Szukkulens határozó: Cereinae
A Cereinae határozókulcsa
Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó dél-amerikai (főként brazíliai és szomszédos területi) Cereinae szubtribusz elfogadott nemzetségeinek elkülönítésére szolgál. A csoport rendkívül változatos habitusú, a hatalmas oszlopkaktuszoktól kezdve a specializálódott, terminális vagy laterális kefáliumot fejlesztő taxonokon át egészen a törpe gömbkaktuszokig terjed.
- A növények kifejezetten lapított gömb vagy alacsony gömb alakúak, felépítésük kompakt, nemzetségszinten sohasem nevelnek magas oszlopos vagy fásodó bokros hajtásokat; a kifejlett, ivarérett egyedek csúcsán gyapjas-szőrös, sűrűn tövises terminális cefálium (cephalium) alakul ki, amelyből a kisméretű virágok és a húsos termés előtör:
- A növények szára erősen bordázott, a bordák élesek, határozottak, többnyire sima lefutásúak vagy csak gyengén szemölcsösek; a terminális cefálium gyapjúból és merev sörtestövisekből áll, idős korban akár magas hengerré is növekedhet; a termés sima felületű, hosszúkás, megnyúlt, éretten élénkpiros, rózsaszín vagy fehér bogyó → Szukkulens határozó: Melocactus (Pl. Melocactus, Melocactus caroli-linnaei)
- A növények szára alacsony, a bordák spirális lefutásúak vagy teljesen különálló, lapított, feltűnő szemölcsökre tagolódnak; a terminális cefálium lapos, sűrűn gyapjas, de nem tartalmaz durva sörtestöviseket; a virágok éjszaka nyílnak, fehérek, hosszú tölcséres lepelcsővel; a termés éretten száraz vagy húsos, de rejtve marad a cefálium gyapjában, vagy annak alapjáról lökődik ki → Szukkulens határozó: Discocactus (Pl. Discocactus, Discocactus placentiformis)
- A növények oszlopos növekedésűek, a szár megnyúlt, hengeres, lehet felegyenesedő, elágazó, cserjeszerű, fatermetű vagy akár kúszó habitusú is:
- Az ivarérett hajtások csúcsán (terminálisan) vagy az oldalakon (laterálisan) jól elkülönülő, sűrű gyapjas, szőrös vagy sörte-szerű tövisekkel tömött zóna, azaz cefálium (vagy pszeudocefálium) alakul ki, ahonnan a virágok fejlődnek:
- A cefálium szigorúan a hajtás csúcsán (terminálisan) keletkezik, a növekedési zónát teljesen átalakítva, így a szár hosszanti növekedése a cefáliumképzés alatt szünetel, vagy a hajtás később a cefáliumon áttörve (szegmentáltan) növekszik tovább:
- A növények karcsú, alacsony oszlopok vagy cserjék; a terminális cefálium képződése után a szár képes áttörni a gyapjas zónát, és újabb normál szárszakaszt nevelni, ami láncszerűen ismétlődő, szakaszos (szegmentált) növekedési gyűrűket eredményez; a virágok viszonylag kicsik, cső alakúak, nappal nyílnak, élénkpiros vagy rózsaszín színűek → Szukkulens határozó: Arrojadoa (Pl. Arrojadoa, Arrojadoa rhodantha)
- A növények robusztus, magas oszlopok, a hajtásnövekedés folyamatos vagy a cefálium tartósan a csúcson marad:
- A terminális cefálium rendkívül dús, tömött, fehér gyapjúból álló korona, amely idős korban is a csúcson marad; a szár fénylő világoszöld vagy szürkészöld, a virágok kicsik, éjszakai nyílásúak, fehéresek, teljesen elrejtőznek a sűrű gyapjútömegben → Szukkulens határozó: Espostoopsis (Pl. Espostoopsis, Espostoopsis dybowskii)
- A terminális cefálium gyapjúból és hosszú, sörteszerű tövisekből áll, amelyen a hajtáscsúcs később gyakran túlnő, de nem képez szoros, rövid szegmenseket; a szár kékeszöld vagy mélyzöld, a bordák száma magas; a virágok tölcséresek, fehérek vagy krémszínűek → Szukkulens határozó: Stephanocereus (Pl. Stephanocereus, Stephanocereus leucostele)
- A cefálium vagy pszeudocefálium nem zárja le a hajtáscsúcsot, hanem oldalt (laterálisan), egy vagy több hosszanti sávban, több bordák areoláinak egybeolvadásával és módosulásával jön létre, miközben a hajtáscsúcs folyamatosan növekszik felfelé:
- A laterális cefálium mélyen besüllyed a szár szövetébe, egy széles hosszanti árkot formálva a szár oldalán, amelyet sűrű gyapjú és sörte borít; a növények többnyire apróbb virágokat nevelnek, a termés kicsi, bogyószerű:
- A növények karcsúbb oszlopok, a besüllyedt cefáliumzóna nagyon kifejezett, hosszan fut végig a száron; a virágok aprók, zöldesfehérek vagy rózsaszínesek; a termés kicsi, gömbölyű, éretten kopasz, vöröses bogyó → Szukkulens határozó: Facheiroa (Pl. Facheiroa, Facheiroa ulei)
- A növények rendkívül masszív, vastag, kékes vagy szürkészöld oszlopok; a cefálium hatalmas, széles, sűrűn gyapjas-sörtés hosszanti sávot alkot; a termés nagy, gömbölyded, de a héja éretten szabálytalanul felreped (dehiszkál), feltárva a fehér magbelet → Szukkulens határozó: Siccobaccatus (Pl. Siccobaccatus, Siccobaccatus dolichospermaticus)
- A cefálium vagy pszeudocefálium a szárat nem süllyeszti mély árokba, hanem a bordák felületén, laterális sávként vagy a virágzási zóna areoláinak dús szőrözöttségében (pszeudocefálium) nyilvánul meg:
- A növények többnyire nagyméretű, felálló vagy elágazó oszlopok, a virágzási zóna areolái az ágak csúcsi részén sűrű, hosszú, gyakran kékes, fehér vagy szürke gyapjúhajat és sörtéket növesztenek, de a bordák szerkezete nem torzul el teljesen; a virágok nagyok, tölcséresek, éjszaka nyílnak, a lepellevél belső köre fehér; a termés lapított gömb alakú, éretten puszta, sima felületű, belül piros vagy fehér húsú bogyó → Szukkulens határozó: Pilosocereus (Pl. Pilosocereus, Pilosocereus magnificus)
- A növények vékonyabb, karcsúbb, gyakran dúsan elágazó oszlopok vagy cserjék; a virágzási zóna vagy határozott oldalsó gyapjas sávot alkot, vagy apró termetű, színes, cső alakú, nappal nyíló, kolibri-beporzású virágokat fejleszt:
- A szár bordái alacsonyak, sűrűn elhelyezkedő apró areolákkal, a laterális pszeudocefálium színes (sárgás, vöröses vagy fehér) szőrökből áll; a virágok aprók, keskeny cső alakúak, élénk színűek (piros, sárga vagy narancs) → Szukkulens határozó: Micranthocereus (Pl. Micranthocereus, Micranthocereus purpureus)
- A szár fásodó, dúsan, szabálytalanul elágazó cserje, a virágzási zóna kevésbé mereven tömött, a hajtások hajlamosak a fekvő vagy felemelkedő növekedésre; a virágok világos rózsaszínek vagy fehéresek, éjszakai vagy alkonyati nyílással → Szukkulens határozó: Coleocephalocereus (Pl. Coleocephalocereus, Coleocephalocereus fluminensis)
- A laterális cefálium mélyen besüllyed a szár szövetébe, egy széles hosszanti árkot formálva a szár oldalán, amelyet sűrű gyapjú és sörte borít; a növények többnyire apróbb virágokat nevelnek, a termés kicsi, bogyószerű:
- A cefálium szigorúan a hajtás csúcsán (terminálisan) keletkezik, a növekedési zónát teljesen átalakítva, így a szár hosszanti növekedése a cefáliumképzés alatt szünetel, vagy a hajtás később a cefáliumon áttörve (szegmentáltan) növekszik tovább:
- Az ivarérett oszlopos hajtásokon egyáltalán nem alakul ki semmilyen speciális, sűrűn gyapjas vagy sörtés cefálium/pszeudocefálium zóna; a virágok a normál, nem módosult areolákból fejlődnek ki a szár mentén:
- A növények rendkívül erőteljes, masszív, többnyire magányos vagy tőből kevéssé elágazó oszlopok, a tövisek rendkívül hosszúak, merevek, vastagok, szúrósak; a bordák száma viszonylag alacsony, de nagyon magasak és élesek:
- A szár kékeszöld vagy szürkészöld, a tövisek hatalmasak, messze elállók, a középtövis fegyverzete kiemelkedő (akár a 10–15 cm-t is elérheti); a virágok nagyok, tölcséresek, éjszaka nyílnak, tiszta fehérek; a termés sima, tojásdad, éretten zöld vagy sárgás, húsos bogyó, amely nem reped fel szabályosan → Szukkulens határozó: Stetsonia (Pl. Stetsonia, Stetsonia coryne)
- A szár fásodó, törzset nevelő, elágazó fa habitusú, a tövisek sűrűbbek, szürkék vagy feketések; a virágok hajlottak, zöldesfehérek vagy krémszínűek, a lepelcső külső pikkelyei húsosak → Szukkulens határozó: Lagenosocereus (Pl. Lagenosocereus, Lagenosocereus luetzelburgii)
- A növények karcsúbb, cserjeszerű, sűrűn elágazó oszlopok, vagy ha magasak is, a tövisezettség és a virágmorfológia finomabb felépítésű:
- A virágok magányosak, nagyok, tölcséresek vagy harang alakúak, éjszaka nyílnak, a lepelcső külső felülete teljesen csupasz, pikkelyes, de szőr és tövis nélküli; a termés gömbölyű vagy tojásdad, éretten sima, csupasz bogyó, amely sokszor hosszában vagy csillag alakban felhasad:
- A növények hatalmas termetű, gyertyatartószerűen vagy tőből elágazó, fásodó törzzsel rendelkező kaktuszfák vagy magas oszlopok; a szár bordái magasak, az areolák nem viselnek sűrű fehér szőrpamacsokat a virágzás után; a termés húsos, lédús, ehető bogyó → Szukkulens határozó: Cereus (Pl. Cereus, Cereus hexagonus)
- A növények alacsonyabb, vékonyabb szárú, cserjeszerűen elágazó vagy részben fekvő oszlopok; a szár bordái alacsonyabbak, a hajtások törékenyek, a virágok tubusos-tölcséresek, fehérek, a lepelcső megnyúlt → Szukkulens határozó: Praecereus (Pl. Praecereus, Praecereus euchlorus)
- A virágok és a termés felülete nem teljesen csupasz, vagy a növények morfológiája kifejezetten a brazil Chaco/Caatinga régió szubtropikai száraz cserjéseire jellemző kombinációt mutat:
- A szár epidermisze intenzív, fémesen világító vagy viaszos kék-északikék bevonattal rendelkezik, a hajtások mereven felállók, a bordák élesek; a virágok kicsik, tölcséresek, zöldesfehérek vagy fehérek; a termés húsos bogyó, de éretten a magház fala szárazzá válik vagy a bogyó felreped → Szukkulens határozó: Xiquexique (Pl. Xiquexique, Xiquexique gounellei)
- A növények hajtásai és virágzati bélyegei az alábbi specifikus nemzetségi kládok szerint különülnek el:
- A szár bordái nagyon alacsonyak, kerekítettek, rajta a tövisek rövidek, finomak, sárgásak vagy barnásak; a virágok éjszakaiak, de viszonylag kicsik, karcsú csővel, a külső lepelcső zöldes vagy barnás, belső lepelköre fehér; a növények vékony szárú cserjék → Szukkulens határozó: Brasilicereus (Pl. Brasilicereus, Brasilicereus phaeacanthus)
- A növények oszlopos hajtásai fásodóak, sűrűn elágazók, a tövisek merevek, tűszerűek; a virágok aprók, de feltűnőek, a lepelcső pikkelyes-szőrös, vagy a növény habitusa kúszó-felemelkedő:
- A szár bordái élesek, az areolákból fejlődő virágok éjszaka nyílnak, fehérek, de a virágcső és a magház külső felszíne finom, parányi szőrökkel vagy sörtékkel borított; a növények többnyire vékony, hajlékony, bokros oszlopkaktuszok → Szukkulens határozó: Leocereus (Pl. Leocereus, Leocereus bahiensis)
- A szár merev, felálló, az epidermisz fényes sötétzöld vagy kékes, a tövisek sötétek; a virágok magányosak, tölcséresek, de a nemzetség fajai rendkívül szűk lokális endemizmusok Kelet-Brazília szikláin:
- A növények karcsú oszlopok, a szár fénylő zöld, a tövisek sárgásak vagy feketések; a virágok rózsaszínűek vagy fehéresek, a lepelcső húsos, a porzók két körben helyezkednek el → Szukkulens határozó: Pierrebraunia (Pl. Pierrebraunia, Pierrebraunia eddie-estevesii)
- A növények hajtásai mereven felállók, gyakran sötétkékek vagy sötétzöldek, a bordák száma alacsony, a tövisek erőteljesek; a virágok éjszakaiak, krémszínűek, a termések gömbölyű, sötétkék vagy lilás, csupasz bogyók → Szukkulens határozó: Cipocereus (Pl. Cipocereus, Cipocereus minensis)
- A növények dúsan elágazó, alacsony cserjék, a hajtások nagyon sűrűn, finom sárgás tövisekkel borítottak; a virágok aprók, áttetszően rózsaszínesek vagy zöldesfehérek, nappal is nyitva maradnak → Szukkulens határozó: Floribunda (Pl. Floribunda, Floribunda bahiensis szinonima: Arrojadoa bahiensis)
- A virágok magányosak, nagyok, tölcséresek vagy harang alakúak, éjszaka nyílnak, a lepelcső külső felülete teljesen csupasz, pikkelyes, de szőr és tövis nélküli; a termés gömbölyű vagy tojásdad, éretten sima, csupasz bogyó, amely sokszor hosszában vagy csillag alakban felhasad:
- A növények rendkívül erőteljes, masszív, többnyire magányos vagy tőből kevéssé elágazó oszlopok, a tövisek rendkívül hosszúak, merevek, vastagok, szúrósak; a bordák száma viszonylag alacsony, de nagyon magasak és élesek:
- Az ivarérett hajtások csúcsán (terminálisan) vagy az oldalakon (laterálisan) jól elkülönülő, sűrű gyapjas, szőrös vagy sörte-szerű tövisekkel tömött zóna, azaz cefálium (vagy pszeudocefálium) alakul ki, ahonnan a virágok fejlődnek: