Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Aizoaceae” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox|taxon=Aizoaceae}}
== Tudományos név ==


== Kristályvirágfélék (Aizoaceae) ==
* '''Aizoaceae''' (Martinov) Ivan Ivanovich Martinov, 1820


A '''kristályvirágfélék''' (Aizoaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik nagy családja, amely mintegy 119 nemzetséget és körülbelül 1900 fajt foglal magában. Többségük (körülbelül 96%) Afrika déli részének pozsgás, száraz és félszáraz élőhelyein honos.
=== A név eredete, etimológia ===


=== Jellemzők ===
Az ''Aizoaceae'' családnév a típusnemzetség, az ''Aizoon'' nevéből származik. A szó a görög ''aeizoon'' (ἀείζωον) kifejezésből ered, melynek jelentése „örökké élő” (az ''aei'' = mindig és ''zoon'' = élő szavak összetétele). Ez az elnevezés a növények rendkívüli szárazságtűrésére és életképességére utal, hasonlóan a latin ''sempervivum'' kifejezéshez. '''Plinius''' is használta ezt a nevet pozsgás növényekre.


A család tagjai a vízhiányos környezethez alkalmazkodott, túlnyomórészt pozsgás, évelő, lágyszárú növények, bár ritkán enyhén elfásodhatnak.
=== Típusnemzetség ===


* '''Pozsgásság és levelek:''' Leveleik húsosak, vastagok, víztárolásra módosultak. Lehetnek váltakozó vagy átellenes állásúak.
* ''Aizoon'' Linnaeus; '''Carolus Linnaeus''', Afrika, 1753, típuspéldány: ''Linné-Herbárium'' (LINN).
** '''Mimikri:''' Egyes nemzetségek (pl. ''Lithops'') levelei kőszerűek, ami segíti a rejtőzködést a száraz, sziklás élőhelyeken.
* '''Első leírása:''' '''Martinov''', ''Tekno-Botaničeskij Slovar’ na latinskom i rossijskom jazykach'', 1820.
** '''Kristályvirág név:''' Egyes fajok levelein hólyagszerű szőrök (papillák) találhatók, amelyek fénytörő tulajdonságaik miatt kristályszerűen csillognak.
* '''Virágok:''' Sugarasan szimmetrikusak, a legtöbb esetben kétivarúak. Az igazi szirmok hiányoznak, de a porzókból származó, nagyszámú, élénk színű, sziromszerű képződmények (staminodák) adják a feltűnő megjelenést (pl. délvirágok).
* '''Élettani alkalmazkodás:''' Sok faj a víztakarékos kraszsulákiai savanyagcsere (CAM) útját használja a szén-dioxid megkötésére.
* '''Termés:''' Sokmagvú toktermés, amely gyakran '''higrochasztikus''', azaz nedvesség hatására nyílik, optimalizálva a magok szétterjedését esős időszakban.


=== Ökológiai szerep ===
{{Típusfaj|Aizoon|limit=5}}


A kristályvirágfélék a száraz ökoszisztémák kulcsfontosságú elemei, különösen a dél-afrikai Fokföld Florisztikai Régiója területén, ahol jelentősen hozzájárulnak a biológiai sokféleséghez.
=== Szinonimák ===


* '''Élőhely és Táplálék:''' Alapvető szerepet játszanak a száraz élőhelyek kialakításában, és táplálékforrást, valamint élőhelyet biztosítanak helyi állatfajok és beporzók számára.
* '''Ficoideae''' Jussieu
* '''Talajvédelem:''' Gyakran alkalmazzák őket talajerózió elleni védelemre (pl. vasúti töltések mentén és tengerparti homokos területeken) a gyorsan terjedő gyökérrendszerük miatt.
* '''Mesembryanthemeae''' Fenzl
* '''Invazív fajok kockázata:''' Néhány faj, mint például a '''hottentottafüge''' (''Carpobrotus edulis''), rendkívül invazívnak bizonyult eredeti elterjedési területén kívül (pl. Kalifornia, Ausztrália, Földközi-tenger térsége), ahol kiszorítja az őshonos növényzetet, súlyos ökológiai károkat okozva.
* '''Mesembryanthemaceae''' Philibert
* '''Sesuviaceae''' Horaninow
* '''Tetragoniaceae''' Lindley


=== Gazdasági jelentőség ===
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


A család tagjai számos területen bírnak gazdasági és kulturális jelentőséggel.
=== Vegetatív test ===


* '''Dísznövények:''' Világszerte népszerűek feltűnő virágaik és egyedi pozsgás levélformáik miatt. Számos fajt kerti dísznövényként és szukkulens gyűjtemények részeként termesztenek (pl. ''Lithops'', ''Conophytum'', ''Delosperma'').
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
* '''Élelmiszer:''' Egyes fajok emberi fogyasztásra alkalmasak:
** A '''hottentottafüge''' termése ehető.
** A ''Mesembryanthemum crystallinum'' (jégvirág) leveleit zöldségként használják.
** Az '''új-zélandi spenót''' (''Tetragonia tetragonoides'') a közönséges spenótot helyettesítheti.
* '''Tűzvédelem:''' Nagy víztartalmuk miatt egyes fajokat (pl. ''Carpobrotus edulis'') ültetnek a bozóttüzek terjedésének lassítására lakóházak közelében.
* '''Hagyományos orvoslás:''' Dél-Afrikában a hagyományos orvoslásban is használják őket különféle panaszok, például bőrbetegségek kezelésére.


[[Kategória:Apocynaceae]]
A család tagjai többnyire lágyszárúak vagy törpecserjék, ritkábban egyévesek. Gyakran pozsgás (''szukkulens'') felépítésűek. A levelek többnyire átellenesek, ritkán szórtak, gyakran húsosak, hengeresek vagy háromélűek. A levélfelületet gyakran csillogó, víztároló hólyagszőrök (''papilla'') borítják, amelyek „kristályszerű” megjelenést kölcsönöznek (ún. jégvirágfélék). A sztómák ''anomocitikus'' vagy ''paracitikus'' típusúak. A gyökérzet gyakran rostos, de előfordulhatnak répaszerűen megvastagodott raktározó gyökerek is.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====
 
A virágok általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak (''actinomorph''). Magányosan vagy álernyős virágzatban állnak. A csészelevelek száma általában 5-8, alsó részükön összenőhetnek. Valódi sziromlevelek gyakran hiányoznak; a látványos, színes „szirmok” valójában módosult, sziromszerű porzók (''staminodium''). A porzók száma sok, körökben helyezkednek el. A magház lehet alsó, középállású vagy felső állású, 2-5 vagy több termőlevélből összeforrt.
 
==== Termés ====
 
Leggyakrabban különleges felépítésű toktermés (''capsula''), amely higroszkópos mozgással nyílik: nedvesség (eső) hatására a duzzadó szövetek felnyitják a tokot, szabaddá téve a magvakat. Ritkábban húsos bogyótermés vagy csonthéjas termés fordul elő.
 
* '''Magja:''' A magvak kicsik, vese alakúak, bőséges lisztes táplálószövettel (''perispermium'') rendelkeznek. Az embrió görbült.
 
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' A család súlypontja '''Dél-Afrika''' (a fajok mintegy 96%-a itt él), de megtalálhatóak '''Ausztrália''', '''Új-Zéland''', '''Amerika''' trópusi és szubtrópusi területein, valamint a '''Földközi-tenger''' vidékén és '''Ázsia''' partvidékein is.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Elsősorban arid és szemiarid területek, sivatagok, félsivatagok és tengerparti homokdűnék lakói. Jellemzően xerofita életmódot folytatnak, sok faj a CAM-típusú fotoszintézist alkalmazza a víztakarékosság érdekében. Egyes nemzetségek (pl. ''Lithops'') a kavicsok közé rejtőzve, mimikrivel védekeznek a növényevők ellen.
 
== Szukkulens taxonok ==
 
A család szinte minden tagja szukkulens. Kiemelkednek a ''Ruschioideae'' alcsalád tagjai, ahol a levélszukkulencia a legmagasabb fokot éri el (pl. ''Lithops'', ''Conophytum''), ahol a növénytestet mindössze egyetlen pár, szinte teljesen összeforrt húsos levél alkotja. A ''Mesembryanthemoideae'' alcsaládra jellemzőbbek a hólyagszőrökkel borított szukkulens levelek.
 
== Taxonómia és filogenetika ==
 
Az APG IV-rendszer szerint az ''Aizoaceae'' a ''Caryophyllales'' rendbe tartozik. Filogenetikailag szoros kapcsolatban áll a ''Phytolaccaceae'' és ''Nyctaginaceae'' családokkal. A család négy fő alcsaládra oszlik:
 
# '''Aizooideae'''
# '''Mesembryanthemoideae'''
# '''Ruschioideae''' (a legnépesebb csoport)
# '''Sesuvioideae'''
 
== Forrás ==
 
* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
* https://en.wikipedia.org/wiki/Aizoaceae
* https://de.wikipedia.org/wiki/Aizoaceae
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
 
[[Kategória:Caryophyllales]]

A lap jelenlegi, 2026. január 2., 00:14-kori változata

Aizoaceae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Aizoaceae

Tudományos név

  • Aizoaceae (Martinov) Ivan Ivanovich Martinov, 1820

A név eredete, etimológia

Az Aizoaceae családnév a típusnemzetség, az Aizoon nevéből származik. A szó a görög aeizoon (ἀείζωον) kifejezésből ered, melynek jelentése „örökké élő” (az aei = mindig és zoon = élő szavak összetétele). Ez az elnevezés a növények rendkívüli szárazságtűrésére és életképességére utal, hasonlóan a latin sempervivum kifejezéshez. Plinius is használta ezt a nevet pozsgás növényekre.

Típusnemzetség

  • Aizoon Linnaeus; Carolus Linnaeus, Afrika, 1753, típuspéldány: Linné-Herbárium (LINN).
  • Első leírása: Martinov, Tekno-Botaničeskij Slovar’ na latinskom i rossijskom jazykach, 1820.
Aizoon képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Ficoideae Jussieu
  • Mesembryanthemeae Fenzl
  • Mesembryanthemaceae Philibert
  • Sesuviaceae Horaninow
  • Tetragoniaceae Lindley

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai többnyire lágyszárúak vagy törpecserjék, ritkábban egyévesek. Gyakran pozsgás (szukkulens) felépítésűek. A levelek többnyire átellenesek, ritkán szórtak, gyakran húsosak, hengeresek vagy háromélűek. A levélfelületet gyakran csillogó, víztároló hólyagszőrök (papilla) borítják, amelyek „kristályszerű” megjelenést kölcsönöznek (ún. jégvirágfélék). A sztómák anomocitikus vagy paracitikus típusúak. A gyökérzet gyakran rostos, de előfordulhatnak répaszerűen megvastagodott raktározó gyökerek is.

Generatív test

Virág

A virágok általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph). Magányosan vagy álernyős virágzatban állnak. A csészelevelek száma általában 5-8, alsó részükön összenőhetnek. Valódi sziromlevelek gyakran hiányoznak; a látványos, színes „szirmok” valójában módosult, sziromszerű porzók (staminodium). A porzók száma sok, körökben helyezkednek el. A magház lehet alsó, középállású vagy felső állású, 2-5 vagy több termőlevélből összeforrt.

Termés

Leggyakrabban különleges felépítésű toktermés (capsula), amely higroszkópos mozgással nyílik: nedvesség (eső) hatására a duzzadó szövetek felnyitják a tokot, szabaddá téve a magvakat. Ritkábban húsos bogyótermés vagy csonthéjas termés fordul elő.

  • Magja: A magvak kicsik, vese alakúak, bőséges lisztes táplálószövettel (perispermium) rendelkeznek. Az embrió görbült.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A család súlypontja Dél-Afrika (a fajok mintegy 96%-a itt él), de megtalálhatóak Ausztrália, Új-Zéland, Amerika trópusi és szubtrópusi területein, valamint a Földközi-tenger vidékén és Ázsia partvidékein is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területek, sivatagok, félsivatagok és tengerparti homokdűnék lakói. Jellemzően xerofita életmódot folytatnak, sok faj a CAM-típusú fotoszintézist alkalmazza a víztakarékosság érdekében. Egyes nemzetségek (pl. Lithops) a kavicsok közé rejtőzve, mimikrivel védekeznek a növényevők ellen.

Szukkulens taxonok

A család szinte minden tagja szukkulens. Kiemelkednek a Ruschioideae alcsalád tagjai, ahol a levélszukkulencia a legmagasabb fokot éri el (pl. Lithops, Conophytum), ahol a növénytestet mindössze egyetlen pár, szinte teljesen összeforrt húsos levél alkotja. A Mesembryanthemoideae alcsaládra jellemzőbbek a hólyagszőrökkel borított szukkulens levelek.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV-rendszer szerint az Aizoaceae a Caryophyllales rendbe tartozik. Filogenetikailag szoros kapcsolatban áll a Phytolaccaceae és Nyctaginaceae családokkal. A család négy fő alcsaládra oszlik:

  1. Aizooideae
  2. Mesembryanthemoideae
  3. Ruschioideae (a legnépesebb csoport)
  4. Sesuvioideae

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 7 alkategóriával rendelkezik (összesen 7 alkategóriája van).

A(z) „Aizoaceae” kategóriába tartozó lapok

A kategóriában csak a következő lap található.