Duvalia parviflora

Tudományos név

A nemzetségnév Henri Auguste Duval francia orvos és botanikus nevét viseli, aki a normandiai Alenconban élt (1777–1814).
A fajnév jelentése: kisvirágú, a latin “parvus” = kicsi és “florus” = virág szavakból.

Virágzata 1–6 db illat nélküli virágból áll, a szártag alsó részéből nő ki.
Virágkocsány 3–8 mm hosszú, a csészelevelek 2–3 mm-esek.
Párta 1–1,5 cm átmérőjű, színe halványsárgától sárgászöldig terjed.
Pártacimpák 3,5–6 × 1,5–2 mm, hegye gyakran barnás, a pártalemez domború, hosszanti barázdákkal.
Középső gyűrű kicsi, kerek vagy ötszögletű, 3,5–5 mm átmérőjű, 1–2 mm magas.
Mellékpárta (korona) csontszíntől szalmasárgáig terjedő színű, lebenyei 3,5–4 mm átmérőjűek, ötszögletűek, domborúak.
Porzók 1–1,4 × 1–1,5 mm-esek, gömbölyűek; pollenszem 0,2–0,3 mm.

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrikai Köztársaság, Nyugat-Fok és Kelet-Fok tartomány, Little Karoo területe.
Élőhely: Sziklákon, kőzetrepedésekben, minimális humusztartalmú talajokon, gyér növényzetű területeken.

Nyári gondozása hasonló a kaktuszokéhoz. Napon vagy félárnyékban tartható.
Sarjadó, hajtásai könnyen legyökeresednek, egyszerűen szaporítható.
Öntözés: tenyészidőszakban havonta 3–5 alkalommal, két öntözés között a talaj kissé kiszáradjon.
Teleltetés: 9–12 °C között, télen nem öntözzük.
Talaj: enyhén savas, jó vízáteresztő képességű.
Kórokozók: Botrytis, Fusarium; gyapjastetű (Planococcus citrii) és Helmintosporium faj okozta fekete foltok különösen veszélyesek.

A D. polita L. Bolus nevű fajnak létezik egy parviflora változata, amely nem azonos az ismertetett Duvalia parviflorával, de a Duvalia nemzetség szekciójába tartozik, az egyenlítőtől délre elterjedten.

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 219. kártya