Kategória:Ceropegiinae

Ceropegiinae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Ceropegiinae

A szubtribus névadó nemzetsége a Ceropegia. A szóösszetétel a görög keros (κηρός), azaz viasz, és a pege (πηγή), azaz forrás vagy kút szavakból származik. Carl von Linné, a nemzetség leírója a „viaszkút” elnevezéssel a virágok különleges, viaszszerű megjelenésére vagy a nektárkiválasztásra utalhatott (viaszgyertyára emlékeztető forma).

• Ceropegia Linnaeus; típuspéldány: Ceropegia candelabrum L.
• Első leírása: George Bentham írta le először Ceropegieae néven a Genera Plantarum művében (1876).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ulrich Meve és Sigrid Liede helyezte át a jelenlegi rendszertani szintre 2004-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Stapeliinae
• Ceropegieae

A csoport tagjai rendkívül változatos morfológiát mutatnak. Megtalálhatóak közöttük a lágyszárú kúszónövények, a húsos gyökerű vagy gumós (tuber) geofitonok, valamint a levéltelen, bordázott szárú pozsgások is. Számos faja szukkulens szárral rendelkezik, amely lehet hengeres vagy szögletes. A levelek gyakran redukáltak, hamar lehullanak, vagy teljesen hiányoznak a fotoszintézist végző szárakról. A nedvük általában víznedvű, ritkábban tejnedvű.

Virágzatuk általában álernyő. A virágok morfológiája a specializált megporzáshoz idomult, gyakran úgynevezett „csapdavirágok” (pitfall flowers). A párta csöves, alul gyakran felfúvódott (utriculus), a pártacimpák csúcsa pedig sokszor összenő, ernyőszerű vagy lámpás alakú képződményt alkotva. A virágok gyakran kellemetlen szagot árasztanak (például dögszagot a Stapeliinae kládban), hogy vonzzák a döglegyeket és egyéb rovarokat. A hím- és női ivarszervek összenövéséből jön létre a gynostegium.

Iker-tüszőtermés, amely éréskor felnyílik.

• Magja: Lapított, barna, csúcsán hosszú, selymes szörüstökkel (magüstökkel) ellátott, amely segíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: A csoport az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein terjedt el. Fő elterjedési területeik: Dél-Afrika, Kelet-Afrika, Madagaszkár, az Arab-félsziget, India, valamint Délkelet-Ázsia és Ausztrália északi részei. Néhány faj a Kanári-szigeteken is őshonos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a száraz, arid vagy szemiarid területek lakói, sziklahasadékokban, bozótosokban vagy szavannákon fordulnak elő. Sok fajuk epifita vagy litofita életmódot folytat.

A Ceropegiinae tagjai közül a Ceropegia woodii (ámpolna gyertyavirág) a leggyakoribb. Kedvelik a világos helyet és a jó vízelvezetésű, laza talajt. A gumós fajoknál kritikus a pihenőidőszak alatti szárazon tartás a rothadás elkerülése érdekében.

A Ceropegiinae elkülöníthető a Stapeliinae szubtribusztól a virágok csőszerű (lampion) felépítése és a többnyire kúszó vagy gumós (nem kizárólagosan bordás-szárszukkulens) habitus alapján.

A szubtribusz szukkulenciája elsősorban kaudiciform jellegű. A legjelentősebb nemzetség a Ceropegia, amelynek számos faja rendelkezik húsos levelekkel vagy vízraktározó szárral. A korábban különálló Brachystelma nemzetség tagjai képviselik a föld alatti szukkulencia (gumós geofitonok) extrém formáit, ahol a növény tömegének nagy része a föld alatt raktározódik.

A molekuláris vizsgálatok (különösen Bruyns és munkatársai, 2017) alapjaiban írták át a szubtribusz taxonómiáját. A filogenetikai adatok bizonyították, hogy a Brachystelma és több kisebb nemzetség a Ceropegia kládján belül helyezkedik el, így a monofília érdekében ezeket beolvasztották a típusnemzetségbe. Jelenleg a Ceropegiinae szinte kizárólag a kiterjesztett értelemben vett (sensu lato) Ceropegia nemzetséget tartalmazza.

A Meve & Liede (valamint később Bruyns et al.) által végzett molekuláris vizsgálatok kimutatták: a korábban élesen elkülönített, levéltelen szárszukkulens dögvirágok (korábbi Stapeliinae) evolúciósan a Ceropegiinae ágon belül alakultak ki.

Ez azt jelenti, hogy a „dögvirág-morfológia” (a bordás, húsos, levéltelen szár) valójában a Ceropegia nemzetséggel közös őstől származó, de erősen specializált hajtásrendszer. Filogenetikailag a Stapeliinae egy monofiletikus csoport a Ceropegiinae kládon belül.

Bár a beágyazódás tény, a rendszertanban két különböző megoldás született, és jelenleg az alábbi az elfogadott:

• A "szélesebb" nemzetség fogalma (Lumpers): A kutatók (különösen Bruyns 2017-es revíziója óta) a Ceropegiinae szubtribuszon belül szinte minden nemzetséget (pl. Brachystelma) beolvasztottak a Ceropegia nemzetségbe.
• A Stapeliinae különállása: Érdekes módon, bár a dögvirágok (Stapeliads) genetikailag közel állnak, a legtöbb modern rendszer (pl. Endress et al. 2014, POWO) továbbra is külön szubtribuszként (Stapeliinae) kezeli őket.

A rendszertanban létezik a gyakorlatiasság elve.

A Stapeliinae csoport:

1. Morfológiailag egységes: Minden tagja levéltelen szárszukkulens.
2. Könnyen felismerhető: Világosan elkülönül a lampionvirág-alkatú Ceropegiinae tagoktól.
3. Hatalmas diverzitás: Több mint 30 nemzetséget és több száz fajt tartalmaz, így a Ceropegia-ba való beolvasztásuk kezelhetetlenül nagy nemzetséget eredményezne.

• Filogenetikai szempontból: a Stapeliinae a Ceropegiinae ág „hajtása”.
• Taxonómiai szempontból: Jelenleg mégis különálló egységként kezelik őket a Ceropegieae tribuszon belül.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Meve, U. & Liede-Schumann, S. (2004): Subtribal division of Ceropegieae (Apocynaceae-Asclepiadoideae).
• Bruyns, P. V., Klak, C. & Hanáček, P. (2017): A phylogenetic realignment of Ceropegia (Apocynaceae).