Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Apocynoideae

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. március 22., 11:22-kor történt szerkesztése után volt. (Szukkulens taxonok)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Apocynoideae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Apocynoideae

Tudományos név

  • Apocynoideae (Burnett) 1835
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • Az alcsalád neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A kifejezés a klasszikus görög ἀπόκυνον (apokynon) szóból ered, amely az ἀπό (apo – el, távol) és a κύων (kyon – kutya) szavak összetétele. Jelentése „kutyát távol tartó” vagy „kutyaméreg”, utalva a növények toxicitására, amelyet hagyományosan kutyák távol tartására vagy mérgezésére használtak.
A latin nomenklatúrában a Lewis & Short és az Oxford Latin Dictionary is megerősíti a görög eredetű apocynon használatát hasonló értelemben. Stearn (Botanical Latin) és Genaust szerint a név a növények tejnedvében található glikozidok szívműködésre gyakorolt hatásával és mérgező jellegével függ össze.

Típus

  • Apocynum L.; Linnaeus, Species Plantarum 1: 213, 1753.
  • Első leírása: Gilbert Thomas Burnett írta le az alcsaládot 1835-ben az Outlines of Botany című művében.
Apocynum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Apocynaceae subfam. Apocynoideae
  • Plumerioideae (egyes rendszerekben részleges átfedéssel)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Az alcsalád tagjai többnyire fás szárú liánok, cserjék vagy fák, ritkábban lágyszárúak. Jellemző rájuk a bőséges, általában fehér tejnedv.

A levelek rendszerint átellenesek vagy örvösek, ritkábban szórt állásúak. A levéllemez egyszerű, épszélű, pálhalevelek általában hiányoznak vagy redukáltak.

Generatív test

Virág

A virágzat általában bogas (cyma). A virágok hímnősek, aktinomorfak vagy enyhén kuszultak. A csésze 5 forrt csészelevélből áll. A párta forrt, tölcsér, harang vagy tányér alakú, 5 lebennyel, amelyek a bimbóban csavarodottak (contortus).

A porzótáj 5 porzóból áll, amelyek a párta csövéhez nőttek. A portokok gyakran nyíl alakúak és a bibéhez szorulnak vagy azzal összenőve gynostegium-ot alkotnak. A pollen általában egyszerű szemcsékben, ritkábban tetrad-okban vagy pollinium-okban fordul elő.

Termés

A termés általában két tüsző (folliculus), amelyek alapjuknál összeforrhatnak, vagy bogyó, esetleg csonthéjas termés.

  • Magja: A magok gyakran laposak és az egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrökkel (coma) rendelkeznek, ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Kozmopolita elterjedésű taxon, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken koncentrálódik. Jelentős számban fordulnak elő Brazília, Indonézia, Madagaszkár, valamint Afrika és Délkelet-Ázsia esőerdőiben és szavannáin. Mérsékelt övi képviselőik is ismertek Európa és Észak-Amerika területein.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szárazabb szavannákon élnek. Sok fajuk epifiton vagy kúszónövény (lián).

Szukkulens taxonok

Az alcsaládon belül számos taxon mutat szukkulenciát, különösen a szárazabb élőhelyekhez való alkalmazkodás során. A törzsszukkulencia és a levélszukkulencia egyaránt előfordul. Ide tartoznak például az Adenium (sivatagi rózsa) és a Pachypodium nemzetségek, amelyek megvastagodott, vizet tároló törzzsel (caudex) rendelkeznek. Ezek a növények víznedvű vagy tejnedvű szövetekkel tárolják a nedvességet a száraz időszakokra.

Szukkulens taxonok

Az Apocynoideae szukkulens képviselői főként a Malouetieae és Nerieae tribuszokban összpontosulnak. A szukkulencia itt elsősorban törzsszukkulencia (pachycaul), szemben az Asclepiadoideae alcsaláddal, ahol a lágyszárú törzsszukkulencia a jellemzőbb.

Az Adenium és Pachypodium nemzetségek konvergens evolúciója figyelemre méltó: bár különböző tribuszokba tartoznak, hasonló ökológiai fülkét töltenek be Afrikában és Madagaszkáron. Megvastagodott, vizet tároló törzzsel (caudex) rendelkeznek, víznedvű vagy tejnedvű szövetekkel tárolják a nedvességet a száraz időszakokra.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV osztályozása szerint az Apocynoideae az Apocynaceae (meténgfélék) családjának egyik alcsaládja a Gentianales rendben. Az Apocynoideae (meténgformák) alcsaládja az Apocynaceae család egyik legösszetettebb és filogenetikai szempontból meghatározó csoportja. A modern molekuláris vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az alcsalád egyfajta „evolúciós hídként” szolgál az ősi Rauvolfioideae és a származtatottabb, specializáltabb Asclepiadoideae kládok között.

Az Apocynoideae alcsalád monofiletikus egységet alkot, amelyen belül a tribuszok és szubtribuszok elrendeződése jól tükrözi a morfológiai és kémiai (pl. glikozidok, alkaloidok) diverzifikációt.

  • Malouetieae tribusz: Ez a csoport rendkívül fontos a szukkulens-kedvelők számára. Ide tartozik a Pachypodiinae szubtribusz, amelynek legismertebb képviselője a Pachypodium nemzetség. Ezek a növények a törzsszukkulencia és a fegyverzet (tövisek) kialakulásának iskolapéldái, filogenetikailag pedig szoros kapcsolatot mutatnak a fás szárú afrikai és madagaszkári rokonokkal.
  • Nerieae tribusz: A Neriinae szubtribusz tartalmazza az Adenium (sivatagi rózsa) nemzetséget. Bár megjelenésükben (kaudex) hasonlítanak a Pachypodium fajokra, a molekuláris adatok szerint a leanderrel (Nerium oleander) állnak közelebbi rokonságban. A filogenetikai fán ez a vonal a száraz élőhelyekhez való extrém alkalmazkodás egyik csúcspontja.
  • Mesechiteae tribusz: Elsősorban az Újvilágban elterjedt csoport. A Mandevilla nemzetség fajai (gyakran tölcsérjázmin néven ismertek) lián életmódúak. A filogenetikai kutatások megerősítették, hogy ez a tribusz a trópusi esőerdők és szavannák peremén diverzifikálódott, elkülönülve az óvilági szukkulens vonalaktól.
  • Wrightieae tribusz: Ez a csoport morfológiailag átmeneti jelleget mutat. A Stephanostegia nemzetség Madagaszkár endemikus taxonja. Filogenetikai helyzete kulcsfontosságú az alcsalád korai szétválásának megértésében, mivel a portokok és a bibefej szerkezete már előrevetíti a komplexebb megporzási mechanizmusokat.

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 4 alkategóriával rendelkezik (összesen 4 alkategóriája van).