Kategória:Ceropegieae

Ceropegieae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae

Stapelieae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Ceropegieae
Rendszertani besorolás
Faj	Stapelieae

• A tribusz neve a típusnemzetség, a Ceropegia nevéből ered. A szó etimológiája a görög keros (viasz) és pege (forrás, kút) szavak összetételére vezethető vissza. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) és botanikai etimológiai művek (Genaust: Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen; Stearn: Botanical Latin) szerint az elnevezés a virágok különleges, viaszszerű megjelenésére vagy a lampion alakú virágokra utal, amelyek úgy néznek ki, mint egy "viaszgyertya-forrás". A tribusz leírását Charles Henry Dessalines d'Orbigny rögzítette 1843-ban.

• Ceropegia Linnaeus (1753); Afrika, Ázsia, Ausztrália.
• Első leírása: Dictionnaire Universel d'Histoire Naturelle 2: 213. (1843)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Orbigny Charles Henry Dessalines, 1843

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Stapelieae Horaninow (1834)
• Carallumeae
• Huernieae

A tribusz rendkívül változatos morfológiájú csoport, amely a lágyszárú kúszónövényektől a szélsőséges szárszukkulensekig terjed. A hajtás vagy szár lehet vékony, tekergő (pl. Ceropegia), vagy erősen megvastagodott, pozsgás, bordás vagy szemölcsös felületű (pl. Stapelia). A levelek átellenesek, sokszor húsosak, de a legtöbb nemzetség esetében apró pikkelyekké redukálódtak, vagy a száraz környezethez való alkalmazkodás során teljesen eltűntek, ilyenkor a szár veszi át a fotoszintetizáló funkciót. A gyökérzet lehet rostos, de gyakori a föld alatti raktározó gumó (geofiton életmód). A szukkulens fajoknál a szár felületén gyakran találhatók lágy tövisek vagy fogazott bordák.

A virágzat általában bogas, a virágok magányosan vagy csoportosan fejlődnek az axillák mentén. A virág rendkívül specializált, gyakran lampion vagy csillag alakú.

• Takarólevelek: A csésze öttagú. A párta összeforrt, sokszor csővé alakul, a cimpák a csúcson néha összeérnek. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a bibével összeforrva alkotják a gynostegiumot. A bibe feje lapított. A mellékpárta (corona) gyakran kétsoros és rendkívül komplex felépítésű. Egy sorban maradjon!

Iker-tüszőtermés, amely éréskor hosszában felnyílik.

• Magja: Lapított, csúcsán hosszú, selymes repítőszőrökkel.

• Földrajzi elterjedés: Fő elterjedési területük Afrika (különösen a déli és keleti részek), de megtalálhatók az Arab-félszigeten, Indiában, Kínában, Ausztráliában és a Kanári-szigeteken is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz bozótosok, sivatagok, sziklás hegyoldalak lakói, ahol gyakran más növények árnyékában vagy sziklák repedéseiben élnek.

A Ceropegieae tribusz tagjai, különösen a dögvirágok (Stapeliinae), népszerű dísznövények. Ásványi anyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt és sok fényt igényelnek. Öntözésük a növekedési időszakban is mérsékelt legyen, télen pedig száraz és fagymentes (minimum 10°C) környezetet igényelnek.

A Ceropegieae tagjai elkülöníthetők az Asclepiadeae tribusztól a pollíniumok állása alapján: ebben a csoportban a pollíniumok felállóak (erect), míg a rokon tribusznál csüngőek.

A tribusz képviseli a szukkulencia csúcsát az Apocynaceae családban. A Stapeliinae szubtribusz nemzetségei (pl. Huernia, Orbea, Pseudolithos) levéltelen szárszukkulensek, amelyek konvergens módon hasonlítanak a kaktuszokra vagy kutyatejekre. A víztárolás a húsos, parenchymás szárban történik.

Az APG 4 rendszer szerint a Gentianales rendbe és az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. Molekuláris filogenetikai kutatások alapján a tribusz monofiletikus, és négy fő szubtribuszra oszlik: Ceropegiinae, Stapeliinae, Anisotominae és Heterostemminae. A legmodernebb vizsgálatok a korábban különálló nemzetségek (pl. Brachystelma) beolvasztását javasolták a Ceropegia nemzetségbe a monofília biztosítása érdekében.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Biodiversity Heritage Library (BHL)
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Bruyns, P. V. et al. (2017): A phylogenetic realignment of Ceropegia.
• Wikipedia (EN): Ceropegieae