Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Ceropegiinae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Ceropegiinae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Ceropegiinae

Tudományos név

  • Ceropegiinae (Bentham) Meve & Liede, 2004
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A szubtribus névadó nemzetsége a Ceropegia. A szóösszetétel a görög keros (κηρός), azaz viasz, és a pege (πηγή), azaz forrás vagy kút szavakból származik. Carl von Linné, a nemzetség leírója a „viaszkút” elnevezéssel a virágok különleges, viaszszerű megjelenésére vagy a nektárkiválasztásra utalhatott (viaszgyertyára emlékeztető forma).

Típus

  • Ceropegia Linnaeus; típuspéldány: Ceropegia candelabrum L.
  • Első leírása: George Bentham írta le először Ceropegieae néven a Genera Plantarum művében (1876).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ulrich Meve és Sigrid Liede helyezte át a jelenlegi rendszertani szintre 2004-ben.
Ceropegia képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Stapeliinae
  • Ceropegieae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A csoport tagjai rendkívül változatos morfológiát mutatnak. Megtalálhatóak közöttük a lágyszárú kúszónövények, a húsos gyökerű vagy gumós (tuber) geofitonok, valamint a levéltelen, bordázott szárú pozsgások is. Számos faja szukkulens szárral rendelkezik, amely lehet hengeres vagy szögletes. A levelek gyakran redukáltak, hamar lehullanak, vagy teljesen hiányoznak a fotoszintézist végző szárakról. A nedvük általában víznedvű, ritkábban tejnedvű.

Generatív test

Virág

Virágzatuk általában álernyő. A virágok morfológiája a specializált megporzáshoz idomult, gyakran úgynevezett „csapdavirágok” (pitfall flowers). A párta csöves, alul gyakran felfúvódott (utriculus), a pártacimpák csúcsa pedig sokszor összenő, ernyőszerű vagy lámpás alakú képződményt alkotva. A virágok gyakran kellemetlen szagot árasztanak (például dögszagot a Stapeliinae kládban), hogy vonzzák a döglegyeket és egyéb rovarokat. A hím- és női ivarszervek összenövéséből jön létre a gynostegium.

Termés

Iker-tüszőtermés, amely éréskor felnyílik.

  • Magja: Lapított, barna, csúcsán hosszú, selymes szörüstökkel (magüstökkel) ellátott, amely segíti a széllel való terjedést.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A csoport az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein terjedt el. Fő elterjedési területeik: Dél-Afrika, Kelet-Afrika, Madagaszkár, az Arab-félsziget, India, valamint Délkelet-Ázsia és Ausztrália északi részei. Néhány faj a Kanári-szigeteken is őshonos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a száraz, arid vagy szemiarid területek lakói, sziklahasadékokban, bozótosokban vagy szavannákon fordulnak elő. Sok fajuk epifita vagy litofita életmódot folytat.

Kultúrában tartás

A Ceropegiinae tagjai közül a Ceropegia woodii (ámpolna gyertyavirág) a leggyakoribb. Kedvelik a világos helyet és a jó vízelvezetésű, laza talajt. A gumós fajoknál kritikus a pihenőidőszak alatti szárazon tartás a rothadás elkerülése érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Ceropegiinae elkülöníthető a Stapeliinae szubtribusztól a virágok csőszerű (lampion) felépítése és a többnyire kúszó vagy gumós (nem kizárólagosan bordás-szárszukkulens) habitus alapján.

Szukkulens taxonok

A szubtribusz szukkulenciája elsősorban kaudiciform jellegű. A legjelentősebb nemzetség a Ceropegia, amelynek számos faja rendelkezik húsos levelekkel vagy vízraktározó szárral. A korábban különálló Brachystelma nemzetség tagjai képviselik a föld alatti szukkulencia (gumós geofitonok) extrém formáit, ahol a növény tömegének nagy része a föld alatt raktározódik.

Taxonómia és filogenetika

A molekuláris vizsgálatok (különösen Bruyns és munkatársai, 2017) alapjaiban írták át a szubtribusz taxonómiáját. A filogenetikai adatok bizonyították, hogy a Brachystelma és több kisebb nemzetség a Ceropegia kládján belül helyezkedik el, így a monofília érdekében ezeket beolvasztották a típusnemzetségbe. Jelenleg a Ceropegiinae szinte kizárólag a kiterjesztett értelemben vett (sensu lato) Ceropegia nemzetséget tartalmazza.

A Ceropegiinae és a Stapeliinae egymáshoz való viszonya

A genetikai beágyazódás ténye

A Meve & Liede (valamint később Bruyns et al.) által végzett molekuláris vizsgálatok kimutatták: a korábban élesen elkülönített, levéltelen szárszukkulens dögvirágok (korábbi Stapeliinae) evolúciósan a Ceropegiinae ágon belül alakultak ki.

Ez azt jelenti, hogy a „dögvirág-morfológia” (a bordás, húsos, levéltelen szár) valójában a Ceropegia nemzetséggel közös őstől származó, de erősen specializált hajtásrendszer. Filogenetikailag a Stapeliinae egy monofiletikus csoport a Ceropegiinae kládon belül.

A jelenlegi taxonómiai álláspont (2014/2017+)

Bár a beágyazódás tény, a rendszertanban két különböző megoldás született, és jelenleg az alábbi az elfogadott:

  • A "szélesebb" nemzetség fogalma (Lumpers): A kutatók (különösen Bruyns 2017-es revíziója óta) a Ceropegiinae szubtribuszon belül szinte minden nemzetséget (pl. Brachystelma) beolvasztottak a Ceropegia nemzetségbe.
  • A Stapeliinae különállása: Érdekes módon, bár a dögvirágok (Stapeliads) genetikailag közel állnak, a legtöbb modern rendszer (pl. Endress et al. 2014, POWO) továbbra is külön szubtribuszként (Stapeliinae) kezeli őket.
Miért maradnak külön, ha beágyazódnak?

A rendszertanban létezik a gyakorlatiasság elve.

A Stapeliinae csoport:

  1. Morfológiailag egységes: Minden tagja levéltelen szárszukkulens.
  2. Könnyen felismerhető: Világosan elkülönül a lampionvirág-alkatú Ceropegiinae tagoktól.
  3. Hatalmas diverzitás: Több mint 30 nemzetséget és több száz fajt tartalmaz, így a Ceropegia-ba való beolvasztásuk kezelhetetlenül nagy nemzetséget eredményezne.

Összegzés

  • Filogenetikai szempontból: a Stapeliinae a Ceropegiinae ág „hajtása”.
  • Taxonómiai szempontból: Jelenleg mégis különálló egységként kezelik őket a Ceropegieae tribuszon belül.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • World Flora Online (WFO)
  • Meve, U. & Liede-Schumann, S. (2004): Subtribal division of Ceropegieae (Apocynaceae-Asclepiadoideae).
  • Bruyns, P. V., Klak, C. & Hanáček, P. (2017): A phylogenetic realignment of Ceropegia (Apocynaceae).

Alkategóriák

Ennek a kategóriának csak egyetlen alkategóriája van.