Stapelia flavopurpurea
| Stapelia flavopurpurea | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Stapelia |
| Faj | Stapelia flavopurpurea |
 
| |
Tudományos név
- Stapelia flavopurpurea Marloth, 1907
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve egy holland orvos, Johannes Bodaeus van Stapel (kb. 1602–1636) nevét viseli, aki az orvoslás mellett botanizálással és a növények gyógyító hatásával is foglalkozott.
- A fajnév a latin flavus = sárga és purpureus = bíborszínű, sötétvörös szavakból származik, és a virág színére utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A Dél-Afrikai Köztársaság Nyugati Fokföld tartományában található típusélőhelyről írták le, pontosabb helymegjelölés nélkül.
- Első leírása: Transactions of the South African Philosophical Society 18: 48., 1907.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Marloth, 1907
Szinonimák
- Gonostemon flavopurpureus (Marloth) P. V. Heath, 1992
- Stapelia fleckii A. Berger & Schlechter, 1909
- Stapelia flavopurpurea var. fleckii (A. Berger & Schlechter) A. C. White & B. Sloane, 1937
- Gonostemon flavopurpureus var. fleckii (A. Berger & Schlechter) P. V. Heath, 1993
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Alacsony, csoportokat képező, kb. 10 cm magas növény. Négybordás hajtásainak átmérője kb. 1 cm, oldalaik simák vagy enyhén homorúak. Színük zöld, erősebb fényben lilás elszíneződés jelenhet meg.
Szemölcsök
Szemölcsei (tuberkulum-ai) alig észrevehetőek.
Generatív test
Virág
- Virágai általában kisebb csoportokban fejlődnek. Megjelenhetnek a hajtások csaknem teljes hosszán, de a csúcshoz közelebbi részeken gyakoribbak. A virágok kifelé néznek, kocsányuk vastag, egyenes, kb. 3 cm hosszú.
- Csészelevelek (sepala): az öt pártacimpa 3–4 cm átmérőjű, ötágú csillagot alkot. A cimpák 13–16 mm hosszúak, szegélyük erősen kifelé pöndörödő. Külső oldaluk csupasz vagy gyengén bolyhos, belső oldaluk erősen ráncos. Színük kívül halványzöldes vagy sárgás, belül sárga, barna, vörös, ritkán zöld; a redők színe gyakran eltér az alapszíntől. A korona belső lebenyei halvány bíborszínűek vagy fehérek, a külsők élénksárgák. A külső koronalebenyek téglalapszerűek, egyik oldaluk kihegyesedő, szegélyük erősen befelé görbül, csúcsuk rózsaszín, bíborszínű vagy sötétbordó is lehet.
Termés
Kb. 10 cm hosszú, 1,0 cm vastag, kétágú tüsző, zöld színű, csúcsán esetenként vöröses árnyalattal.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A Dél-Afrikai Köztársaság Nyugati Fokföld tartományában honos, ezen kívül Namíbia és Botswana területén is előfordul.
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Lekerekített homokkövek vagy más sziklák között, aprózódott kőzeten, szavannán, cserjék enyhe vagy erősebb árnyékában él.
Kultúrában tartás
A nemzetségen belül kisvirágú faj. Júliustól szeptember végéig folyamatosan virágzik. Virágai édeskés, ánizsillatúak, ami szokatlan a nemzetségben, beporzásukat méhek végzik. Nagyon aprókavicsos, homokos keverékű talajt igényel. A tavaszi növekedéstől őszig rendszeres öntözést kíván, különösen nyáron. Télen szárazon, jól szellőzött helyen tartandó; a 8–10 °C az ideális, de rövid ideig a 0 °C körüli hőmérsékletet is elviseli. Legveszélyesebb betegsége a feketerothadás.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj különlegessége a virágok rendkívüli színgazdagsága és az ánizsillat, amelyek jól elkülönítik más Stapelia fajoktól.
Szerzők
- Szöveg: Izsay Tamás
- Kép: Lukoczki Zoltán (1) Izsay Tamás (2-4)
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 455. kártya