„Kategória:Cleistocactus” változatai közötti eltérés

Cleistocactus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus

A lap jelenlegi, 2025. december 29., 23:37-kori változata

Tudományos név

Cleistocactus (Lemaire) Charles Antoine Lemaire, 1861
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a görög kleistos szóból ered, amelynek jelentése zárt. Ez az elnevezés arra utal, hogy a növény virágai alig nyílnak ki, csőszerűek maradnak.

Típusfaj

Cleistocactus baumannii
Első leírása: Cereus baumannii néven Charles Antoine Lemaire írta le 1844-ben.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Antoine Lemaire, 1861

Cleistocactus baumannii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Akersia Buining (1961)
Bolivicereus Cárdenas (1951)
Borzicactella Friedrich Ritter (1981)
Cleistocereus Alberto Vojtěch Frič & Curt Backeberg (1936)
Clistanthocereus Curt Backeberg (1937)
Maritimocereus Akers & Buining (1950)
Seticleistocactus Curt Backeberg (1963)
Vatricania Curt Backeberg (1950)
Winterocereus Curt Backeberg (1966)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Karcsú szárú szukkulensek, amelyek magasra növő, többnyire vékony és gyakran sokágú bokrokat alkotnak, magasságuk elérheti a 3 métert. Általában tőből elágazó cserjék, ritkábban magasabban ágaznak el és kis fává fejlődnek. A hajtások kezdetben egyenesen felfelé állnak, majd az idősebbé válva gyakran áthajlanak; általában lefekvőek, végükkel felfelé emelkednek, ritkább esetben függőlegesen csüngenek. Számos bordával rendelkeznek.

Areolák

A bordákon sűrűn elhelyezkedő areola-k találhatók. Az areola-kon általában sok finom, szőrszerű tövis ül, amelyek között néhány erősebb tövis is megfigyelhető.

Tövisek

Középtövis: A peremtöviseknél keményebb, szilárdabb felépítésű, de ritkán hosszú vagy durva.
Peremtövis: Számos finom, gyakran szőrszerű tövis alkotja.

Generatív test

Virág

A legtöbb fajnál a virágok nagy számban, egyenként jelennek meg az areola-kból. A virágok csőszerűek, a hegyük alig nyílik ki, általában csak a bibeszál és a porzók nyúlnak ki belőlük. Egyes fajoknál (a korábbi Borzicereus és Cephalocleistocactus nemzetségekből) feltűnő, erős sörte- és szőrképződésű zónákból fejlődnek ki. A megporzókhoz (kolibrik) való alkalmazkodásként a virágok hosszúak, cső alakúak, felfelé álló lepellevéllel, amelyek néha egyáltalán nem vagy csak kissé hajlanak ki a csúcsuknál, így szinte zártnak tűnnek. Gyakran enyhén zygomorph felépítésűek a tövüknél található felfelé irányuló görbület vagy a ferde virágszegély miatt. A virágszínek a zöldtől a fehéren, sárgán, narancssárgán és piroson át az ibolyáig terjednek, de a vörös árnyalatok dominálnak.

Termés

A megtermékenyítés után kialakuló, sűrűn pikkelyezett termések viszonylag kicsik.

Magja: A termések általában számos magot tartalmaznak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika hegyvidéki területein honosak, megtalálhatók Peru, Uruguay, Bolívia, Brazília, Paraguay és Argentína területén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Hegyvidéki területeken élnek, egészen 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.

Forrás

A(z) „Cleistocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 6 lap található a kategóriában, összesen 6 lapból.

C

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== '''Cleistocactus''' ==
+{{Speciesbox
+|taxon=Cleistocactus
+}}
+== Tudományos név ==
+* ''Cleistocactus'' (Lemaire) Charles Antoine Lemaire, 1861
+* '''A tudományos név státusza:''' érvényes
-A '''Cleistocactus''' a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családjába tartozó, mintegy 45 fajt felölelő nemzetség. A fajok többsége Dél-Amerikában, főként az Andok hegyvidéki térségeiben őshonos. Jellemző rájuk a hosszú, hengeres, gyakran oszlopos vagy csüngő szár, a sűrű, finom szerkezetű tövisek, valamint a csőszerű, általában élénk színű virágok, amelyek többnyire tavasszal és nyáron nyílnak. A nemzetség számos faja kedvelt dísznövény, és néhol hagyományos gyógyászati felhasználással is rendelkezik.
+=== A név eredete, etimológia ===
-== Morfológia ==
+A nemzetség neve a görög ''kleistos'' szóból ered, amelynek jelentése zárt. Ez az elnevezés arra utal, hogy a növény virágai alig nyílnak ki, csőszerűek maradnak.
-A ''Cleistocactus'' fajok morfológiai jellegzetességei többnyire az alábbiak:
-* hosszú, hengeres, gyakran oszlopos vagy elágazó szárak, fajoktól függően akár több méteres magassággal;
+=== Típusfaj ===
-* függőleges bordák, melyeken sűrűn állnak a bimbóudvarok és a finom, többnyire tűszerű tövisek;
-* gyakori a töves sarjképzés, a leváló oldalhajtások pedig hozzájárulnak a növény megújulásához;
-* virágai keskeny, cső alakúak, többnyire vörös, narancs, rózsaszín vagy sárga színűek;
-* terméseik gömbölyűek vagy hosszúkásak, gyakran ehetők.
-Egyes fajok idősebb korukban elhullatják alsó ágaikat, ami alkalmazkodást jelent a hegyvidéki száraz környezethez.
+* ''Cleistocactus baumannii''
+* '''Első leírása:''' ''Cereus baumannii'' néven Charles Antoine Lemaire írta le 1844-ben.
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Charles Antoine Lemaire, 1861
-== Taxonómia ==
+{{Típusfaj|Cleistocactus baumannii}}
-A nemzetség a ''Cactoideae'' alcsaládba tartozik. A ''Cleistocactus'' több közeli rokon nemzetséggel is átmeneti formákat mutat, köztük:
-* ''Echinopsis'',
+=== Szinonimák ===
-* ''Trichocereus'',
-* ''Borzicactus''.
-A rendszertani besorolás a morfológiai változatosság miatt több átsorolást is megért. A nemzetség mintegy 45 faja elsősorban alaki és földrajzi szempontok alapján különíthető el.
+* ''Akersia'' Buining (1961)
+* ''Bolivicereus'' Cárdenas (1951)
+* ''Borzicactella'' Friedrich Ritter (1981)
+* ''Cleistocereus'' Alberto Vojtěch Frič &amp; Curt Backeberg (1936)
+* ''Clistanthocereus'' Curt Backeberg (1937)
+* ''Maritimocereus'' Akers &amp; Buining (1950)
+* ''Seticleistocactus'' Curt Backeberg (1963)
+* ''Vatricania'' Curt Backeberg (1950)
+* ''Winterocereus'' Curt Backeberg (1966)
-== Elterjedés és élőhely ==
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-A ''Cleistocactus'' fajok elsősorban a következő országok magashegységi és félsivatagi területein fordulnak elő:
+=== Vegetatív test ===
-* Bolívia
+==== Hajtás, szár ====
-* Peru
-* Argentína
-* Chile
-Élőhelyük 1500–4000 méteres magasságig terjed, ahol:
+Karcsú szárú szukkulensek, amelyek magasra növő, többnyire vékony és gyakran sokágú bokrokat alkotnak, magasságuk elérheti a 3 métert. Általában tőből elágazó cserjék, ritkábban magasabban ágaznak el és kis fává fejlődnek. A hajtások kezdetben egyenesen felfelé állnak, majd az idősebbé válva gyakran áthajlanak; általában lefekvőek, végükkel felfelé emelkednek, ritkább esetben függőlegesen csüngenek. Számos bordával rendelkeznek.
-* sziklás, köves talajokon,
+==== Areolák ====
-* száraz, de időnként köderdős mikroklímákban,
-* nagy napi hőingadozás mellett
-nőnek. Egyes fajok a hideg éjszakai hőmérsékleteket is jól tűrik.
+A bordákon sűrűn elhelyezkedő ''areola''-k találhatók. Az ''areola''-kon általában sok finom, szőrszerű tövis ül, amelyek között néhány erősebb tövis is megfigyelhető.
-Dísznövényként több más kontinensre is eljutottak; néhol inváziós viselkedés is megfigyelhető.
+==== Tövisek ====
-== Termesztés ==
+* '''Középtövis:''' A peremtöviseknél keményebb, szilárdabb felépítésű, de ritkán hosszú vagy durva.
-A ''Cleistocactus'' fajok tartása viszonylag egyszerű:
+* '''Peremtövis:''' Számos finom, gyakran szőrszerű tövis alkotja.
-* talaj: jó vízelvezetésű, kavicsos-homokos közeg;
+=== Generatív test ===
-* fény: sok napfény, a nyári közvetlen tűző napsütés ellen részleges árnyékolás előnyös lehet;
-* öntözés: ritkán, a talaj teljes kiszáradása után; télen alig vagy egyáltalán nem;
-* tápanyag: vegetációs időszakban kevés hígított tápoldat;
-* szaporítás: oldalhajtások leválasztásával vagy ritkábban magról.
-Kártevők közül a lisztespoloska és a takácsatka gyakori, kezelésük egyszerű mechanikus vagy kímélő szeres beavatkozással megoldható.
+==== Virág ====
-== Ökológiai és gazdasági jelentőség ==
+A legtöbb fajnál a virágok nagy számban, egyenként jelennek meg az ''areola''-kból. A virágok csőszerűek, a hegyük alig nyílik ki, általában csak a bibeszál és a porzók nyúlnak ki belőlük. Egyes fajoknál (a korábbi ''Borzicereus'' és ''Cephalocleistocactus'' nemzetségekből) feltűnő, erős sörte- és szőrképződésű zónákból fejlődnek ki. A megporzókhoz (kolibrik) való alkalmazkodásként a virágok hosszúak, cső alakúak, felfelé álló lepellevéllel, amelyek néha egyáltalán nem vagy csak kissé hajlanak ki a csúcsuknál, így szinte zártnak tűnnek. Gyakran enyhén ''zygomorph'' felépítésűek a tövüknél található felfelé irányuló görbület vagy a ferde virágszegély miatt. A virágszínek a zöldtől a fehéren, sárgán, narancssárgán és piroson át az ibolyáig terjednek, de a vörös árnyalatok dominálnak.
-Őshazájukban egyes fajokat hagyományos gyógyászatban használnak, például:
-* ''Cleistocactus jujuyensis'' – légzőszervi panaszokra,
+==== Termés ====
-* ''Cleistocactus smaragdiflorus'' – vízhajtóként és vesekövek kezelésére.
-A nemzetség ökológiai szerepe jelentős az andoki élőhelyeken:
+A megtermékenyítés után kialakuló, sűrűn pikkelyezett termések viszonylag kicsik.
-* táplálékforrás kolibriknek (a virágok csőszerű formája kifejezetten madármegporzáshoz alkalmazkodott),
+* '''Magja:''' A termések általában számos magot tartalmaznak.
-* búvóhely kisebb emlősöknek,
-* talajstabilizáló hatás meredek, erózióra hajlamos lejtőkön.
-A túlzott gyűjtés és élőhelypusztulás miatt több faj veszélyeztetett.
+== Elterjedés és élőhely ==
-== Jelentősebb fajok ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' Dél-Amerika hegyvidéki területein honosak, megtalálhatók '''Peru''', '''Uruguay''', '''Bolívia''', '''Brazília''', '''Paraguay''' és '''Argentína''' területén.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Hegyvidéki területeken élnek, egészen 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.
-* '''''Cleistocactus strausii''''' – ezüstfáklyakaktusz; ezüstös tövisezettség, akár 4–5 m magasra is nő; élénkpiros virágok.
+== Forrás ==
-* '''''Cleistocactus samaipatanus''''' – elágazó, sárga virágú faj Bolíviából; kedvelt dísznövény.
-* '''''Cleistocactus winteri''''' – arany patkányfarkkaktusz; hosszú csüngő szárak, aranysárga tövisek, mélyvörös virágok.
-* '''''Cleistocactus colademononis''''' – hosszú, fehéres „szőrös” töviszettség, rózsaszín vagy lila csővirágok; népi gyógyászati alkalmazása is ismert.
-* '''''Cleistocactus hyalacanthus''''' – finom, szinte szálas tövisek, narancs vagy piros virágok; Argentína és Bolívia magasföldi vidékein honos.
-== Szerzők és forrás ==
+* https://thelastcactusclassification.top/category/cleistocactus/
+* https://en.wikipedia.org/wiki/Cleistocactus
-* '''Szöveg:'''
+[[Kategória:Cactaceae]]
-* '''Kép:'''
+[[Kategória:Trichocereinae]]
-* '''Lektorálta:'''
-* '''Forrás:'''
-** https://www.botanicohub.com/