Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Echinocereus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox|taxon= Echinocereus}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==


''Echinocereus'' Engelm. 1848
* '''''Echinocereus''''' (Engelm.) Engelmann, 1848


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
'''Első leírás:''' Engelmann, G. & Wislizenus, F. A. (1848): *Memoir of a Tour to Northern Mexico*, 91.
'''Szinonimák:'''
* ''Morangaya'' Rowley 1974
* ''Wilcoxia'' Britton & Rose 1909 (részben)
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


A '''nemzetségnév''' az ógörög ''echinos'' (ἐχῖνος – sün, sündisznó, illetve tengerisün) és a latin ''cereus'' (viaszgyertya, kandeláber, átvitt értelemben oszlopos kaktusz) szavak összetételéből származik.
A nemzetségnév a görög ''echinos'' (sün vagy tengeri sün) és a latin ''cereus'' (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. '''George Engelmann''' a névválasztással a növények rendkívül sűrűn tövises, “sünre emlékeztető” termésére és hajtására utalt. A ''cereus'' tag a korabeli rendszertani hagyományt követi, amely minden oszlopos vagy hengeres kaktuszt a ''Cereus'' gyűjtőnemzetségbe sorolt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) kiemelik, hogy a név a nemzetség egyik legfőbb morfológiai bélyegét, a tövises virágcsövet és termést tükrözi.
A név jelentése: „sünoszlopkaktusz”, amely a növények tövisességére és a szár formájára egyaránt utal.


<span id="leírás"></span>
=== Típus ===
=== Leírás ===


Az ''Echinocereus'' változatos megjelenésű kaktusznemzetség, amelybe alacsony termetű, magányos vagy bokrosodó, gyakran sűrű telepeket alkotó fajok tartoznak. A növények lehetnek felállók vagy elterülők, ritkán kúszó jellegűek.
* ''Echinocereus viridiflorus'' Engelm.; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtése, '''Amerikai Egyesült Államok''', Új-Mexikó, Santa Fe környéke, 1846; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
* '''Első leírása:''' George Engelmann írta le először alnemzetségként (''Cereus'' subg. ''Echinocereus'') 1848-ban, Wislizenus ''Memoir of a Tour to Northern Mexico'' című művében.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' George Engelmann emelte nemzetségi rangra még ugyanabban az évben (1848).


A gyökérzet szálas (bojtos) vagy megvastagodott, raktározó gyökérzetű. A nemzetség fajaira jellemző, hogy a talaj feletti növényi részek – beleértve a bimbókat és a terméseket is – többnyire tövisesek.
{{Típusfaj|Echinocereus viridiflorus|limit=5}}
{{Kaktusz szinonimák}}


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
31. sor: 21. sor:
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===


==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár , levél, gyökér ====
 
A '''szárak''' alakja a gömbölyűtől a hengeresig terjed, lehetnek rövidek vagy oszlopos jellegűek.
A '''hajtások''' magányosak vagy elágazók, gyakran tőből sarjadva kisebb-nagyobb telepeket hoznak létre.
Egyes fajoknál az alsó hajtások a bőrszövet áttörésével jelennek meg az areolák felett.


==== Bordák ====
A nemzetség tagjai változatos megjelenésűek, az apró, gömbölyded formáktól a csoportképző, hengeres oszlopokig terjednek. A '''szár''' húsos, hossza fajtól függően néhány centimétertől 60–100 centiméterig terjedhet, színe a világoszöldtől a sötétzöldig vagy szürkéskékig változik. A '''hajtás''' felületén 5–20 hosszanti irányú '''bordák''' találhatók, amelyek lehetnek élesek vagy alacsonyak.


A '''bordák''' általában sekélyek, számuk kevés vagy közepes, ritkán erőteljesen fejlettek.
Az '''areolák''' a bordák élein helyezkednek el. A '''tövisek''' szinte minden fajnál jelen vannak, gyakran rendkívül színesek és sűrűek. A '''peremtövis''' általában több (8–30), a szárra simuló vagy szétálló. A '''középtövis''' (ha jelen van) 1–6 darab, gyakran hosszabb, erősebb és színesebb a peremtöviseknél. A '''gyökérzet''' legtöbbször rostos, de egyes fajoknál (pl. a korábbi ''Wilcoxia'' fajoknál) répaszerűen megvastagodott koloncos '''gyökér''' figyelhető meg.
 
==== Areolák ====
 
Az '''areolák''' töviseket, sörtéket és esetenként gyapjas szőrzetet viselnek.
A '''virágcső''' és a termés felszínén található areolák is gyakran tövisesek.
 
==== Tövisek ====
 
A '''tövisek''' rendkívül változatosak méret, vastagság és alak tekintetében.
 
* '''Peremtövisek:''' vékonytól erőteljesig változók, egyenesek vagy enyhén hajlottak
* '''Középtövisek:''' egyes fajoknál jól elkülönülnek, másoknál hiányozhatnak
 
Bizonyos fajoknál a tövisek száma csekély, sőt szinte hiányozhatnak, míg mások erősen tövises megjelenésűek.


=== Generatív test ===
=== Generatív test ===
59. sor: 31. sor:
==== Virág ====
==== Virág ====


A '''virágok''' nappal nyílók, kehely vagy tölcsér alakúak, kicsiktől egészen nagy méretűekig terjedhetnek.
A '''virág''' nappal nyílik, a '''szár''' oldalán, az areolák felett, a bőrszövetet áttörve fejlődik ki. A '''virág''' tölcsér vagy harang alakú, mérete a kaktuszfélék között kiemelkedően nagy (akár 12 cm átmérőig). Jellemző bélyeg a virágcső és a magház külső felszínének tövisessége és gyapjassága.
A nemzetség fajai többnyire önmeddők.


* '''Szín:''' rózsaszín, bíbor, vöröseslila, sárga, zöldessárga, barna, ritkábban fehér
* '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' színe igen változatos: skarlátvörös, bíbor, rózsaszín, sárga vagy zöldes. A '''belső lepellevél''' selymes fényű, a '''külső lepellevél''' gyakran zöldesebb árnyalatú.
* '''Bibe:''' többnyire zöld színű (jellegzetes bélyeg)
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' rövidebbek a lepleknél, a '''portokok''' sárgák vagy fehérek. A '''termő''' alsó állású. A nemzetség egyik legfontosabb határozóbélyege az élénkzöld színű '''bibe''' és '''bibeszál'''.
* '''Megporzás:''' egyes fajok kolibrik által, mások méhek által, ritkán denevérek közreműködésével


==== Termés ====
==== Termés ====


A '''termés''' gömbölyű vagy tojásdad alakú, lehet felnyíló vagy zárt maradó.
A termés húsos, lédús bogyó, amely éretten gyakran felreped. A termés fala kívülről '''tövisek'''-kel borított, amelyek az érés során gyakran könnyen lehullanak.
Általában húsos, leves, gyakran illatos és ehető.


A termés felszínén lévő tövisek éréskor gyakran lehullanak vagy könnyen leválnak.
* '''Magja:''' A magok feketék, aprók, felszínük szemcsézett vagy gödrös.
 
* '''Magja:''' lapított ovális, szemölcsös felszínű, matt fekete vagy sötétbarna színű
 
A magok terjedésében többek között gyíkok is szerepet játszanak (saurokória).


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==


'''Földrajzi elterjedés:'''
* '''Földrajzi elterjedés:''' A nemzetség széles körben elterjedt az '''Amerikai Egyesült Államok''' nyugati és középső részein (különösen '''Texas''', '''Új-Mexikó''', '''Arizona''', '''Colorado'''), valamint '''Mexikó''' északi és középső államaiban.
 
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Igen tág tűrésű csoport: a sivatagi síkságoktól a magashegyi fenyvesekig (3000 m felett) előfordulnak. Kedvelik a sziklás lejtőket, kanyonokat és a füves prériket. Sok faj kiválóan alkalmazkodott a fagyhoz, így a hidegtűrő kaktuszgyűjtemények alapnövényei.
Az ''Echinocereus'' nemzetség Észak- és Közép-Amerikában honos.
 
* '''Mexikó:''' számos államban, többek között Baja California, Chihuahua, Coahuila, Jalisco, Oaxaca, Puebla, Sonora és Zacatecas területén
* '''Egyesült Államok:''' Arizona, Kalifornia, Colorado, Texas, Új-Mexikó, Utah és további államok
 
'''Élőhely:'''
 
Rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő:
 
* erdős területeken (fenyvesek, tölgyesek, borókások)
* prériken, félsivatagokban és sivatagokban
* hegyvidékeken, ahol egyes fajok a fagyot is elviselik
* kanyonokban, sziklafalakon, kavicsos síkságokon és fennsíkokon
* tengerparti régiókban, akár sós permetnek kitett környezetben is


Talajigényük változatos, gyakran mészkövön, de előfordulnak gránitos, homokos, kavicsos, vulkanikus tufás alapkőzeten is.
== Kultúrában tartás ==
Tengerszinttől mintegy 2700 méteres magasságig megtalálhatók.


== Rendszertan, fajszám ==
Az ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' fajok népszerűek látványos virágzásuk miatt. A legtöbb faj számára biztosítani kell a teljes napfényt és a jó légmozgást. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban fejlődnek legjobban. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, télen pedig teljes szárazságot igényelnek. Számos faj (pl. ''[[Echinocereus triglochidiatus]]'') a Kárpát-medencében is tartható szabadföldön, ha csapadékvédelmet kapnak.


Az ''Echinocereus'' nemzetség rendszertana összetett és folyamatosan változó.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A jelenleg elfogadott értelmezések szerint a nemzetség hozzávetőlegesen 60–70 fajt foglal magában, melyekhez számos alfaj, változat és forma kapcsolódik; ezek pontos száma a taxonómiai felfogástól függően eltérhet.


A nemzetségen belül több fajcsoportot különítenek el, például a '''Morangaya''', '''Erecti''', '''Triglochidiata''', '''Costati''', '''Reichenbachii''', '''Wilcoxia''' és '''Pulchellus''' csoportokat.
A nemzetséget az élénkzöld '''bibe''', a virágcsövön megjelenő '''tövisek''' és a hajtás szövetét áttörő virágrügyek együttesen jól elkülönítik más nemzetségektől. Hasonlíthatnak a [[:Kategória:Lobivia|Lobivia]] vagy [[:Kategória:Echinopsis|Echinopsis]] nemzetségekre, de azok '''bibe'''-je sosem ilyen mélyzöld, és virágcsövük általában csak szőrös, nem tövises.
Ezek a csoportosítások nem minden esetben formális rendszertani rangúak, hanem elsősorban morfológiai és ökológiai hasonlóságokon alapulnak.


A fajcsoportok elkülönítése főként a '''szár''' felépítése, a '''virág''' morfológiai jellemzői (különösen a bibe színe és a virágcső areolái), valamint a '''termés''' típusa és felnyílása alapján történik.
== Szukkulens taxonok ==
== História ==


A nemzetséget dr. Georg Engelmann (1809–1884) német származású orvos és botanikus írta le 1848-ban.
A nemzetség minden tagja törzsszukkulens. Kiemelkedő csoportjai a ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' sect. ''Echinocereus'' (pl. a tövis nélküli ''[[Echinocereus knippelianus]]'') és a hengeres szárú ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' sect. ''[[Wilcoxia]]''. Jellemzőjük a bordázott '''szár''', amely víztároló alapszövettel rendelkezik.
Az oszlopos megjelenés és a zöld bibék alapján felismerte a közeli rokonsági kapcsolatokat, és a fajokat elkülönítette az addig tág értelemben használt ''Echinocactus'' gyűjtőnemzetségtől.


Élete során Németországból az Egyesült Államokba költözött, ahol orvosként és kaktuszkutatóként is jelentős munkát végzett.
== Taxonómia és filogenetika ==


== Szerzők és forrás ==
Az APG 4 rendszertan alapján a [[:Kategória:Caryophyllales|Caryophyllales]] rend, [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] család, [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsalád és [[:Kategória:Echinocereeae|Echinocereeae]] tribus névadó nemzetsége. Filogenetikai szempontból közeli rokonságban áll a ''[[Bergerocactus]]'' és ''[[Peniocereus]]'' nemzetségekkel.


* '''Szerkesztette:''' Jokhel Csaba
== Forrás ==
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
** https://caryophyllales.org/
** https://powo.science.kew.org/
** https://thelastcactusclassification.top/category/echinocereus/
** https://www.kissarmin.hu/lexikon/item/218-echinocereus.html


* https://powo.science.kew.org/
* https://www.ipni.org/
* https://www.worldfloraonline.org/
* [https://www.google.com/search?q=https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Echinocereus/ https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Echinocereus/]
* https://en.wikipedia.org/wiki/Echinocereus


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Echinocereinae]]

A lap 2026. január 19., 21:47-kori változata

Echinocereus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-
csoport
Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus

Tudományos név

  • Echinocereus (Engelm.) Engelmann, 1848

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög echinos (sün vagy tengeri sün) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. George Engelmann a névválasztással a növények rendkívül sűrűn tövises, “sünre emlékeztető” termésére és hajtására utalt. A cereus tag a korabeli rendszertani hagyományt követi, amely minden oszlopos vagy hengeres kaktuszt a Cereus gyűjtőnemzetségbe sorolt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) kiemelik, hogy a név a nemzetség egyik legfőbb morfológiai bélyegét, a tövises virágcsövet és termést tükrözi.

Típus

  • Echinocereus viridiflorus Engelm.; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtése, Amerikai Egyesült Államok, Új-Mexikó, Santa Fe környéke, 1846; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
  • Első leírása: George Engelmann írta le először alnemzetségként (Cereus subg. Echinocereus) 1848-ban, Wislizenus Memoir of a Tour to Northern Mexico című művében.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Engelmann emelte nemzetségi rangra még ugyanabban az évben (1848).
Echinocereus viridiflorus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocereus szinonimái

  • = Wilcoxia


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A nemzetség tagjai változatos megjelenésűek, az apró, gömbölyded formáktól a csoportképző, hengeres oszlopokig terjednek. A szár húsos, hossza fajtól függően néhány centimétertől 60–100 centiméterig terjedhet, színe a világoszöldtől a sötétzöldig vagy szürkéskékig változik. A hajtás felületén 5–20 hosszanti irányú bordák találhatók, amelyek lehetnek élesek vagy alacsonyak.

Az areolák a bordák élein helyezkednek el. A tövisek szinte minden fajnál jelen vannak, gyakran rendkívül színesek és sűrűek. A peremtövis általában több (8–30), a szárra simuló vagy szétálló. A középtövis (ha jelen van) 1–6 darab, gyakran hosszabb, erősebb és színesebb a peremtöviseknél. A gyökérzet legtöbbször rostos, de egyes fajoknál (pl. a korábbi Wilcoxia fajoknál) répaszerűen megvastagodott koloncos gyökér figyelhető meg.

Generatív test

Virág

A virág nappal nyílik, a szár oldalán, az areolák felett, a bőrszövetet áttörve fejlődik ki. A virág tölcsér vagy harang alakú, mérete a kaktuszfélék között kiemelkedően nagy (akár 12 cm átmérőig). Jellemző bélyeg a virágcső és a magház külső felszínének tövisessége és gyapjassága.

  • Takarólevelek: A lepellevél színe igen változatos: skarlátvörös, bíbor, rózsaszín, sárga vagy zöldes. A belső lepellevél selymes fényű, a külső lepellevél gyakran zöldesebb árnyalatú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák vagy fehérek. A termő alsó állású. A nemzetség egyik legfontosabb határozóbélyege az élénkzöld színű bibe és bibeszál.

Termés

A termés húsos, lédús bogyó, amely éretten gyakran felreped. A termés fala kívülről tövisek-kel borított, amelyek az érés során gyakran könnyen lehullanak.

  • Magja: A magok feketék, aprók, felszínük szemcsézett vagy gödrös.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetség széles körben elterjedt az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részein (különösen Texas, Új-Mexikó, Arizona, Colorado), valamint Mexikó északi és középső államaiban.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen tág tűrésű csoport: a sivatagi síkságoktól a magashegyi fenyvesekig (3000 m felett) előfordulnak. Kedvelik a sziklás lejtőket, kanyonokat és a füves prériket. Sok faj kiválóan alkalmazkodott a fagyhoz, így a hidegtűrő kaktuszgyűjtemények alapnövényei.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus fajok népszerűek látványos virágzásuk miatt. A legtöbb faj számára biztosítani kell a teljes napfényt és a jó légmozgást. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban fejlődnek legjobban. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, télen pedig teljes szárazságot igényelnek. Számos faj (pl. Echinocereus triglochidiatus) a Kárpát-medencében is tartható szabadföldön, ha csapadékvédelmet kapnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetséget az élénkzöld bibe, a virágcsövön megjelenő tövisek és a hajtás szövetét áttörő virágrügyek együttesen jól elkülönítik más nemzetségektől. Hasonlíthatnak a Lobivia vagy Echinopsis nemzetségekre, de azok bibe-je sosem ilyen mélyzöld, és virágcsövük általában csak szőrös, nem tövises.

Szukkulens taxonok

A nemzetség minden tagja törzsszukkulens. Kiemelkedő csoportjai a Echinocereus sect. Echinocereus (pl. a tövis nélküli Echinocereus knippelianus) és a hengeres szárú Echinocereus sect. Wilcoxia. Jellemzőjük a bordázott szár, amely víztároló alapszövettel rendelkezik.

Taxonómia és filogenetika

Az APG 4 rendszertan alapján a Caryophyllales rend, Cactaceae család, Cactoideae alcsalád és Echinocereeae tribus névadó nemzetsége. Filogenetikai szempontból közeli rokonságban áll a Bergerocactus és Peniocereus nemzetségekkel.

Forrás