Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Echinocereus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2025. november 29., 08:01-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „== Echinocereus == A '''''Echinocereus''''' a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, mely kb. 70–80 vadon élő fajt foglal magába. === Morfológia és jellemzők === A ''Echinocereus'' fajok törzse rendszerint hengeres vagy oszlopos, gyakran 10–60 cm‑ig növekszik, de vannak alacsonyabb, bokros vagy tömött csoportokat alkotó fajaik is. Szegmenseikre bordák (costillae) jelle…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Echinocereus

A Echinocereus a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, mely kb. 70–80 vadon élő fajt foglal magába.

Morfológia és jellemzők

A Echinocereus fajok törzse rendszerint hengeres vagy oszlopos, gyakran 10–60 cm‑ig növekszik, de vannak alacsonyabb, bokros vagy tömött csoportokat alkotó fajaik is. Szegmenseikre bordák (costillae) jellemzőek; az areolákból származó tövisek változatosak — fehér, barnás vagy fekete árnyalatúak lehetnek. A virágok nagyok, feltűnőek — gyakran tölcsér‑ vagy cső alakúak, színük skálája a fehértől a sárgán, rózsaszínen át a pirosig terjedhet; a virágok általában nappal nyílnak. A termések gömbölydedek vagy hengeresek, húsos‑bogyószerűek, gyakran tüskések, és magvaik lapítottak vagy enyhén görbültek.

Elterjedés és élőhely

A nemzetség fajaival Észak‑ és Közép‑Amerikában találkozhatunk: leggyakoribb területeik az Egyesült Államok délnyugati sivatagos vidékek, Mexikó, továbbá az Észak‑mexikói félsivatagok. Élőhelyük többnyire száraz, köves vagy homokos talajú dombvidék, sivatag vagy félsivatag, ahol a napsütés intenzív és a csapadék ritka.

Tartás kultúrában

A Echinocereus-kaktuszok kertészeti célra is kedveltek — tetralógiás igényeik: napfény, laza, jó vízelvezetésű talaj, és nagyon óvatos öntözés. Tavasszal‑nyáron, a növekedési időszakban öntözhetők, de mindig csak akkor, ha a talaj teljesen kiszáradt. Télen száraz, hűvös tartás ajánlott. A túlöntözés gyökér‑ és szárrothadáshoz vezethet.

Szaporításuk magvetéssel lehetséges; a magvak gyors csírázásához meleg és fényes környezet szükséges. Egyes fajok olyan hidegtűrők, hogy a téliesítés akár alacsonyabb hőmérsékleten is megoldható — de gondos gondozást igényelnek.

Jelentősebb fajok

  • Echinocereus triglochidiatus – híres „claret cup”‑kaktusz, piros‑narancs virágokkal.
  • Echinocereus engelmannii – sűrű tüskékkel borított törzsű, rózsaszín‑piros virágú faj.
  • Echinocereus coccineus – élénk piros‑vörös virágokkal tavaszi‑nyári virágzáskor, népszerű dísznövény.
  • Echinocereus pectinatus – kisebb termetű, tömött csoportokat alkotó faj, feltűnő virágokkal.

Ökológiai és dísznövényi jelentőség

A Echinocereus fajok a sivatagi és félsivatagi ökoszisztémák kulcsnövényei: töviseik menedéket nyújtanak, virágaik nektárforrások a beporzók — rovarok, kolibrik — számára, terméseik pedig táplálékot biztosítanak kis állatoknak.

Egyes fajokat gyűjtik dísznövényként, mivel virágaik feltűnőek, és viszonylag kis méretük miatt konténerben is tarthatók. Ugyanakkor több faj természetes élőhelye veszélyben van — élőhelypusztulás és túlzott gyűjtés fenyegeti őket.