„Kategória:Apocynaceae” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „= Apocynaceae (Meténgfélék) családja = Az '''Apocynaceae''' a kutyatejfélékkel (Euphorbiaceae) együtt az egyik legváltozatosabb trópusi és szubtrópusi kétszikű növénycsalád. A meténgfélék a Gentianales rendbe tartoznak, és világszerte mintegy 5000 fajt foglalnak magukban. A családba fák, cserjék, kúszónövények, liánok és számos pozsgás forma is tartozik, különösen a száraz afrikai élőhelyeken. Sok faj mérgező tejnedvet term…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
= Apocynaceae | {{Speciesbox|taxon=Apocynaceae}} | ||
== Tudományos név == | |||
* '''Apocynaceae''' (Antoine Laurent De Jussieu) Jussieu, 1789 | |||
=== | === A név eredete, etimológia === | ||
Az Apocynaceae család neve az ''Apocynum'' típusnemzetség nevéből származik. A név a görög ''apo'' (el, távol) és ''kyon'' (kutya) szavakból összetett ''apokynon'' kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (''apocynon'') idősebb '''Plinius''' is használta. | |||
=== Típusnemzetség === | |||
* ''Apocynum'' Linnaeus; típuspéldány: ''Apocynum androsaemifolium'' L., gyűjtő: '''Linnaeus''', Herb. Linn. No. 304.1 (LINN). | |||
* '''Első leírása:''' '''Antoine Laurent De Jussieu''' írta le először családként (mint “Apocineae”) a ''Genera Plantarum'' című művében 1789-ben. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Carl Von Linné''', 1753. | |||
{{Típusfaj|Apocynum|limit=5}} | |||
=== | === Szinonimák === | ||
* '''Asclepiadaceae''' Borkhausen | |||
* '''Periplocaceae''' Schlechter | |||
* '''Plumeriaceae''' Horaninow | |||
* '''Stapeliaceae''' Horaninow | |||
* '''Vincaceae''' Newman | |||
* '''Willughbeiaceae''' J. Agardh | |||
== | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
== | === Vegetatív test === | ||
=== | ==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | ||
A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér '''tejnedv''', amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz. | |||
A | |||
A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (''folia opposita'') vagy örvös (''folia verticillata''), ritkábban szórt. A pálhalevelek (''stipulae'') általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek. | |||
A | |||
== | === Generatív test === | ||
=== | ==== Virág ==== | ||
A virágzat általában bogas (''cyma''), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (''actinomorph''). | |||
A | |||
A csésze (''calyx'') 5 forrt csészelevélből áll. A párta (''corolla'') szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (''clavuncula'') gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (''pollinium'') alkot. | |||
'' | |||
Az Apocynaceae | ==== Termés ==== | ||
A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (''folliculus''), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (''bacca'') vagy csonthéjas termés (''drupa'') is. | |||
* '''Magja:''' A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (''coma''), ami segíti a széllel való terjedést (''anemochoria''). | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak '''Brazília''' esőerdeiben, '''Indonézia''', '''Madagaszkár''' területén és '''Dél-Afrikában'''. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat. | |||
== Szukkulens taxonok == | |||
A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (''caulis succulens''), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. ''Stapelia'', ''Huernia''). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. ''Adenium'', ''Pachypodium''). | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae. | |||
== Forrás == | |||
* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/ | |||
* https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynaceae | |||
* [https://www.google.com/search?q=https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgew%C3%A4chse https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgewächse] | |||
* https://www.ipni.org/ | |||
* https://powo.science.kew.org/ | |||
[[Kategória:Angiospermae]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. január 1., 23:47-kori változata
| Apocynaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
Tudományos név
- Apocynaceae (Antoine Laurent De Jussieu) Jussieu, 1789
A név eredete, etimológia
Az Apocynaceae család neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A név a görög apo (el, távol) és kyon (kutya) szavakból összetett apokynon kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (apocynon) idősebb Plinius is használta.
Típusnemzetség
- Apocynum Linnaeus; típuspéldány: Apocynum androsaemifolium L., gyűjtő: Linnaeus, Herb. Linn. No. 304.1 (LINN).
- Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először családként (mint “Apocineae”) a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Von Linné, 1753.
Apocynum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Asclepiadaceae Borkhausen
- Periplocaceae Schlechter
- Plumeriaceae Horaninow
- Stapeliaceae Horaninow
- Vincaceae Newman
- Willughbeiaceae J. Agardh
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér tejnedv, amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz.
A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (folia opposita) vagy örvös (folia verticillata), ritkábban szórt. A pálhalevelek (stipulae) általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek.
Generatív test
Virág
A virágzat általában bogas (cyma), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph).
A csésze (calyx) 5 forrt csészelevélből áll. A párta (corolla) szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (clavuncula) gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (pollinium) alkot.
Termés
A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (folliculus), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (bacca) vagy csonthéjas termés (drupa) is.
- Magja: A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (coma), ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak Brazília esőerdeiben, Indonézia, Madagaszkár területén és Dél-Afrikában. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat.
Szukkulens taxonok
A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (caulis succulens), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. Stapelia, Huernia). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. Adenium, Pachypodium).
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 2 alkategóriával rendelkezik (összesen 2 alkategóriája van).