Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Cacteae” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox |taxon=Cacteae }} == Trib. Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832). == Incl. ''Echinocacteae'' Salm-Dyck 1840 (mint ‘Echinocactoideae’); incl. ''Mammillarieae'' K.Schum. 1894. === Jellemzés === Földi, gömbölyűtől rövid oszloposig terjedő, egyedüli vagy párnákat alkotó tövek; a szárak nem szegmentáltak, dudorokkal (''tuberculum''-okkal), ritkán bordákkal; ritkán (fél-)geofiták, megnagyobbodott föld alatti szár-rés…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(5 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox
{{Taxonbox | accepted = Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832) | synonym = }}
|taxon=Cacteae
=== A név eredete, etimológia ===
}}
* A tribus elnevezése a kaktuszfélék családjának típusnemzetségéből, a ''Cactus'' szóból származik (amely a modern nómenklatúrában részben más nemzetségekbe olvadt), a rendszertani rangra utaló standard latinos végződéssel (-eae). A kifejezés az ókori görög ''kaktos'' szóból ered, amelyet eredetileg '''[[Theophrastos]]''' használt egy tüskés szicíliai articsókaféle megnevezésére, majd '''[[Carl von Linné]]''' vette át a teljes tövises újvilági pozsgás család leírására. A nemzetségcsoport szintű kategóriát ebben a formában '''[[Ludwig Reichenbach]]''' vezette be a botanikai szakirodalomba 1832-ben megjelent ''Flora Germanica Excursoria'' című művében.
== Trib. Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832). ==
Incl. ''Echinocacteae'' Salm-Dyck 1840 (mint ‘Echinocactoideae’); incl. ''Mammillarieae'' K.Schum. 1894.


=== Jellemzés ===
=== Típus ===
Földi, gömbölyűtől rövid oszloposig terjedő, egyedüli vagy párnákat alkotó tövek; a szárak nem szegmentáltak, dudorokkal (''tuberculum''-okkal), ritkán bordákkal; ritkán (fél-)geofiták, megnagyobbodott föld alatti szár-részekkel vagy húsos, gumós főgyökérrel.
* [[:Kategória:Mammillaria|Mammillaria]] Haw. (széles körben elfogadott modern típuscsoport)
* '''Első leírása:''' '''[[Ludwig Reichenbach]]''' publikálta 1832-ben (Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561).
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' A tribus érvényességét és monofiletikus lehatárolását a legújabb molekuláris rendszertani és filogenetikai adatok támasztják alá.


Ez a klád szinte teljesen észak-amerikai (főként Mexikó és az USA délnyugati része), csupán néhány kivétellel Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén (pl. ''Mammillaria mammillaris'', ''M. columbiana'', ''Escobaria cubensis''). Az észak-amerikai gömbkaktuszok nagyfokú változatossága tehát '''ennek a kládnak az egységes radiációjából''' ered. Az ősi Cactoideae-vonalban elfoglalt helyét '''Walker és mtsai''' (2018) is jól alátámasztják.
{{Típusfaj | Mammillaria mammillaris | limit=5}}


A ''tribus''-be tartozik a paraphiletikus ''Echinocactinae'' klád, amely a ''Ferocactinae'' és ''Cactinae'' két kládjának a testvércsoportja (“core Cacteae”, '''Vazquez-Sanchez et al.''' 2013), de a topológia egyes részei gyenge támogatottságúak. Ez a bizonytalanság és a rövid elágazási szárhosszak összhangban vannak számos korábbi vizsgálat eredményeivel ('''Butterworth et al.''' 2002; '''Butterworth and Wallace''' 2004; '''Barcenas et al.''' 2011; '''Hernandez-Hernandez et al.''' 2011; '''Vazquez-Sanchez et al.''' 2013, 2019; '''Breslin et al.''' 2021; '''Sanchez et al.''' 2022; '''Chincoya et al.''' 2023).
=== Szinonimák ===
* Echinocacteae Salm-Dyck 1840
* Mammillarieae K.Schum. 1894
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A tribus képviselőire a rendkívül változatos, a lapított gömbtől a szabályos gömb alakún át a rövid oszlopos habitusig terjedő pozsgás '''szár''' jellemző. A növények növekedhetnek magányosan, vagy tőben gazdagon elágazva kiterjedt párnákat, telepeket alkothatnak. A növényi testet alkotó '''szárak''' nem szegmentáltak, felületüket a legtöbb nemzetségnél erőteljes dudorok, '''szemölcsök''' (tuberkulumok) tagolják, és csak ritkább esetekben alakulnak ki folytonos, hosszanti '''bordák'''. A '''levelek''' evolúciósan teljesen redukálódtak. A szemölcsök csúcsán vagy a bordák élein ülő '''areolák''' fejlettek, gyakran két részre (dimorf areola) oszlanak: egy tövistermelő és egy virág- vagy sarjtermelő zónára (axilla). Az '''areolák''' védelmében fejlődnek ki a rendkívül változatos morfológiájú '''tövisek'''; a radialis elrendezésű '''peremtövis''' körök és a merevebb, sokszor horgas, tőrszerű vagy színes '''középtövis''' garnitúrák nemenként rendkívül biztos határozóbélyegek. Az '''axillák''' gyapjasak vagy sörtések lehetnek. A csoportban előfordulnak specializált, rejtőzködő életmódot folytató ''geofiton'' vagy fél-''geofiton'' fajok is, amelyek megnagyobbodott föld alatti '''szár'''-részekkel, vagy rendkívül húsos, vaskos, raktározásra módosult gumós főgyökérrel ('''gyökérzet''') rendelkeznek, ami segíti a túlélést az aszályos időszakokban.
 
=== Generatív test ===
==== Virág ====
A '''virág''' vagy az abból képződő '''virágzat''' a hajtás csúcsi részén vagy a szemölcsök tövében található '''axillák''' területén jelenik meg, többnyire a tavaszi-nyári időszakban. A virágok nappal nyílnak, tölcsér, harang vagy kerék alakúak, a parányitól a feltűnően nagy méretig változnak.
 
* '''Takarólevelek:''' A magház feletti részen elhelyezkedő pikkelyes vagy csupasz '''csésze''' fokozatosan megy át a selymes fényű, változatos színű sziromszerű leplekbe; a '''párta''' vagy '''sziromlevél''' (illetve a külső és belső '''lepellevél''') színe a hófehértől a krémsárgán, a sárgán, a rózsaszínen át a mélyvörösig vagy bíborig terjed.
* '''Ivarlevelek:''' A virág torkában számos, körökben elrendeződő '''porzószálak''' találhatók, amelyeken apró, sárga '''portokok''' ülnek; a megnyúlt, süllyesztett helyzetű '''termő''' felett álló '''bibeszál''' csúcsán a '''bibe''' ágai sugarasan szétterülnek, optimalizálva a beporzást.
 
==== Termés ====
Többnyire lédús, húsos bogyó, vagy beérve kiszáradó, pikkelyes, szőrös vagy csupasz toktermés, amely sokszor élénk színével (piros, zöld) csalogatja a terjesztést végző állatokat.
 
* '''Magja:''' Változatos méretű és alakú (a sapka alakútól a gömbölydedig), felszínük a sima fényestől a pontozottig vagy gödrösködőig terjed, fekete vagy sötétbarna színű.
 
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' Ez a klád biogeográfiai szempontból szinte teljesen észak-amerikai elterjedésű. A diverzitás abszolút centruma '''Mexikó''' és az '''Amerikai Egyesült Államok''' délnyugati régiója, az észak-amerikai gömbkaktuszok hatalmas formai gazdagsága ennek a kládnak az egységes radiációjából származik. Csupán néhány specializált faj képviseli a csoportot '''Közép-Amerika''' területein és '''Dél-Amerika''' északi részein (például a ''[[Mammillaria mammillaris]]'' és a ''[[Escobaria columbiana|Mammillaria columbiana]]'' fajok), valamint a Karib-térségben (pl. a Kubában endemikus ''[[Escobaria cubensis]]'').
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:'''  
** Szélsőségesen arid és szemiarid sivatagok, kanyonok, meredek mészkő- vagy gipszsziklák lakói.
** Életmódjukat tekintve tipikus szárazságtűrő xerofiták, sok esetben sziklalakó (''litofiton'') vagy földbe süllyedő ''geofiton'' szervezetek.
** Jellemzően a mexikói matorral cserjésekben, sivatagi füves puszták sziklás kibúvásaiban és szukkulens növénytársulásokban alkotnak domináns elemet.
 
== Kultúrában tartás ==
A [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribusba tartozik a gyűjteményekben nevelt kaktuszok túlnyomó többsége, beleértve a rendkívül népszerű ''[[:Kategória:Mammillaria|Mammillaria]]'', ''[[:Kategória:Astrophytum|Astrophytum]]'', ''[[:Kategória:Thelocactus|Thelocactus]]'' és ''[[:Kategória:Stenocactus|Stenocactus]]'' nemzetségeket. Kultúrában tartásuk a változatos ökológiai igényeik miatt eltérő: a robusztus hordókaktuszok maximális napfényt és durva ásványi talajt igényelnek a töviszet kifejlesztéséhez, míg a finomabb szemölcsös kaktuszok a tűző naptól enyhe takarást is meghálálnak. A teleltetés során szigorú szárazságot és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kell biztosítani számukra. A gumós gyökerű ''geofiton'' fajok öntözésénél fokozottan ügyelni kell a talaj tökéletes vízáteresztő képességére a tőrothadás elkerülése érdekében.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A tribus tagjait a gömbölyded vagy rövid henger alakú, nem szegmentált, szemölcsös vagy sűrűn bordázott testfelépítésük, valamint a virágok jellegzetes csúcsi vagy axilláris elhelyezkedése jól elkülöníti a többi kaktuszcsoporttól, például a ceroid (oszlopos) habitusú kaktuszoktól vagy a szegmentált szárú ''epifiton'' kládoktól (pl. ''Rhipsalideae'').
 
== Szukkulens taxonok ==
Magasabb rendszertani kategóriaként a tribus a kaktuszvilág egyik legsikeresebb szukkulens evolúciós vonala. A növényi test (a pozsgás szár) gömb alakúvá válása a geometriailag lehető legkisebb felület/térfogat arányt biztosítja, ami a sűrűn elhelyezkedő töviszettel és a sok fajnál megjelenő gyapjúréteggel együtt a párologtatás minimalizálását szolgálja az észak-amerikai sivatagok extrém klímáján.
 
== Taxonómia és filogenetika ==
A [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribus az ősi [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsaládon belüli monofilcsoport, melynek evolúciós helyzetét modern genomikai vizsgálatok, köztük '''Walker és munkatársai''' (2018) kutatásai is szilárdan alátámasztják.
 
A tribus belső rendszertani felosztása és az egyes nemzetségek közötti kapcsolatok tisztázása hosszú időn át komoly kihívást jelentett a kutatóknak. A legújabb, több száz sejtmagi gén vizsgálatán alapuló phylogenomikai adatok (pl. '''Jurriaan M. de Vos és munkatársai''', 2025) megerősítik, hogy a tribus alapvetően három főbb evolúciós kládra tagozódik, jóllehet a topológia bizonyos pontjai a mai napig gyenge támogatottságúak.
 
A tribus törzsfájának korai elágazási mintázata és evolúciós felépítése:
* '''Echinocactinae klád:''' Egy parafiletikus fejlődési vonalat képviselő szubtribus, amely a legkorábbi elágazásokat tartalmazza (pl. a ''[[:Kategória:Aztekium|Aztekium]]'' + ''[[:Kategória:Geohintonia|Geohintonia]]'' vonal, valamint a ''[[:Kategória:Sclerocactus|Sclerocactus]]'' és az ''[[:Kategória:Astrophytum|Astrophytum]]'' + ''[[:Kategória:Echinocactus|Echinocactus]]'' csoportok). Ez a paraphiletikus csoport alkotja az összes többi tagot magában foglaló úgynevezett „core Cacteae” csoport testvérvonalát ('''Hugo Caviola Vázquez-Sánchez és munkatársai''', 2013).
* '''Core Cacteae:''' Ez a belső, fejlettebb csoport két jól elkülönülő monofiletikus szubtribusra oszlik:
** [[:Kategória:Ferocactinae|Ferocactinae]] klád (pl. ''[[:Kategória:Ferocactus|Ferocactus]]'', ''[[:Kategória:Thelocactus|Thelocactus]]'', ''[[:Kategória:Stenocactus|Stenocactus]]'')
** [[:Kategória:Cactinae|Cactinae]] klád (a klasszikus mammilloid kaktuszok csoportja)
 
A filogenetikai fán tapasztalható bizonytalanságok, a topológiai csomópontok alacsony statisztikai támogatottsága és a rendkívül rövid evolúciós szárhosszúságok arra utalnak, hogy a csoport a múltban egy rendkívül gyors, robbanásszerű evolúciós radiáción ment keresztül. Ez a megállapítás teljes összhangban van a kaktuszkutatás számos korábbi morfológiai és molekuláris elemzésének eredményével ('''Butterworth és munkatársai''', 2002; '''Butterworth és Wallace''', 2004; '''Bárcenas és munkatársai''', 2011; '''Hernández-Hernández és munkatársai''', 2011; '''Vázquez-Sánchez és munkatársai''', 2013, 2019; '''Breslin és munkatársai''', 2021; '''Sánchez és munkatársai''', 2022; '''Chincoya és munkatársai''', 2023).


== Kladogram ==
== Kladogram ==
19. sor: 69. sor:
       ├─ Blossfeldioideae
       ├─ Blossfeldioideae
       └─ Cactoideae s.s.
       └─ Cactoideae s.s.
        ├─ N
          ├─ N
        │  ├─ Lymanbensonieae
          │  ├─ Lymanbensonieae
        │  └─ Copiapoeae
          │  └─ Copiapoeae
        └─ Cacteae
          └─ Cacteae
            ├─ *Echinocactinae
            ├─ *Echinocactinae
            :  ├─ Aztekium + Geohintonia
            :  ├─ Aztekium + Geohintonia
                └─ N
                └─ N
                  ├─ Sclerocactus
                    ├─ Sclerocactus
                  └─ N
                    └─ N
                      ├─ Astrophytum + Echinocactus
                      ├─ Astrophytum + Echinocactus
                      └─ core Cacteae
                      └─ core Cacteae
                        ├─ Ferocactinae
                          ├─ Ferocactinae
                        └─ Cactinae  
                          └─ Cactinae  
</pre>
</pre>


== Forrás ==
== Forrás ==
* [https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes]
* [https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes]


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactoideae]]
[[Kategória:Cactoideae]]

A lap jelenlegi, 2026. július 4., 23:59-kori változata

Cacteae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae

Tudományos név

  • Cacteae Rchb., Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561 (1832)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A tribus elnevezése a kaktuszfélék családjának típusnemzetségéből, a Cactus szóból származik (amely a modern nómenklatúrában részben más nemzetségekbe olvadt), a rendszertani rangra utaló standard latinos végződéssel (-eae). A kifejezés az ókori görög kaktos szóból ered, amelyet eredetileg Theophrastos használt egy tüskés szicíliai articsókaféle megnevezésére, majd Carl von Linné vette át a teljes tövises újvilági pozsgás család leírására. A nemzetségcsoport szintű kategóriát ebben a formában Ludwig Reichenbach vezette be a botanikai szakirodalomba 1832-ben megjelent Flora Germanica Excursoria című művében.

Típus

  • Mammillaria Haw. (széles körben elfogadott modern típuscsoport)
  • Első leírása: Ludwig Reichenbach publikálta 1832-ben (Fl. Germ. Excurs. 2(2): 561).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A tribus érvényességét és monofiletikus lehatárolását a legújabb molekuláris rendszertani és filogenetikai adatok támasztják alá.
Mammillaria mammillaris képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Echinocacteae Salm-Dyck 1840
  • Mammillarieae K.Schum. 1894

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A tribus képviselőire a rendkívül változatos, a lapított gömbtől a szabályos gömb alakún át a rövid oszlopos habitusig terjedő pozsgás szár jellemző. A növények növekedhetnek magányosan, vagy tőben gazdagon elágazva kiterjedt párnákat, telepeket alkothatnak. A növényi testet alkotó szárak nem szegmentáltak, felületüket a legtöbb nemzetségnél erőteljes dudorok, szemölcsök (tuberkulumok) tagolják, és csak ritkább esetekben alakulnak ki folytonos, hosszanti bordák. A levelek evolúciósan teljesen redukálódtak. A szemölcsök csúcsán vagy a bordák élein ülő areolák fejlettek, gyakran két részre (dimorf areola) oszlanak: egy tövistermelő és egy virág- vagy sarjtermelő zónára (axilla). Az areolák védelmében fejlődnek ki a rendkívül változatos morfológiájú tövisek; a radialis elrendezésű peremtövis körök és a merevebb, sokszor horgas, tőrszerű vagy színes középtövis garnitúrák nemenként rendkívül biztos határozóbélyegek. Az axillák gyapjasak vagy sörtések lehetnek. A csoportban előfordulnak specializált, rejtőzködő életmódot folytató geofiton vagy fél-geofiton fajok is, amelyek megnagyobbodott föld alatti szár-részekkel, vagy rendkívül húsos, vaskos, raktározásra módosult gumós főgyökérrel (gyökérzet) rendelkeznek, ami segíti a túlélést az aszályos időszakokban.

Generatív test

Virág

A virág vagy az abból képződő virágzat a hajtás csúcsi részén vagy a szemölcsök tövében található axillák területén jelenik meg, többnyire a tavaszi-nyári időszakban. A virágok nappal nyílnak, tölcsér, harang vagy kerék alakúak, a parányitól a feltűnően nagy méretig változnak.

  • Takarólevelek: A magház feletti részen elhelyezkedő pikkelyes vagy csupasz csésze fokozatosan megy át a selymes fényű, változatos színű sziromszerű leplekbe; a párta vagy sziromlevél (illetve a külső és belső lepellevél) színe a hófehértől a krémsárgán, a sárgán, a rózsaszínen át a mélyvörösig vagy bíborig terjed.
  • Ivarlevelek: A virág torkában számos, körökben elrendeződő porzószálak találhatók, amelyeken apró, sárga portokok ülnek; a megnyúlt, süllyesztett helyzetű termő felett álló bibeszál csúcsán a bibe ágai sugarasan szétterülnek, optimalizálva a beporzást.

Termés

Többnyire lédús, húsos bogyó, vagy beérve kiszáradó, pikkelyes, szőrös vagy csupasz toktermés, amely sokszor élénk színével (piros, zöld) csalogatja a terjesztést végző állatokat.

  • Magja: Változatos méretű és alakú (a sapka alakútól a gömbölydedig), felszínük a sima fényestől a pontozottig vagy gödrösködőig terjed, fekete vagy sötétbarna színű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Ez a klád biogeográfiai szempontból szinte teljesen észak-amerikai elterjedésű. A diverzitás abszolút centruma Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati régiója, az észak-amerikai gömbkaktuszok hatalmas formai gazdagsága ennek a kládnak az egységes radiációjából származik. Csupán néhány specializált faj képviseli a csoportot Közép-Amerika területein és Dél-Amerika északi részein (például a Mammillaria mammillaris és a Mammillaria columbiana fajok), valamint a Karib-térségben (pl. a Kubában endemikus Escobaria cubensis).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Szélsőségesen arid és szemiarid sivatagok, kanyonok, meredek mészkő- vagy gipszsziklák lakói.
    • Életmódjukat tekintve tipikus szárazságtűrő xerofiták, sok esetben sziklalakó (litofiton) vagy földbe süllyedő geofiton szervezetek.
    • Jellemzően a mexikói matorral cserjésekben, sivatagi füves puszták sziklás kibúvásaiban és szukkulens növénytársulásokban alkotnak domináns elemet.

Kultúrában tartás

A Cacteae tribusba tartozik a gyűjteményekben nevelt kaktuszok túlnyomó többsége, beleértve a rendkívül népszerű Mammillaria, Astrophytum, Thelocactus és Stenocactus nemzetségeket. Kultúrában tartásuk a változatos ökológiai igényeik miatt eltérő: a robusztus hordókaktuszok maximális napfényt és durva ásványi talajt igényelnek a töviszet kifejlesztéséhez, míg a finomabb szemölcsös kaktuszok a tűző naptól enyhe takarást is meghálálnak. A teleltetés során szigorú szárazságot és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kell biztosítani számukra. A gumós gyökerű geofiton fajok öntözésénél fokozottan ügyelni kell a talaj tökéletes vízáteresztő képességére a tőrothadás elkerülése érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A tribus tagjait a gömbölyded vagy rövid henger alakú, nem szegmentált, szemölcsös vagy sűrűn bordázott testfelépítésük, valamint a virágok jellegzetes csúcsi vagy axilláris elhelyezkedése jól elkülöníti a többi kaktuszcsoporttól, például a ceroid (oszlopos) habitusú kaktuszoktól vagy a szegmentált szárú epifiton kládoktól (pl. Rhipsalideae).

Szukkulens taxonok

Magasabb rendszertani kategóriaként a tribus a kaktuszvilág egyik legsikeresebb szukkulens evolúciós vonala. A növényi test (a pozsgás szár) gömb alakúvá válása a geometriailag lehető legkisebb felület/térfogat arányt biztosítja, ami a sűrűn elhelyezkedő töviszettel és a sok fajnál megjelenő gyapjúréteggel együtt a párologtatás minimalizálását szolgálja az észak-amerikai sivatagok extrém klímáján.

Taxonómia és filogenetika

A Cacteae tribus az ősi Cactoideae alcsaládon belüli monofilcsoport, melynek evolúciós helyzetét modern genomikai vizsgálatok, köztük Walker és munkatársai (2018) kutatásai is szilárdan alátámasztják.

A tribus belső rendszertani felosztása és az egyes nemzetségek közötti kapcsolatok tisztázása hosszú időn át komoly kihívást jelentett a kutatóknak. A legújabb, több száz sejtmagi gén vizsgálatán alapuló phylogenomikai adatok (pl. Jurriaan M. de Vos és munkatársai, 2025) megerősítik, hogy a tribus alapvetően három főbb evolúciós kládra tagozódik, jóllehet a topológia bizonyos pontjai a mai napig gyenge támogatottságúak.

A tribus törzsfájának korai elágazási mintázata és evolúciós felépítése:

  • Echinocactinae klád: Egy parafiletikus fejlődési vonalat képviselő szubtribus, amely a legkorábbi elágazásokat tartalmazza (pl. a Aztekium + Geohintonia vonal, valamint a Sclerocactus és az Astrophytum + Echinocactus csoportok). Ez a paraphiletikus csoport alkotja az összes többi tagot magában foglaló úgynevezett „core Cacteae” csoport testvérvonalát (Hugo Caviola Vázquez-Sánchez és munkatársai, 2013).
  • Core Cacteae: Ez a belső, fejlettebb csoport két jól elkülönülő monofiletikus szubtribusra oszlik:

A filogenetikai fán tapasztalható bizonytalanságok, a topológiai csomópontok alacsony statisztikai támogatottsága és a rendkívül rövid evolúciós szárhosszúságok arra utalnak, hogy a csoport a múltban egy rendkívül gyors, robbanásszerű evolúciós radiáción ment keresztül. Ez a megállapítás teljes összhangban van a kaktuszkutatás számos korábbi morfológiai és molekuláris elemzésének eredményével (Butterworth és munkatársai, 2002; Butterworth és Wallace, 2004; Bárcenas és munkatársai, 2011; Hernández-Hernández és munkatársai, 2011; Vázquez-Sánchez és munkatársai, 2013, 2019; Breslin és munkatársai, 2021; Sánchez és munkatársai, 2022; Chincoya és munkatársai, 2023).

Kladogram

└─ Cactaceae
   :
   └─ Cactoideae s.l.
      ├─ Blossfeldioideae
      └─ Cactoideae s.s.
          ├─ N
          │  ├─ Lymanbensonieae
          │  └─ Copiapoeae
          └─ Cacteae
             ├─ *Echinocactinae
             :   ├─ Aztekium + Geohintonia
                 └─ N
                    ├─ Sclerocactus
                    └─ N
                       ├─ Astrophytum + Echinocactus
                       └─ core Cacteae
                          ├─ Ferocactinae
                          └─ Cactinae 

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).