Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Apocynaceae” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „= Apocynaceae (Meténgfélék) családja = Az '''Apocynaceae''' a kutyatejfélékkel (Euphorbiaceae) együtt az egyik legváltozatosabb trópusi és szubtrópusi kétszikű növénycsalád. A meténgfélék a Gentianales rendbe tartoznak, és világszerte mintegy 5000 fajt foglalnak magukban. A családba fák, cserjék, kúszónövények, liánok és számos pozsgás forma is tartozik, különösen a száraz afrikai élőhelyeken. Sok faj mérgező tejnedvet term…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
= Apocynaceae (Meténgfélék) családja =
{{Speciesbox|taxon=Apocynaceae}}


Az '''Apocynaceae''' a kutyatejfélékkel (Euphorbiaceae) együtt az egyik legváltozatosabb trópusi és szubtrópusi kétszikű növénycsalád. A meténgfélék a Gentianales rendbe tartoznak, és világszerte mintegy 5000 fajt foglalnak magukban. A családba fák, cserjék, kúszónövények, liánok és számos pozsgás forma is tartozik, különösen a száraz afrikai élőhelyeken. Sok faj mérgező tejnedvet termel, amely latex-szerű, és jelentős kémiai változatosságot mutat.
== Tudományos név ==


== Jellemzők ==
* '''Apocynaceae''' (Antoine Laurent De Jussieu) Jussieu, 1789


=== Morfológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
Az Apocynaceae fajok többsége tejnedvet termelő örökzöld növény. Leveleik többnyire keresztben átellenesek vagy örvösek, egyszerűek és ép szélűek. A család egyik jellegzetessége az anatómiailag és kémiailag is speciális tejcsöves rendszer.


A virágok rendszerint öttagúak, sugarasan szimmetrikusak vagy kissé zigomorfak. A párta csöves vagy tölcsérszerű, a porzók száma 5. A termés lehet tüsző, tok, bogyó vagy csonthéjas — sok esetben ikertermés vagy összetett termésforma. A magképzés sajátossága, hogy sok fajnál repítőkészülék (szőrös bibeszálmaradvány) segíti a szél általi terjedést.
Az Apocynaceae család neve az ''Apocynum'' típusnemzetség nevéből származik. A név a görög ''apo'' (el, távol) és ''kyon'' (kutya) szavakból összetett ''apokynon'' kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (''apocynon'') idősebb '''Plinius''' is használta.


A családon belül különösen figyelemreméltók a pozsgás afrikai nemzetségek (pl. ''Adenium'', ''Pachypodium''), amelyek vastag, vízraktározó törzset vagy caudexet fejlesztenek, a sivatagi élethez alkalmazkodva.
=== Típusnemzetség ===


=== Virágzat ===
* ''Apocynum'' Linnaeus; típuspéldány: ''Apocynum androsaemifolium'' L., gyűjtő: '''Linnaeus''', Herb. Linn. No. 304.1 (LINN).
A virágzat rendszerint bogernyős, álernyős vagy csomós, a virágok sok esetben feltűnőek, színesek és illatosak. A párta színe lehet fehér, sárga, rózsaszín, piros, lila vagy ezek kombinációja.
* '''Első leírása:''' '''Antoine Laurent De Jussieu''' írta le először családként (mint “Apocineae”) a ''Genera Plantarum'' című művében 1789-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Carl Von Linné''', 1753.


Különleges virágfelépítés jellemzi például a ''Stapeliinae'' alcsaládot (Husvéti-virágok, „szarszagvirágok”), ahol a virágok csillag alakúak és gyakran dögszagot árasztanak, legyekkel való beporzás céljából.
{{Típusfaj|Apocynum|limit=5}}


=== Kémiai összetétel ===
=== Szinonimák ===
Az Apocynaceae sok mérgező alkaloidot tartalmaz, köztük:
* kardenolidokat (pl. ''Nerium oleander''),
* indol-alkaloidokat (pl. a ''Catharanthus'' fajok),
* latexet és kaucsukot tartalmazó komponenseket.


Számos gyógyszer hatóanyaga származik a családból.
* '''Asclepiadaceae''' Borkhausen
* '''Periplocaceae''' Schlechter
* '''Plumeriaceae''' Horaninow
* '''Stapeliaceae''' Horaninow
* '''Vincaceae''' Newman
* '''Willughbeiaceae''' J. Agardh


=== Példák ===
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
Néhány jól ismert nemzetség:
* ''Nerium'' (leander)
* ''Vinca'' (meténg)
* ''Catharanthus'' (gyógyászati hatóanyagok forrása)
* ''Adenium'' (sivatagi rózsa – pozsgás)
* ''Pachypodium'' (caudexes, pozsgás fatörzs)
* ''Carissa''
* ''Hoya'' (viaszvirág)
* ''Stapelia'', ''Huernia'', ''Orbea'' (pozsgás, csillagvirágú formák)


== Ökológiai szerep ==
=== Vegetatív test ===


=== Pollináció ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A család beporzói rendkívül változatosak: méhek, pillangók, lepkék, legyek, madarak és éjszakai rovarok is szerepet játszanak. 
A Stapeliinae alcsalád esetében a virágok szaga és mintázata a döglegyeket vonzza (mimikri).


=== Vízmegtartás ===
A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér '''tejnedv''', amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz.
A száraz élőhelyekhez alkalmazkodó pozsgás nemzetségek (''Adenium'', ''Pachypodium'', Stapeliinae) vízraktározó szárakkal (caudex, megvastagodott törzs vagy levélszukkulencia) rendelkeznek. Ezek a formák nagy szerepet játszanak a sivatagi növényközösségek szerkezetében.


=== Élőhelyteremtés ===
A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (''folia opposita'') vagy örvös (''folia verticillata''), ritkábban szórt. A pálhalevelek (''stipulae'') általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek.
A fajok sokfélesége miatt az Apocynaceae számos ökoszisztémában fontos: esőerdőkben, cserjésekben, szavannákon és sivatagokban egyaránt gyakoriak. A mérgező növények a herbivorok táplálkozási hálózatára is jelentős hatással bírnak.


== Gazdasági jelentőség ==
=== Generatív test ===


=== Gyógyászat ===
==== Virág ====
Számos, klinikailag fontos hatóanyag származik ebből a családból. A ''Catharanthus roseus'' például a vinblasztin és vinkrisztin forrása, amelyeket daganatellenes terápiában használnak.


=== Ipari jelentőség ===
A virágzat általában bogas (''cyma''), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (''actinomorph'').
A trópusi fajok latexéből egyes területeken természetes gumit állítanak elő, bár a Hevea kaucsukhoz képest kisebb jelentőségű.


=== Dísznövények ===
A csésze (''calyx'') 5 forrt csészelevélből áll. A párta (''corolla'') szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (''clavuncula'') gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (''pollinium'') alkot.
Sokan termesztik dísznövényként a feltűnő virágú fajokat: 
''Nerium oleander'', ''Hoya'' fajok, valamint a pozsgás különlegességek (''Adenium'', ''Pachypodium'', Stapeliinae nemzetségek).


Az Apocynaceae család így egyszerre jelentős ökológiai, kertészeti és gyógyszerészeti szempontból, rendkívüli morfológiai változatossággal.
==== Termés ====
 
A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (''folliculus''), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (''bacca'') vagy csonthéjas termés (''drupa'') is.
 
* '''Magja:''' A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (''coma''), ami segíti a széllel való terjedést (''anemochoria'').
 
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak '''Brazília''' esőerdeiben, '''Indonézia''', '''Madagaszkár''' területén és '''Dél-Afrikában'''. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat.
 
== Szukkulens taxonok ==
 
A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (''caulis succulens''), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. ''Stapelia'', ''Huernia''). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. ''Adenium'', ''Pachypodium'').
 
== Taxonómia és filogenetika ==
 
Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae.
 
== Forrás ==
 
* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
* https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynaceae
* [https://www.google.com/search?q=https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgew%C3%A4chse https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgewächse]
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
 
[[Kategória:Angiospermae]]

A lap jelenlegi, 2026. január 1., 23:47-kori változata

Apocynaceae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae


Tudományos név

  • Apocynaceae (Antoine Laurent De Jussieu) Jussieu, 1789

A név eredete, etimológia

Az Apocynaceae család neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A név a görög apo (el, távol) és kyon (kutya) szavakból összetett apokynon kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (apocynon) idősebb Plinius is használta.

Típusnemzetség

  • Apocynum Linnaeus; típuspéldány: Apocynum androsaemifolium L., gyűjtő: Linnaeus, Herb. Linn. No. 304.1 (LINN).
  • Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először családként (mint “Apocineae”) a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Von Linné, 1753.
Apocynum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Asclepiadaceae Borkhausen
  • Periplocaceae Schlechter
  • Plumeriaceae Horaninow
  • Stapeliaceae Horaninow
  • Vincaceae Newman
  • Willughbeiaceae J. Agardh

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér tejnedv, amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz.

A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (folia opposita) vagy örvös (folia verticillata), ritkábban szórt. A pálhalevelek (stipulae) általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek.

Generatív test

Virág

A virágzat általában bogas (cyma), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph).

A csésze (calyx) 5 forrt csészelevélből áll. A párta (corolla) szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (clavuncula) gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (pollinium) alkot.

Termés

A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (folliculus), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (bacca) vagy csonthéjas termés (drupa) is.

  • Magja: A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (coma), ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak Brazília esőerdeiben, Indonézia, Madagaszkár területén és Dél-Afrikában. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat.

Szukkulens taxonok

A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (caulis succulens), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. Stapelia, Huernia). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. Adenium, Pachypodium).

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae.

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 2 alkategóriával rendelkezik (összesen 2 alkategóriája van).