„Kategória:Cacteae” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox |taxon=Cacteae }} == Trib. Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832). == Incl. ''Echinocacteae'' Salm-Dyck 1840 (mint ‘Echinocactoideae’); incl. ''Mammillarieae'' K.Schum. 1894. === Jellemzés === Földi, gömbölyűtől rövid oszloposig terjedő, egyedüli vagy párnákat alkotó tövek; a szárak nem szegmentáltak, dudorokkal (''tuberculum''-okkal), ritkán bordákkal; ritkán (fél-)geofiták, megnagyobbodott föld alatti szár-rés…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (5 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ | {{Taxonbox | accepted = Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832) | synonym = }} | ||
| | === A név eredete, etimológia === | ||
* A tribus elnevezése a kaktuszfélék családjának típusnemzetségéből, a ''Cactus'' szóból származik (amely a modern nómenklatúrában részben más nemzetségekbe olvadt), a rendszertani rangra utaló standard latinos végződéssel (-eae). A kifejezés az ókori görög ''kaktos'' szóból ered, amelyet eredetileg '''[[Theophrastos]]''' használt egy tüskés szicíliai articsókaféle megnevezésére, majd '''[[Carl von Linné]]''' vette át a teljes tövises újvilági pozsgás család leírására. A nemzetségcsoport szintű kategóriát ebben a formában '''[[Ludwig Reichenbach]]''' vezette be a botanikai szakirodalomba 1832-ben megjelent ''Flora Germanica Excursoria'' című művében. | |||
=== | === Típus === | ||
* [[:Kategória:Mammillaria|Mammillaria]] Haw. (széles körben elfogadott modern típuscsoport) | |||
* '''Első leírása:''' '''[[Ludwig Reichenbach]]''' publikálta 1832-ben (Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561). | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' A tribus érvényességét és monofiletikus lehatárolását a legújabb molekuláris rendszertani és filogenetikai adatok támasztják alá. | |||
{{Típusfaj | Mammillaria mammillaris | limit=5}} | |||
A '' | === Szinonimák === | ||
* Echinocacteae Salm-Dyck 1840 | |||
* Mammillarieae K.Schum. 1894 | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
=== Vegetatív test === | |||
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | |||
A tribus képviselőire a rendkívül változatos, a lapított gömbtől a szabályos gömb alakún át a rövid oszlopos habitusig terjedő pozsgás '''szár''' jellemző. A növények növekedhetnek magányosan, vagy tőben gazdagon elágazva kiterjedt párnákat, telepeket alkothatnak. A növényi testet alkotó '''szárak''' nem szegmentáltak, felületüket a legtöbb nemzetségnél erőteljes dudorok, '''szemölcsök''' (tuberkulumok) tagolják, és csak ritkább esetekben alakulnak ki folytonos, hosszanti '''bordák'''. A '''levelek''' evolúciósan teljesen redukálódtak. A szemölcsök csúcsán vagy a bordák élein ülő '''areolák''' fejlettek, gyakran két részre (dimorf areola) oszlanak: egy tövistermelő és egy virág- vagy sarjtermelő zónára (axilla). Az '''areolák''' védelmében fejlődnek ki a rendkívül változatos morfológiájú '''tövisek'''; a radialis elrendezésű '''peremtövis''' körök és a merevebb, sokszor horgas, tőrszerű vagy színes '''középtövis''' garnitúrák nemenként rendkívül biztos határozóbélyegek. Az '''axillák''' gyapjasak vagy sörtések lehetnek. A csoportban előfordulnak specializált, rejtőzködő életmódot folytató ''geofiton'' vagy fél-''geofiton'' fajok is, amelyek megnagyobbodott föld alatti '''szár'''-részekkel, vagy rendkívül húsos, vaskos, raktározásra módosult gumós főgyökérrel ('''gyökérzet''') rendelkeznek, ami segíti a túlélést az aszályos időszakokban. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
A '''virág''' vagy az abból képződő '''virágzat''' a hajtás csúcsi részén vagy a szemölcsök tövében található '''axillák''' területén jelenik meg, többnyire a tavaszi-nyári időszakban. A virágok nappal nyílnak, tölcsér, harang vagy kerék alakúak, a parányitól a feltűnően nagy méretig változnak. | |||
* '''Takarólevelek:''' A magház feletti részen elhelyezkedő pikkelyes vagy csupasz '''csésze''' fokozatosan megy át a selymes fényű, változatos színű sziromszerű leplekbe; a '''párta''' vagy '''sziromlevél''' (illetve a külső és belső '''lepellevél''') színe a hófehértől a krémsárgán, a sárgán, a rózsaszínen át a mélyvörösig vagy bíborig terjed. | |||
* '''Ivarlevelek:''' A virág torkában számos, körökben elrendeződő '''porzószálak''' találhatók, amelyeken apró, sárga '''portokok''' ülnek; a megnyúlt, süllyesztett helyzetű '''termő''' felett álló '''bibeszál''' csúcsán a '''bibe''' ágai sugarasan szétterülnek, optimalizálva a beporzást. | |||
==== Termés ==== | |||
Többnyire lédús, húsos bogyó, vagy beérve kiszáradó, pikkelyes, szőrös vagy csupasz toktermés, amely sokszor élénk színével (piros, zöld) csalogatja a terjesztést végző állatokat. | |||
* '''Magja:''' Változatos méretű és alakú (a sapka alakútól a gömbölydedig), felszínük a sima fényestől a pontozottig vagy gödrösködőig terjed, fekete vagy sötétbarna színű. | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Ez a klád biogeográfiai szempontból szinte teljesen észak-amerikai elterjedésű. A diverzitás abszolút centruma '''Mexikó''' és az '''Amerikai Egyesült Államok''' délnyugati régiója, az észak-amerikai gömbkaktuszok hatalmas formai gazdagsága ennek a kládnak az egységes radiációjából származik. Csupán néhány specializált faj képviseli a csoportot '''Közép-Amerika''' területein és '''Dél-Amerika''' északi részein (például a ''[[Mammillaria mammillaris]]'' és a ''[[Escobaria columbiana|Mammillaria columbiana]]'' fajok), valamint a Karib-térségben (pl. a Kubában endemikus ''[[Escobaria cubensis]]''). | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' | |||
** Szélsőségesen arid és szemiarid sivatagok, kanyonok, meredek mészkő- vagy gipszsziklák lakói. | |||
** Életmódjukat tekintve tipikus szárazságtűrő xerofiták, sok esetben sziklalakó (''litofiton'') vagy földbe süllyedő ''geofiton'' szervezetek. | |||
** Jellemzően a mexikói matorral cserjésekben, sivatagi füves puszták sziklás kibúvásaiban és szukkulens növénytársulásokban alkotnak domináns elemet. | |||
== Kultúrában tartás == | |||
A [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribusba tartozik a gyűjteményekben nevelt kaktuszok túlnyomó többsége, beleértve a rendkívül népszerű ''[[:Kategória:Mammillaria|Mammillaria]]'', ''[[:Kategória:Astrophytum|Astrophytum]]'', ''[[:Kategória:Thelocactus|Thelocactus]]'' és ''[[:Kategória:Stenocactus|Stenocactus]]'' nemzetségeket. Kultúrában tartásuk a változatos ökológiai igényeik miatt eltérő: a robusztus hordókaktuszok maximális napfényt és durva ásványi talajt igényelnek a töviszet kifejlesztéséhez, míg a finomabb szemölcsös kaktuszok a tűző naptól enyhe takarást is meghálálnak. A teleltetés során szigorú szárazságot és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kell biztosítani számukra. A gumós gyökerű ''geofiton'' fajok öntözésénél fokozottan ügyelni kell a talaj tökéletes vízáteresztő képességére a tőrothadás elkerülése érdekében. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A tribus tagjait a gömbölyded vagy rövid henger alakú, nem szegmentált, szemölcsös vagy sűrűn bordázott testfelépítésük, valamint a virágok jellegzetes csúcsi vagy axilláris elhelyezkedése jól elkülöníti a többi kaktuszcsoporttól, például a ceroid (oszlopos) habitusú kaktuszoktól vagy a szegmentált szárú ''epifiton'' kládoktól (pl. ''Rhipsalideae''). | |||
== Szukkulens taxonok == | |||
Magasabb rendszertani kategóriaként a tribus a kaktuszvilág egyik legsikeresebb szukkulens evolúciós vonala. A növényi test (a pozsgás szár) gömb alakúvá válása a geometriailag lehető legkisebb felület/térfogat arányt biztosítja, ami a sűrűn elhelyezkedő töviszettel és a sok fajnál megjelenő gyapjúréteggel együtt a párologtatás minimalizálását szolgálja az észak-amerikai sivatagok extrém klímáján. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribus az ősi [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsaládon belüli monofilcsoport, melynek evolúciós helyzetét modern genomikai vizsgálatok, köztük '''Walker és munkatársai''' (2018) kutatásai is szilárdan alátámasztják. | |||
A tribus belső rendszertani felosztása és az egyes nemzetségek közötti kapcsolatok tisztázása hosszú időn át komoly kihívást jelentett a kutatóknak. A legújabb, több száz sejtmagi gén vizsgálatán alapuló phylogenomikai adatok (pl. '''Jurriaan M. de Vos és munkatársai''', 2025) megerősítik, hogy a tribus alapvetően három főbb evolúciós kládra tagozódik, jóllehet a topológia bizonyos pontjai a mai napig gyenge támogatottságúak. | |||
A tribus törzsfájának korai elágazási mintázata és evolúciós felépítése: | |||
* '''Echinocactinae klád:''' Egy parafiletikus fejlődési vonalat képviselő szubtribus, amely a legkorábbi elágazásokat tartalmazza (pl. a ''[[:Kategória:Aztekium|Aztekium]]'' + ''[[:Kategória:Geohintonia|Geohintonia]]'' vonal, valamint a ''[[:Kategória:Sclerocactus|Sclerocactus]]'' és az ''[[:Kategória:Astrophytum|Astrophytum]]'' + ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' csoportok). Ez a paraphiletikus csoport alkotja az összes többi tagot magában foglaló úgynevezett „core Cacteae” csoport testvérvonalát ('''Hugo Caviola Vázquez-Sánchez és munkatársai''', 2013). | |||
* '''Core Cacteae:''' Ez a belső, fejlettebb csoport két jól elkülönülő monofiletikus szubtribusra oszlik: | |||
** [[:Kategória:Ferocactinae|Ferocactinae]] klád (pl. ''[[:Kategória:Ferocactus|Ferocactus]]'', ''[[:Kategória:Thelocactus|Thelocactus]]'', ''[[:Kategória:Stenocactus|Stenocactus]]'') | |||
** [[:Kategória:Cactinae|Cactinae]] klád (a klasszikus mammilloid kaktuszok csoportja) | |||
A filogenetikai fán tapasztalható bizonytalanságok, a topológiai csomópontok alacsony statisztikai támogatottsága és a rendkívül rövid evolúciós szárhosszúságok arra utalnak, hogy a csoport a múltban egy rendkívül gyors, robbanásszerű evolúciós radiáción ment keresztül. Ez a megállapítás teljes összhangban van a kaktuszkutatás számos korábbi morfológiai és molekuláris elemzésének eredményével ('''Butterworth és munkatársai''', 2002; '''Butterworth és Wallace''', 2004; '''Bárcenas és munkatársai''', 2011; '''Hernández-Hernández és munkatársai''', 2011; '''Vázquez-Sánchez és munkatársai''', 2013, 2019; '''Breslin és munkatársai''', 2021; '''Sánchez és munkatársai''', 2022; '''Chincoya és munkatársai''', 2023). | |||
== Kladogram == | == Kladogram == | ||
| 19. sor: | 69. sor: | ||
├─ Blossfeldioideae | ├─ Blossfeldioideae | ||
└─ Cactoideae s.s. | └─ Cactoideae s.s. | ||
├─ N | |||
│ ├─ Lymanbensonieae | |||
│ └─ Copiapoeae | |||
└─ Cacteae | |||
├─ *Echinocactinae | |||
: ├─ Aztekium + Geohintonia | |||
└─ N | |||
├─ Sclerocactus | |||
└─ N | |||
├─ Astrophytum + Echinocactus | |||
└─ core Cacteae | |||
├─ Ferocactinae | |||
└─ Cactinae | |||
</pre> | </pre> | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
* [https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes] | * [https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes] | ||
[[Kategória:Cactoideae]] | [[Kategória:Cactoideae]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. július 4., 23:59-kori változata
| Cacteae | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
Tudományos név
- Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A tribus elnevezése a kaktuszfélék családjának típusnemzetségéből, a Cactus szóból származik (amely a modern nómenklatúrában részben más nemzetségekbe olvadt), a rendszertani rangra utaló standard latinos végződéssel (-eae). A kifejezés az ókori görög kaktos szóból ered, amelyet eredetileg Theophrastos használt egy tüskés szicíliai articsókaféle megnevezésére, majd Carl von Linné vette át a teljes tövises újvilági pozsgás család leírására. A nemzetségcsoport szintű kategóriát ebben a formában Ludwig Reichenbach vezette be a botanikai szakirodalomba 1832-ben megjelent Flora Germanica Excursoria című művében.
Típus
- Mammillaria Haw. (széles körben elfogadott modern típuscsoport)
- Első leírása: Ludwig Reichenbach publikálta 1832-ben (Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A tribus érvényességét és monofiletikus lehatárolását a legújabb molekuláris rendszertani és filogenetikai adatok támasztják alá.
Mammillaria mammillaris képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Echinocacteae Salm-Dyck 1840
- Mammillarieae K.Schum. 1894
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A tribus képviselőire a rendkívül változatos, a lapított gömbtől a szabályos gömb alakún át a rövid oszlopos habitusig terjedő pozsgás szár jellemző. A növények növekedhetnek magányosan, vagy tőben gazdagon elágazva kiterjedt párnákat, telepeket alkothatnak. A növényi testet alkotó szárak nem szegmentáltak, felületüket a legtöbb nemzetségnél erőteljes dudorok, szemölcsök (tuberkulumok) tagolják, és csak ritkább esetekben alakulnak ki folytonos, hosszanti bordák. A levelek evolúciósan teljesen redukálódtak. A szemölcsök csúcsán vagy a bordák élein ülő areolák fejlettek, gyakran két részre (dimorf areola) oszlanak: egy tövistermelő és egy virág- vagy sarjtermelő zónára (axilla). Az areolák védelmében fejlődnek ki a rendkívül változatos morfológiájú tövisek; a radialis elrendezésű peremtövis körök és a merevebb, sokszor horgas, tőrszerű vagy színes középtövis garnitúrák nemenként rendkívül biztos határozóbélyegek. Az axillák gyapjasak vagy sörtések lehetnek. A csoportban előfordulnak specializált, rejtőzködő életmódot folytató geofiton vagy fél-geofiton fajok is, amelyek megnagyobbodott föld alatti szár-részekkel, vagy rendkívül húsos, vaskos, raktározásra módosult gumós főgyökérrel (gyökérzet) rendelkeznek, ami segíti a túlélést az aszályos időszakokban.
Generatív test
Virág
A virág vagy az abból képződő virágzat a hajtás csúcsi részén vagy a szemölcsök tövében található axillák területén jelenik meg, többnyire a tavaszi-nyári időszakban. A virágok nappal nyílnak, tölcsér, harang vagy kerék alakúak, a parányitól a feltűnően nagy méretig változnak.
- Takarólevelek: A magház feletti részen elhelyezkedő pikkelyes vagy csupasz csésze fokozatosan megy át a selymes fényű, változatos színű sziromszerű leplekbe; a párta vagy sziromlevél (illetve a külső és belső lepellevél) színe a hófehértől a krémsárgán, a sárgán, a rózsaszínen át a mélyvörösig vagy bíborig terjed.
- Ivarlevelek: A virág torkában számos, körökben elrendeződő porzószálak találhatók, amelyeken apró, sárga portokok ülnek; a megnyúlt, süllyesztett helyzetű termő felett álló bibeszál csúcsán a bibe ágai sugarasan szétterülnek, optimalizálva a beporzást.
Termés
Többnyire lédús, húsos bogyó, vagy beérve kiszáradó, pikkelyes, szőrös vagy csupasz toktermés, amely sokszor élénk színével (piros, zöld) csalogatja a terjesztést végző állatokat.
- Magja: Változatos méretű és alakú (a sapka alakútól a gömbölydedig), felszínük a sima fényestől a pontozottig vagy gödrösködőig terjed, fekete vagy sötétbarna színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a klád biogeográfiai szempontból szinte teljesen észak-amerikai elterjedésű. A diverzitás abszolút centruma Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati régiója, az észak-amerikai gömbkaktuszok hatalmas formai gazdagsága ennek a kládnak az egységes radiációjából származik. Csupán néhány specializált faj képviseli a csoportot Közép-Amerika területein és Dél-Amerika északi részein (például a Mammillaria mammillaris és a Mammillaria columbiana fajok), valamint a Karib-térségben (pl. a Kubában endemikus Escobaria cubensis).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Szélsőségesen arid és szemiarid sivatagok, kanyonok, meredek mészkő- vagy gipszsziklák lakói.
- Életmódjukat tekintve tipikus szárazságtűrő xerofiták, sok esetben sziklalakó (litofiton) vagy földbe süllyedő geofiton szervezetek.
- Jellemzően a mexikói matorral cserjésekben, sivatagi füves puszták sziklás kibúvásaiban és szukkulens növénytársulásokban alkotnak domináns elemet.
Kultúrában tartás
A Cacteae tribusba tartozik a gyűjteményekben nevelt kaktuszok túlnyomó többsége, beleértve a rendkívül népszerű Mammillaria, Astrophytum, Thelocactus és Stenocactus nemzetségeket. Kultúrában tartásuk a változatos ökológiai igényeik miatt eltérő: a robusztus hordókaktuszok maximális napfényt és durva ásványi talajt igényelnek a töviszet kifejlesztéséhez, míg a finomabb szemölcsös kaktuszok a tűző naptól enyhe takarást is meghálálnak. A teleltetés során szigorú szárazságot és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kell biztosítani számukra. A gumós gyökerű geofiton fajok öntözésénél fokozottan ügyelni kell a talaj tökéletes vízáteresztő képességére a tőrothadás elkerülése érdekében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A tribus tagjait a gömbölyded vagy rövid henger alakú, nem szegmentált, szemölcsös vagy sűrűn bordázott testfelépítésük, valamint a virágok jellegzetes csúcsi vagy axilláris elhelyezkedése jól elkülöníti a többi kaktuszcsoporttól, például a ceroid (oszlopos) habitusú kaktuszoktól vagy a szegmentált szárú epifiton kládoktól (pl. Rhipsalideae).
Szukkulens taxonok
Magasabb rendszertani kategóriaként a tribus a kaktuszvilág egyik legsikeresebb szukkulens evolúciós vonala. A növényi test (a pozsgás szár) gömb alakúvá válása a geometriailag lehető legkisebb felület/térfogat arányt biztosítja, ami a sűrűn elhelyezkedő töviszettel és a sok fajnál megjelenő gyapjúréteggel együtt a párologtatás minimalizálását szolgálja az észak-amerikai sivatagok extrém klímáján.
Taxonómia és filogenetika
A Cacteae tribus az ősi Cactoideae alcsaládon belüli monofilcsoport, melynek evolúciós helyzetét modern genomikai vizsgálatok, köztük Walker és munkatársai (2018) kutatásai is szilárdan alátámasztják.
A tribus belső rendszertani felosztása és az egyes nemzetségek közötti kapcsolatok tisztázása hosszú időn át komoly kihívást jelentett a kutatóknak. A legújabb, több száz sejtmagi gén vizsgálatán alapuló phylogenomikai adatok (pl. Jurriaan M. de Vos és munkatársai, 2025) megerősítik, hogy a tribus alapvetően három főbb evolúciós kládra tagozódik, jóllehet a topológia bizonyos pontjai a mai napig gyenge támogatottságúak.
A tribus törzsfájának korai elágazási mintázata és evolúciós felépítése:
- Echinocactinae klád: Egy parafiletikus fejlődési vonalat képviselő szubtribus, amely a legkorábbi elágazásokat tartalmazza (pl. a Aztekium + Geohintonia vonal, valamint a Sclerocactus és az Astrophytum + Echinocactus csoportok). Ez a paraphiletikus csoport alkotja az összes többi tagot magában foglaló úgynevezett „core Cacteae” csoport testvérvonalát (Hugo Caviola Vázquez-Sánchez és munkatársai, 2013).
- Core Cacteae: Ez a belső, fejlettebb csoport két jól elkülönülő monofiletikus szubtribusra oszlik:
- Ferocactinae klád (pl. Ferocactus, Thelocactus, Stenocactus)
- Cactinae klád (a klasszikus mammilloid kaktuszok csoportja)
A filogenetikai fán tapasztalható bizonytalanságok, a topológiai csomópontok alacsony statisztikai támogatottsága és a rendkívül rövid evolúciós szárhosszúságok arra utalnak, hogy a csoport a múltban egy rendkívül gyors, robbanásszerű evolúciós radiáción ment keresztül. Ez a megállapítás teljes összhangban van a kaktuszkutatás számos korábbi morfológiai és molekuláris elemzésének eredményével (Butterworth és munkatársai, 2002; Butterworth és Wallace, 2004; Bárcenas és munkatársai, 2011; Hernández-Hernández és munkatársai, 2011; Vázquez-Sánchez és munkatársai, 2013, 2019; Breslin és munkatársai, 2021; Sánchez és munkatársai, 2022; Chincoya és munkatársai, 2023).
Kladogram
└─ Cactaceae
:
└─ Cactoideae s.l.
├─ Blossfeldioideae
└─ Cactoideae s.s.
├─ N
│ ├─ Lymanbensonieae
│ └─ Copiapoeae
└─ Cacteae
├─ *Echinocactinae
: ├─ Aztekium + Geohintonia
└─ N
├─ Sclerocactus
└─ N
├─ Astrophytum + Echinocactus
└─ core Cacteae
├─ Ferocactinae
└─ Cactinae
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).