„Kategória:Turbinicarpus” változatai közötti eltérés

A lap 2025. december 14., 08:55-kori változata

Tudományos név

Turbinicarpus (Backeberg) Buxbaum & Backeberg, 1937

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A Turbinicarpus nemzetségnév két idegen nyelvi elem összetételéből származik. A latin turbo, turbineus szó jelentése: csavarodott, tompa kúp alakú, búgócsigára emlékeztető forma, míg az ógörög karpós (latinosítva: carpus) jelentése: termés.

A név tehát a fajokra jellemző, jellegzetesen kúpos vagy búgócsiga alakú, többnyire tojásdad termésformára utal.

Típuspéldány

A nemzetséget Curt Backeberg különítette el, a típusfaj hagyományosan a Turbinicarpus pseudomacrochele (Backeberg) Buxbaum & Backeberg taxonhoz köthető. A részletes típuspéldány-adatok a korai publikációkban hiányosak, herbáriumi típusanyag több európai gyűjteményben található.

Első leírása: Backeberg, C., Buxbaum, F. (1937): *Cactaceae*, Jahrbuch der Deutschen Kakteengesellschaft 1937: 27.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum & Curt Backeberg, 1937

Szinonimák

A nemzetség fajai különböző időszakokban az alábbi nemzetségekben is szerepeltek:

Echinocactus
Gymnocactus
Rapicactus
Normanbokea
Pelecyphora
Bravocactus
Kadenicarpus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A fajok többnyire magánosan növő, ritkábban sarjadzó, kistermetű gömbkaktuszok. A szár lapított gömb, szabályos gömb, tojásdad vagy rövid henger alakú, rendszerint 3–8 cm magas, ritkán elérheti a 10–12 cm-t. Színük világoszöldtől a kékeszöldön át barnás vagy vöröses árnyalatú is lehet. A növények jelentős részben geofiták, a szár gyakran részben a talajfelszín alá süllyed.

Szemölcsök

Bordák nem fejlődnek. A szár felszínét különböző alakú szemölcsei borítják, melyek lehetnek laposak, tompák, dudorszerűek, kúposak, piramis-, rombusz- vagy deltoid alakúak. A szemölcsök az alapnál gyakran kiszélesedők, szabályos spirálrendben vagy ritkábban szabálytalan elrendezésben helyezkednek el.

Axillák

Az axillák sekélyek, fiatal korban enyhén gyapjasak, idővel csupasszá válnak.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el. A csúcsi areolák fiatal korban erősen gyapjasak, fehérek, az idősebb, alsó areolákon a gyapjú fokozatosan eltűnik, egyes fajoknál teljesen lekopik.

Tövisek

Peremtövis:

Számuk általában kevés, 1–15 darab, ritkán 30 körüli. Többnyire puhák, hajlékonyak, rugalmasak, ritkábban merevek és kemények. Színük fehértől sötétbarnáig vagy majdnem feketéig terjedhet.

Középtövis:

Egyes fajoknál hiányzik, másoknál 1–2, ritkábban több középtövis fejlődik. A középtövisek általában erősebbek, sötétebb csúcsúak.

Generatív test

Virág

A virágok nappal nyílnak, önsterilek, a szár csúcsán, a fiatal areolákból fejlődnek. Tölcsér alakúak, 1–5 cm hosszúak és átmérőjűek.

Külső lepellevelek:

Keskenyebbek, gyakran sötétebb középsávval.

Belső lepellevelek:

Szélesebbek, színük fehér, sárga, rózsaszín vagy piros.

Porzószálak:

Több sorban állók, rendszerint sárga színűek.

Portokok:

Sárgák, rovarporozta virágokhoz alkalmazkodtak.

Bibeszál:

Többágú, rendszerint fehéres.

Bibe:

Fehér, ritkábban sárgás vagy rózsaszín árnyalatú.

Termés

A termések bogyó jellegűek, jellegzetesen búgócsiga vagy tojásdad alakúak, 3–5 mm-esek. Éréskor beszáradnak, hosszanti irányban felrepednek és kinyílnak.

Magja:

Ovális alakú, 1–2 × 0,75–1,4 mm méretű, barnásfekete vagy fekete, matt fényű. A maghéj szemcsés vagy rovátkolt, a köldök és a csírakapu kapcsolata taxonómiai jelentőségű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés:

A Turbinicarpus nemzetség endemikus Mexikóban. Előfordulása Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas és Zacatecas államokra korlátozódik.

Élőhely:

A fajok rendkívül mimetikusak, gyakran szinte teljesen a talajba süllyedve élnek.

Éghajlati tényezők:

Száraz, fél-száraz klímájú területek, 800–2600 m tengerszint feletti magasságban.

Növénytársulás, életmód:

Mészköves, agyagos, gipszes, gránitos vagy palás talajokon, sziklahasadékokban, kis, izolált populációkban fordulnak elő.

Kultúrában tartás

Saját gyökéren nevelhetők, de lassú növekedésűek. Oltva gyorsabban fejlődnek, azonban habitusuk gyakran torzul.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetség elkülönítésében fontos bélyeg a termés alakja, a maghéj szerkezete, valamint a köldök és a csírakapu kapcsolata. Külső megjelenésükben a Rapicactus és Gymnocactus fajokra hasonlíthatnak, de mag- és termésmorfológiájuk eltérő.

Egyéb

A Turbinicarpus nemzetség fajait a korábbi szakirodalom a maghéj (testa) mintázata, valamint a köldök (hilum) és a csírakapu (micropyle) viszonya alapján két jól elkülöníthető morfológiai csoportba sorolta.

Az egyik csoport a szemcsés maghéjú, összenőtt köldök–csírakapú fajokat foglalta magába (Turbinicarpus sensu stricto), míg a másik a rovátkolt maghéjú, szétvált köldök–csírakapú taxonokat, amelyeket később Rapicactus néven önálló nemzetségként különítettek el.

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok ezt az elkülönítést megerősítették.

Megjegyzés, taxonómiai megfontolások

A Turbinicarpus nemzetség taxonómiája hosszú ideig bizonytalan és vitatott volt, elsősorban a kis termetű, földfelszínhez közeli életmódot folytató kaktuszok egymáshoz hasonló morfológiája miatt. A 20. század második felében a nemzetséget gyakran tág értelemben kezelték, és több, ma már önálló nemzetségnek tekintett taxont is magába foglalt.

A korábbi szakirodalomban elterjedt volt az a szemlélet, amely a Turbinicarpus fajokat a maghéj (testa) felszíni mintázata, valamint a köldök (hilum) és a csírakapu (micropyle) viszonya alapján két, úgynevezett „kvázi alnemzetségre” osztotta. Ennek megfelelően különítettek el egy „Turbinicarpus-típust” (szemcsés maghéj, összenőtt hilum–micropyle) és egy „Rapicactus-típust” (rovátkolt maghéj, szétvált hilum–micropyle).

Az újabb morfológiai és molekuláris filogenetikai vizsgálatok azonban igazolták, hogy a Rapicactus csoport monofiletikus, és nem a Turbinicarpus nemzetségen belüli természetes egységet képvisel, hanem attól jól elkülönülő, önálló fejlődési vonalat alkot. Ennek megfelelően a Rapicactus ma önálló nemzetségként elfogadott, és nem tekinthető a Turbinicarpus alnemzetségének vagy belső csoportjának.

A két nemzetség közötti elkülönítést nemcsak a magmorfológiai bélyegek, hanem a termések alakja is alátámasztja. Míg a Turbinicarpus fajokra jellemzőek a jellegzetes, búgócsigára emlékeztető, tojásdad vagy kúpos termések, addig a Rapicactus fajok termései ettől eltérő alakúak, és nem mutatják ezt a tipikus „turbinás” formát.

A jelenlegi, forrásalapú rendszertani felfogás szerint a Turbinicarpus nemzetség körülhatárolása szűkebb és filogenetikailag megalapozottabb, mint a korábbi kezelésekben, és nem foglalja magába sem a Rapicactus, sem más, korábban ide sorolt nemzetségek fajait.

Szerzők és forrás

Szöveg: —
Kép: —
Lektorálta: —
Forrás: Backeberg; Buxbaum; Hunt; Zachar

A(z) „Turbinicarpus” kategóriába tartozó lapok

A következő 37 lap található a kategóriában, összesen 37 lapból.

T

@@ 139. sor: / 139. sor: @@
 == Megjegyzés, taxonómiai megfontolások ==
-A Turbinicarpus nemzetség taxonómiája hosszú ideig bizonytalan és vitatott volt, elsősorban a kis termetű, földfelszínhez közeli életmódot folytató kaktuszok egymáshoz hasonló morfológiája miatt. A 20. század második felében a nemzetséget gyakran tág értelemben kezelték, és több, ma már önálló nemzetségnek tekintett taxont is magába foglalt.
+A ''Turbinicarpus'' nemzetség taxonómiája hosszú ideig bizonytalan és vitatott volt, elsősorban a kis termetű, földfelszínhez közeli életmódot folytató kaktuszok egymáshoz hasonló morfológiája miatt. A 20. század második felében a nemzetséget gyakran tág értelemben kezelték, és több, ma már önálló nemzetségnek tekintett taxont is magába foglalt.
-A korábbi szakirodalomban elterjedt volt az a szemlélet, amely a Turbinicarpus fajokat a maghéj (testa) felszíni mintázata, valamint a köldök (hilum) és a csírakapu (micropyle) viszonya alapján két, úgynevezett „kvázi alnemzetségre” osztotta. Ennek megfelelően különítettek el egy „Turbinicarpus-típust” (szemcsés maghéj, összenőtt hilum–micropyle) és egy „Rapicactus-típust” (rovátkolt maghéj, szétvált hilum–micropyle).
+A korábbi szakirodalomban elterjedt volt az a szemlélet, amely a ''Turbinicarpus'' fajokat a maghéj (testa) felszíni mintázata, valamint a köldök (hilum) és a csírakapu (micropyle) viszonya alapján két, úgynevezett „kvázi alnemzetségre” osztotta. Ennek megfelelően különítettek el egy „''Turbinicarpus''-típust” (szemcsés maghéj, összenőtt hilum–micropyle) és egy „Rapicactus-típust” (rovátkolt maghéj, szétvált hilum–micropyle).
-Az újabb morfológiai és molekuláris filogenetikai vizsgálatok azonban igazolták, hogy a Rapicactus csoport monofiletikus, és nem a Turbinicarpus nemzetségen belüli természetes egységet képvisel, hanem attól jól elkülönülő, önálló fejlődési vonalat alkot. Ennek megfelelően a Rapicactus ma önálló nemzetségként elfogadott, és nem tekinthető a Turbinicarpus alnemzetségének vagy belső csoportjának.
+Az újabb '''morfológiai''' és '''molekuláris''' '''filogenetikai''' '''vizsgálatok''' azonban igazolták, hogy a ''Rapicactus'' csoport monofiletikus, és nem a ''Turbinicarpus'' nemzetségen belüli természetes egységet képvisel, hanem attól jól elkülönülő, önálló fejlődési vonalat alkot. Ennek megfelelően a ''Rapicactus'' ma önálló nemzetségként elfogadott, és nem tekinthető a ''Turbinicarpus'' alnemzetségének vagy belső csoportjának.
-A két nemzetség közötti elkülönítést nemcsak a magmorfológiai bélyegek, hanem a termések alakja is alátámasztja. Míg a Turbinicarpus fajokra jellemzőek a jellegzetes, búgócsigára emlékeztető, tojásdad vagy kúpos termések, addig a Rapicactus fajok termései ettől eltérő alakúak, és nem mutatják ezt a tipikus „turbinás” formát.
+A két nemzetség közötti elkülönítést nemcsak a magmorfológiai bélyegek, hanem a termések alakja is alátámasztja. Míg a ''Turbinicarpus'' fajokra jellemzőek a jellegzetes, búgócsigára emlékeztető, tojásdad vagy kúpos termések, addig a ''Rapicactus'' fajok termései ettől eltérő alakúak, és nem mutatják ezt a tipikus „turbinás” formát.
-A jelenlegi, forrásalapú rendszertani felfogás szerint a Turbinicarpus nemzetség körülhatárolása szűkebb és filogenetikailag megalapozottabb, mint a korábbi kezelésekben, és nem foglalja magába sem a Rapicactus, sem más, korábban ide sorolt nemzetségek fajait.
+A jelenlegi, forrásalapú rendszertani felfogás szerint a ''Turbinicarpus'' nemzetség körülhatárolása szűkebb és filogenetikailag megalapozottabb, mint a korábbi kezelésekben, és nem foglalja magába sem a Rapicactus, sem más, korábban ide sorolt nemzetségek fajait.
 == Szerzők és forrás ==