„Kategória:Apocynoideae” változatai közötti eltérés

Apocynoideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae

• Az alcsalád neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A kifejezés a klasszikus görög ἀπόκυνον (apokynon) szóból ered, amely az ἀπό (apo – el, távol) és a κύων (kyon – kutya) szavak összetétele. Jelentése „kutyát távol tartó” vagy „kutyaméreg”, utalva a növények toxicitására, amelyet hagyományosan kutyák távol tartására vagy mérgezésére használtak.

A latin nomenklatúrában a Lewis & Short és az Oxford Latin Dictionary is megerősíti a görög eredetű apocynon használatát hasonló értelemben. Stearn (Botanical Latin) és Genaust szerint a név a növények tejnedvében található glikozidok szívműködésre gyakorolt hatásával és mérgező jellegével függ össze.

• Apocynum L.; Linnaeus, Species Plantarum 1: 213, 1753.
• Első leírása: Gilbert Thomas Burnett írta le az alcsaládot 1835-ben az Outlines of Botany című művében.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Apocynaceae subfam. Apocynoideae
• Plumerioideae (egyes rendszerekben részleges átfedéssel)

Az alcsalád tagjai többnyire fás szárú liánok, cserjék vagy fák, ritkábban lágyszárúak. Jellemző rájuk a bőséges, általában fehér tejnedv.

A levelek rendszerint átellenesek vagy örvösek, ritkábban szórt állásúak. A levéllemez egyszerű, épszélű, pálhalevelek általában hiányoznak vagy redukáltak.

A virágzat általában bogas (cyma). A virágok hímnősek, aktinomorfak vagy enyhén kuszultak. A csésze 5 forrt csészelevélből áll. A párta forrt, tölcsér, harang vagy tányér alakú, 5 lebennyel, amelyek a bimbóban csavarodottak (contortus).

A porzótáj 5 porzóból áll, amelyek a párta csövéhez nőttek. A portokok gyakran nyíl alakúak és a bibéhez szorulnak vagy azzal összenőve gynostegium-ot alkotnak. A pollen általában egyszerű szemcsékben, ritkábban tetrad-okban vagy pollinium-okban fordul elő.

A termés általában két tüsző (folliculus), amelyek alapjuknál összeforrhatnak, vagy bogyó, esetleg csonthéjas termés.

• Magja: A magok gyakran laposak és az egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrökkel (coma) rendelkeznek, ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita elterjedésű taxon, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken koncentrálódik. Jelentős számban fordulnak elő Brazília, Indonézia, Madagaszkár, valamint Afrika és Délkelet-Ázsia esőerdőiben és szavannáin. Mérsékelt övi képviselőik is ismertek Európa és Észak-Amerika területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szárazabb szavannákon élnek. Sok fajuk epifiton vagy kúszónövény (lián).

Az alcsaládon belül számos taxon mutat szukkulenciát, különösen a szárazabb élőhelyekhez való alkalmazkodás során. A törzsszukkulencia és a levélszukkulencia egyaránt előfordul. Ide tartoznak például az Adenium (sivatagi rózsa) és a Pachypodium nemzetségek, amelyek megvastagodott, vizet tároló törzzsel (caudex) rendelkeznek. Ezek a növények víznedvű vagy tejnedvű szövetekkel tárolják a nedvességet a száraz időszakokra.

Az APG IV osztályozása szerint az Apocynoideae az Apocynaceae (meténgfélék) családjának egyik alcsaládja a Gentianales rendben. Az Apocynoideae (meténgformák) alcsaládja az Apocynaceae család egyik legösszetettebb és filogenetikai szempontból meghatározó csoportja. A modern molekuláris vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az alcsalád egyfajta „evolúciós hídként” szolgál az ősi Rauvolfioideae és a származtatottabb, specializáltabb Asclepiadoideae kládok között.

Az Apocynoideae alcsalád monofiletikus egységet alkot, amelyen belül a tribuszok és szubtribuszok elrendeződése jól tükrözi a morfológiai és kémiai (pl. glikozidok, alkaloidok) diverzifikációt.

• Malouetieae tribusz: Ez a csoport rendkívül fontos a szukkulens-kedvelők számára. Ide tartozik a Pachypodiinae szubtribusz, amelynek legismertebb képviselője a Pachypodium nemzetség. Ezek a növények a törzsszukkulencia és a fegyverzet (tövisek) kialakulásának iskolapéldái, filogenetikailag pedig szoros kapcsolatot mutatnak a fás szárú afrikai és madagaszkári rokonokkal.

• Nerieae tribusz: A Neriinae szubtribusz tartalmazza az Adenium (sivatagi rózsa) nemzetséget. Bár megjelenésükben (kaudex) hasonlítanak a Pachypodium fajokra, a molekuláris adatok szerint a leanderrel (Nerium oleander) állnak közelebbi rokonságban. A filogenetikai fán ez a vonal a száraz élőhelyekhez való extrém alkalmazkodás egyik csúcspontja.

• Mesechiteae tribusz: Elsősorban az Újvilágban elterjedt csoport. A Mandevilla nemzetség fajai (gyakran tölcsérjázmin néven ismertek) lián életmódúak. A filogenetikai kutatások megerősítették, hogy ez a tribusz a trópusi esőerdők és szavannák peremén diverzifikálódott, elkülönülve az óvilági szukkulens vonalaktól.

• Wrightieae tribusz: Ez a csoport morfológiailag átmeneti jelleget mutat. A Stephanostegia nemzetség Madagaszkár endemikus taxonja. Filogenetikai helyzete kulcsfontosságú az alcsalád korai szétválásának megértésében, mivel a portokok és a bibefej szerkezete már előrevetíti a komplexebb megporzási mechanizmusokat.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynoideae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Apocynoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/