„Kategória:Echinocereus” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Speciesbox|taxon= Echinocereus}} | |||
== Tudományos név == | == Tudományos név == | ||
''Echinocereus'' Engelm. 1848 | * '''''Echinocereus''''' (Engelm.) Engelmann, 1848 | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A | A nemzetségnév a görög ''echinos'' (sün vagy tengeri sün) és a latin ''cereus'' (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. '''George Engelmann''' a névválasztással a növények rendkívül sűrűn tövises, “sünre emlékeztető” termésére és hajtására utalt. A ''cereus'' tag a korabeli rendszertani hagyományt követi, amely minden oszlopos vagy hengeres kaktuszt a ''Cereus'' gyűjtőnemzetségbe sorolt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) kiemelik, hogy a név a nemzetség egyik legfőbb morfológiai bélyegét, a tövises virágcsövet és termést tükrözi. | ||
A név | |||
=== Típus === | |||
== | |||
* ''Echinocereus viridiflorus'' Engelm.; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtése, '''Amerikai Egyesült Államok''', Új-Mexikó, Santa Fe környéke, 1846; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO). | |||
* '''Első leírása:''' George Engelmann írta le először alnemzetségként (''Cereus'' subg. ''Echinocereus'') 1848-ban, Wislizenus ''Memoir of a Tour to Northern Mexico'' című művében. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' George Engelmann emelte nemzetségi rangra még ugyanabban az évben (1848). | |||
{{Típusfaj|Echinocereus viridiflorus|limit=5}} | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
| 31. sor: | 21. sor: | ||
=== Vegetatív test === | === Vegetatív test === | ||
==== Hajtás, szár ==== | ==== Hajtás, szár , levél, gyökér ==== | ||
A nemzetség tagjai változatos megjelenésűek, az apró, gömbölyded formáktól a csoportképző, hengeres oszlopokig terjednek. A '''szár''' húsos, hossza fajtól függően néhány centimétertől 60–100 centiméterig terjedhet, színe a világoszöldtől a sötétzöldig vagy szürkéskékig változik. A '''hajtás''' felületén 5–20 hosszanti irányú '''bordák''' találhatók, amelyek lehetnek élesek vagy alacsonyak. | |||
Az '''areolák''' a bordák élein helyezkednek el. A '''tövisek''' szinte minden fajnál jelen vannak, gyakran rendkívül színesek és sűrűek. A '''peremtövis''' általában több (8–30), a szárra simuló vagy szétálló. A '''középtövis''' (ha jelen van) 1–6 darab, gyakran hosszabb, erősebb és színesebb a peremtöviseknél. A '''gyökérzet''' legtöbbször rostos, de egyes fajoknál (pl. a korábbi ''Wilcoxia'' fajoknál) répaszerűen megvastagodott koloncos '''gyökér''' figyelhető meg. | |||
A ''' | |||
A ''' | |||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
| 59. sor: | 31. sor: | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
A ''' | A '''virág''' nappal nyílik, a '''szár''' oldalán, az areolák felett, a bőrszövetet áttörve fejlődik ki. A '''virág''' tölcsér vagy harang alakú, mérete a kaktuszfélék között kiemelkedően nagy (akár 12 cm átmérőig). Jellemző bélyeg a virágcső és a magház külső felszínének tövisessége és gyapjassága. | ||
* ''' | * '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' színe igen változatos: skarlátvörös, bíbor, rózsaszín, sárga vagy zöldes. A '''belső lepellevél''' selymes fényű, a '''külső lepellevél''' gyakran zöldesebb árnyalatú. | ||
* ''' | * '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' rövidebbek a lepleknél, a '''portokok''' sárgák vagy fehérek. A '''termő''' alsó állású. A nemzetség egyik legfontosabb határozóbélyege az élénkzöld színű '''bibe''' és '''bibeszál'''. | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A ''' | A termés húsos, lédús bogyó, amely éretten gyakran felreped. A termés fala kívülről '''tövisek'''-kel borított, amelyek az érés során gyakran könnyen lehullanak. | ||
* '''Magja:''' A magok feketék, aprók, felszínük szemcsézett vagy gödrös. | |||
* '''Magja:''' | |||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
'''Földrajzi elterjedés:''' | * '''Földrajzi elterjedés:''' A nemzetség széles körben elterjedt az '''Amerikai Egyesült Államok''' nyugati és középső részein (különösen '''Texas''', '''Új-Mexikó''', '''Arizona''', '''Colorado'''), valamint '''Mexikó''' északi és középső államaiban. | ||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Igen tág tűrésű csoport: a sivatagi síkságoktól a magashegyi fenyvesekig (3000 m felett) előfordulnak. Kedvelik a sziklás lejtőket, kanyonokat és a füves prériket. Sok faj kiválóan alkalmazkodott a fagyhoz, így a hidegtűrő kaktuszgyűjtemények alapnövényei. | |||
'''Élőhely:''' | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Az ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' fajok népszerűek látványos virágzásuk miatt. A legtöbb faj számára biztosítani kell a teljes napfényt és a jó légmozgást. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban fejlődnek legjobban. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, télen pedig teljes szárazságot igényelnek. Számos faj (pl. ''[[Echinocereus triglochidiatus]]'') a Kárpát-medencében is tartható szabadföldön, ha csapadékvédelmet kapnak. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A | A nemzetséget az élénkzöld '''bibe''', a virágcsövön megjelenő '''tövisek''' és a hajtás szövetét áttörő virágrügyek együttesen jól elkülönítik más nemzetségektől. Hasonlíthatnak a [[:Kategória:Lobivia|Lobivia]] vagy [[:Kategória:Echinopsis|Echinopsis]] nemzetségekre, de azok '''bibe'''-je sosem ilyen mélyzöld, és virágcsövük általában csak szőrös, nem tövises. | ||
== Szukkulens taxonok == | |||
== | |||
A | A nemzetség minden tagja törzsszukkulens. Kiemelkedő csoportjai a ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' sect. ''Echinocereus'' (pl. a tövis nélküli ''[[Echinocereus knippelianus]]'') és a hengeres szárú ''[[:Kategória:Echinocereus|Echinocereus]]'' sect. ''[[Wilcoxia]]''. Jellemzőjük a bordázott '''szár''', amely víztároló alapszövettel rendelkezik. | ||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
Az APG 4 rendszertan alapján a [[:Kategória:Caryophyllales|Caryophyllales]] rend, [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] család, [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsalád és [[:Kategória:Echinocereeae|Echinocereeae]] tribus névadó nemzetsége. Filogenetikai szempontból közeli rokonságban áll a ''[[Bergerocactus]]'' és ''[[Peniocereus]]'' nemzetségekkel. | |||
== Forrás == | |||
* https://powo.science.kew.org/ | |||
* https://www.ipni.org/ | |||
* https://www.worldfloraonline.org/ | |||
* [https://www.google.com/search?q=https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Echinocereus/ https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Echinocereus/] | |||
* https://en.wikipedia.org/wiki/Echinocereus | |||
[[Kategória:Cactaceae]] | [[Kategória:Cactaceae]] | ||
[[Kategória:Echinocereinae]] | |||
A lap 2026. január 19., 21:47-kori változata
| Echinocereus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
Tudományos név
- Echinocereus (Engelm.) Engelmann, 1848
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a görög echinos (sün vagy tengeri sün) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. George Engelmann a névválasztással a növények rendkívül sűrűn tövises, “sünre emlékeztető” termésére és hajtására utalt. A cereus tag a korabeli rendszertani hagyományt követi, amely minden oszlopos vagy hengeres kaktuszt a Cereus gyűjtőnemzetségbe sorolt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) kiemelik, hogy a név a nemzetség egyik legfőbb morfológiai bélyegét, a tövises virágcsövet és termést tükrözi.
Típus
- Echinocereus viridiflorus Engelm.; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtése, Amerikai Egyesült Államok, Új-Mexikó, Santa Fe környéke, 1846; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
- Első leírása: George Engelmann írta le először alnemzetségként (Cereus subg. Echinocereus) 1848-ban, Wislizenus Memoir of a Tour to Northern Mexico című művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Engelmann emelte nemzetségi rangra még ugyanabban az évben (1848).
Echinocereus viridiflorus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Echinocereus szinonimái
- = Wilcoxia
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A nemzetség tagjai változatos megjelenésűek, az apró, gömbölyded formáktól a csoportképző, hengeres oszlopokig terjednek. A szár húsos, hossza fajtól függően néhány centimétertől 60–100 centiméterig terjedhet, színe a világoszöldtől a sötétzöldig vagy szürkéskékig változik. A hajtás felületén 5–20 hosszanti irányú bordák találhatók, amelyek lehetnek élesek vagy alacsonyak.
Az areolák a bordák élein helyezkednek el. A tövisek szinte minden fajnál jelen vannak, gyakran rendkívül színesek és sűrűek. A peremtövis általában több (8–30), a szárra simuló vagy szétálló. A középtövis (ha jelen van) 1–6 darab, gyakran hosszabb, erősebb és színesebb a peremtöviseknél. A gyökérzet legtöbbször rostos, de egyes fajoknál (pl. a korábbi Wilcoxia fajoknál) répaszerűen megvastagodott koloncos gyökér figyelhető meg.
Generatív test
Virág
A virág nappal nyílik, a szár oldalán, az areolák felett, a bőrszövetet áttörve fejlődik ki. A virág tölcsér vagy harang alakú, mérete a kaktuszfélék között kiemelkedően nagy (akár 12 cm átmérőig). Jellemző bélyeg a virágcső és a magház külső felszínének tövisessége és gyapjassága.
- Takarólevelek: A lepellevél színe igen változatos: skarlátvörös, bíbor, rózsaszín, sárga vagy zöldes. A belső lepellevél selymes fényű, a külső lepellevél gyakran zöldesebb árnyalatú.
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák vagy fehérek. A termő alsó állású. A nemzetség egyik legfontosabb határozóbélyege az élénkzöld színű bibe és bibeszál.
Termés
A termés húsos, lédús bogyó, amely éretten gyakran felreped. A termés fala kívülről tövisek-kel borított, amelyek az érés során gyakran könnyen lehullanak.
- Magja: A magok feketék, aprók, felszínük szemcsézett vagy gödrös.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség széles körben elterjedt az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részein (különösen Texas, Új-Mexikó, Arizona, Colorado), valamint Mexikó északi és középső államaiban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen tág tűrésű csoport: a sivatagi síkságoktól a magashegyi fenyvesekig (3000 m felett) előfordulnak. Kedvelik a sziklás lejtőket, kanyonokat és a füves prériket. Sok faj kiválóan alkalmazkodott a fagyhoz, így a hidegtűrő kaktuszgyűjtemények alapnövényei.
Kultúrában tartás
Az Echinocereus fajok népszerűek látványos virágzásuk miatt. A legtöbb faj számára biztosítani kell a teljes napfényt és a jó légmozgást. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban fejlődnek legjobban. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, télen pedig teljes szárazságot igényelnek. Számos faj (pl. Echinocereus triglochidiatus) a Kárpát-medencében is tartható szabadföldön, ha csapadékvédelmet kapnak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A nemzetséget az élénkzöld bibe, a virágcsövön megjelenő tövisek és a hajtás szövetét áttörő virágrügyek együttesen jól elkülönítik más nemzetségektől. Hasonlíthatnak a Lobivia vagy Echinopsis nemzetségekre, de azok bibe-je sosem ilyen mélyzöld, és virágcsövük általában csak szőrös, nem tövises.
Szukkulens taxonok
A nemzetség minden tagja törzsszukkulens. Kiemelkedő csoportjai a Echinocereus sect. Echinocereus (pl. a tövis nélküli Echinocereus knippelianus) és a hengeres szárú Echinocereus sect. Wilcoxia. Jellemzőjük a bordázott szár, amely víztároló alapszövettel rendelkezik.
Taxonómia és filogenetika
Az APG 4 rendszertan alapján a Caryophyllales rend, Cactaceae család, Cactoideae alcsalád és Echinocereeae tribus névadó nemzetsége. Filogenetikai szempontból közeli rokonságban áll a Bergerocactus és Peniocereus nemzetségekkel.
Forrás
A(z) „Echinocereus” kategóriába tartozó lapok
A következő 22 lap található a kategóriában, összesen 22 lapból.
E
- Echinocereus acanthosetus
- Echinocereus adustus subsp. adustus XY
- Echinocereus bristolii
- Echinocereus enneacanthus
- Echinocereus grandis
- Echinocereus huitcholensis
- Echinocereus klapperi
- Echinocereus maritimus
- Echinocereus polyacanthus
- Echinocereus poselgeri X
- Echinocereus primolanatus X
- Echinocereus pseudopectinatus X
- Echinocereus reichenbachii subsp. armatus X
- Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi XY
- Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus XY
- Echinocereus reichenbachii subsp. reichenbachii XY
- Echinocereus rigidissimus subsp. rigidissimus X
- Echinocereus salm-dyckianus X
- Echinocereus sciurus subsp. floresii XY
- Echinocereus scopulorum X
- Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis XY
- Echinocereus subinermis XY