jól elkülöníthető más Stapeliinae-fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Robert Allen Dyer írta le Stultitia hardyi néven. Később Leslie Charles Leach helyezte az Orbeanthus hardyi fajba.

Megjegyzés
Peter Vincent Bruyns 2001-ben az addig Orbeanthus hardyi néven ismert fajt az Orbea nemzetségbe helyezte át, így jött létre a ma elfogadott Orbea hardyi név.

Egyéb

A faj gyakran Stapelia hardyi néven található a gyűjteményekben, valószínűleg a kevéssé ismert Stultitia és a közismert Stapelia nevek összekeverése miatt. Stapelia hardyi néven érvényesen nem írtak le fajt. Nem tévesztendő össze a Madagaszkáron élő Stapelianthus hardyi fajjal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán (1.), Papp László (2.)
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 549. kártya