Stapelia flavopurpurea

Stapelia flavopurpurea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-; csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Stapelia
Faj	Stapelia flavopurpurea

Tudományos név

Stapelia flavopurpurea Marloth, 1907
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve egy holland orvos, Johannes Bodaeus van Stapel (kb. 1602–1636) nevét viseli, aki az orvoslás mellett botanizálással és a növények gyógyító hatásával is foglalkozott. A fajnév a latin flavus = sárga és purpureus = bíborszínű, sötétvörös szavakból származik, és a virág színére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A Dél-Afrikai Köztársaság Nyugati Fokföld tartományában található típusélőhelyről írták le, pontosabb helymegjelölés nélkül.
Első leírása: Transactions of the South African Philosophical Society 18: 48., 1907.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Marloth, 1907

Szinonimák

Gonostemon flavopurpureus (Marloth) P. V. Heath, 1992
Stapelia fleckii A. Berger & Schlechter, 1909
Stapelia flavopurpurea var. fleckii (A. Berger & Schlechter) A. C. White & B. Sloane, 1937
Gonostemon flavopurpureus var. fleckii (A. Berger & Schlechter) P. V. Heath, 1993

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alacsony, csoportokat képező, kb. 10 cm magas növény. Négybordás hajtásainak átmérője kb. 1 cm, oldalaik simák vagy enyhén homorúak. Színük zöld, erősebb fényben lilás elszíneződés jelenhet meg.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) alig észrevehetőek.

Generatív test

Virág

Virágai általában kisebb csoportokban fejlődnek. Megjelenhetnek a hajtások csaknem teljes hosszán, de a csúcshoz közelebbi részeken gyakoribbak. A virágok kifelé néznek, kocsányuk vastag, egyenes, kb. 3 cm hosszú.
Csészelevelek (sepala): az öt pártacimpa 3–4 cm átmérőjű, ötágú csillagot alkot. A cimpák 13–16 mm hosszúak, szegélyük erősen kifelé pöndörödő. Külső oldaluk csupasz vagy gyengén bolyhos, belső oldaluk erősen ráncos. Színük kívül halványzöldes vagy sárgás, belül sárga, barna, vörös, ritkán zöld; a redők színe gyakran eltér az alapszíntől. A korona belső lebenyei halvány bíborszínűek vagy fehérek, a külsők élénksárgák. A külső koronalebenyek téglalapszerűek, egyik oldaluk kihegyesedő, szegélyük erősen befelé görbül, csúcsuk rózsaszín, bíborszínű vagy sötétbordó is lehet.

Termés

Kb. 10 cm hosszú, 1,0 cm vastag, kétágú tüsző, zöld színű, csúcsán esetenként vöröses árnyalattal.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-Afrikai Köztársaság Nyugati Fokföld tartományában honos, ezen kívül Namíbia és Botswana területén is előfordul.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Lekerekített homokkövek vagy más sziklák között, aprózódott kőzeten, szavannán, cserjék enyhe vagy erősebb árnyékában él.

Kultúrában tartás

A nemzetségen belül kisvirágú faj. Júliustól szeptember végéig folyamatosan virágzik. Virágai édeskés, ánizsillatúak, ami szokatlan a nemzetségben, beporzásukat méhek végzik. Nagyon aprókavicsos, homokos keverékű talajt igényel. A tavaszi növekedéstől őszig rendszeres öntözést kíván, különösen nyáron. Télen szárazon, jól szellőzött helyen tartandó; a 8–10 °C az ideális, de rövid ideig a 0 °C körüli hőmérsékletet is elviseli. Legveszélyesebb betegsége a feketerothadás.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj különlegessége a virágok rendkívüli színgazdagsága és az ánizsillat, amelyek jól elkülönítik más Stapelia fajoktól.

Szerzők

Szöveg: Izsay Tamás
Kép: Lukoczki Zoltán (1) Izsay Tamás (2-4)
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 455. kártya