„Kategória:Stapeliinae” változatai közötti eltérés

Stapeliinae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae

Újabb szerkesztés →

A lap 2026. március 23., 08:26-kori változata

Tudományos név

Stapeliinae (George Don) Herbert John Christian Albers & Ulrich Meve, 2002
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A szubtribusz névadó nemzetsége a Stapelia. A nemzetséget Carl Von Linné nevezte el Johannes Bodaeus Van Stapel (1602–1636) tiszteletére, aki holland orvos és botanikus volt, és jelentős munkát végzett Theophrastus növénytani műveinek kommentálásában. A név latin képzővel ellátott.

Típus

Stapelia variegata Linnaeus; Gyűjtő: Justus Heurnius, Dél-Afrika, Jóreménység foka, 1624 körül; típuspéldány: Linné-Herbárium (LINN).
Első leírása: George Don írta le először szubtribusz szintű taxonként (Stapelieae néven) 1837-ben a General History of the Dichlamydeous Plants című művében.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Herbert John Christian Albers és Ulrich Meve helyezte a taxont a jelenlegi rendszertani pozíciójába (szubtribusz Stapeliinae) 2002-ben.

Stapelia variegata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Stapelieae George Don
Stapeliads (nem formális megnevezés)
Caralluminae
Huerniinae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Stapeliinae csoport tagjai évelő, pozsgás növények. Száruk lédús, gyakran succulentus, hengeres, négyszögletű vagy sokszögletű. A szárak gyakran elágazóak, csomókban nőnek vagy kúszó életmódot folytatnak. A növények tejnedvű szövetei nincsenek, jellemzően víznedvű belsővel rendelkeznek.

A levelek redukáltak, gyakran csak apró, pikkelyszerű képletek vagy rudimentum-ok, amelyek hamar lehullanak, vagy tövisekké alakulnak a szárak élein (podaria). A fotoszintézist elsősorban a zöld szár végzi.

Generatív test

Virág

A virágok magányosak vagy álernyőben állnak. A párta ötlevelű, gyakran húsos, és rendkívül változatos alakú (csillag alakú, harang alakú vagy tölcséres). Jellemző rájuk a bonyolult gynostegium és a kettős korona (corona), amely egy külső és egy belső részből áll. A virágok színe gyakran sötétvörös, barna vagy foltos, és sok faj esetében kellemetlen, rothadó húsra emlékeztető szagot árasztanak, hogy magukhoz vonzzák a megporzó legyeket.

Termés

A termés két ikertüszőből (folliculus) áll, amelyek éréskor hosszában felrepednek.

Magja: A magok laposak, barna színűek, és a csúcsukon fehér selyemszőrökből álló üstök (coma) található, amely segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A taxon tagjai elsősorban az Óvilág száraz területein honosak. Megtalálhatók Dél-Afrika, Namíbia, Botswana, Kelet-Afrika (különösen Etiópia és Szomália), az Arab-félsziget, India, valamint kisebb számban Európa déli részein (pl. Spanyolország, Szicília) és az Atlanti-óceán egyes szigetein (pl. Kanári-szigetek).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagi és sivatagi területeken élnek, gyakran köves talajon, sziklák árnyékában vagy cserjék védelmében. Kedvelik a forró, száraz éghajlatot, ahol a csapadék kevés és időszakos.

Kultúrában tartás

A Stapeliinae fajai (pl. Huernia zebrina, Stapelia gigantea) kedvelt gyűjtői növények. Ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A pangó vízre rendkívül érzékenyek, könnyen rothadnak. Télen 10°C körüli hőmérsékleten, teljesen szárazon kell tartani őket.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Bár külsőleg hasonlíthatnak bizonyos kaktuszokra vagy az Euphorbia nemzetség tagjaira, a Stapeliinae taxonok tejnedve (latex), a tövisek hiánya (helyettük lágy fogak), és különösen a komplex, öttagú, gyakran kellemetlen szagú virágaik alapján egyértelműen azonosíthatók.

Szukkulens taxonok

A szubtribusz minden tagja szukkulens. A legjelentősebb nemzetségek közé tartozik a Stapelia, Huernia, Orbea, Caralluma és a kavicsutánzó Pseudolithos. Ez a csoport képviseli az Apocynaceae család legmagasabb szintű alkalmazkodását a sivatagi körülményekhez.

Taxonómia és filogenetika

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (Meve & Liede) kimutatták, hogy a Stapeliinae szubtribusz monofiletikus egységet alkot, azonban evolúciósan a Ceropegiinae kládon belül alakult ki. Bár genetikailag beágyazódnak a Ceropegiinae szubtribusba, a modern rendszertan (pl. Endress et al., 2014) gyakorlati és morfológiai okokból továbbra is különálló szubtribuszként kezeli a csoportot a Ceropegieae tribuszon belül. A legközelebbi rokonuk a kiterjesztett értelemben vett Ceropegia nemzetség.

Forrás

Plants of the World Online (POWO)
International Plant Names Index (IPNI)
World Flora Online (WFO)
Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
Meve Ulrich & Liede-Schumann Sigrid (2004): Subtribal division of Ceropegieae.
Endress Mary E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
Bruyns Peter V. (2005): Stapeliads of Southern Africa and Madagascar.
Wikipedia (EN): Stapeliinae

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 8 alkategóriával rendelkezik (összesen 8 alkategóriája van).

T

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{Speciesbox|taxon=Stapeliinae}}
+{{Taxonbox
-== Tudományos név ==
+| accepted   = Stapeliinae (George Don) Herbert John Christian Albers &amp; Ulrich Meve, 2002
+}}
-* '''Stapeliinae''' (George Don) Herbert John Christian Albers &amp; Ulrich Meve, 2002
 === A név eredete, etimológia ===
-A szubtribusz névadó nemzetsége a ''Stapelia''. A nemzetséget '''Carl Von Linné''' nevezte el '''Johannes Bodaeus Van Stapel''' (1602–1636) tiszteletére, aki holland orvos és botanikus volt, és jelentős munkát végzett Theophrastus növénytani műveinek kommentálásában. A név latin képzővel ellátott tiszteleti név.
+* A szubtribusz névadó nemzetsége a ''Stapelia''. A nemzetséget '''Carl Von Linné''' nevezte el '''Johannes Bodaeus Van Stapel''' (1602–1636) tiszteletére, aki holland orvos és botanikus volt, és jelentős munkát végzett Theophrastus növénytani műveinek kommentálásában. A név latin képzővel ellátott.
 === Típus ===
@@ 49. sor: / 47. sor: @@
 * '''Földrajzi elterjedés:''' A taxon tagjai elsősorban az Óvilág száraz területein honosak. Megtalálhatók '''Dél-Afrika''', '''Namíbia''', '''Botswana''', '''Kelet-Afrika''' (különösen '''Etiópia''' és '''Szomália'''), az '''Arab-félsziget''', '''India''', valamint kisebb számban '''Európa''' déli részein (pl. '''Spanyolország''', '''Szicília''') és az '''Atlanti-óceán''' egyes szigetein (pl. '''Kanári-szigetek''').
 * '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Félsivatagi és sivatagi területeken élnek, gyakran köves talajon, sziklák árnyékában vagy cserjék védelmében. Kedvelik a forró, száraz éghajlatot, ahol a csapadék kevés és időszakos.
+== Kultúrában tartás ==
+A [[:Kategória:Stapeliinae|Stapeliinae]] fajai (pl. ''[[Huernia zebrina]]'', ''[[Stapelia gigantea]]'') kedvelt gyűjtői növények. Ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A pangó vízre rendkívül érzékenyek, könnyen rothadnak. Télen 10°C körüli hőmérsékleten, teljesen szárazon kell tartani őket.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+Bár külsőleg hasonlíthatnak bizonyos kaktuszokra vagy az [[:Kategória:Euphorbia|Euphorbia]] nemzetség tagjaira, a [[:Kategória:Stapeliinae|Stapeliinae]] taxonok tejnedve (''latex''), a tövisek hiánya (helyettük lágy fogak), és különösen a komplex, öttagú, gyakran kellemetlen szagú virágaik alapján egyértelműen azonosíthatók.
 == Szukkulens taxonok ==
+A szubtribusz minden tagja szukkulens. A legjelentősebb nemzetségek közé tartozik a ''[[:Kategória:Stapelia|Stapelia]]'', ''[[:Kategória:Huernia|Huernia]]'', ''[[:Kategória:Orbea|Orbea]]'', ''[[:Kategória:Caralluma|Caralluma]]'' és a kavicsutánzó ''[[:Kategória:Pseudolithos|Pseudolithos]]''. Ez a csoport képviseli az [[:Kategória:Apocynaceae|Apocynaceae]] család legmagasabb szintű alkalmazkodását a sivatagi körülményekhez.
-A szubtribusz összes tagja obligát szukkulens. Száruk jelentős mennyiségű vizet raktároz, ami lehetővé teszi a túlélést a hosszú szárazság idején. A levelek redukciója és a szár fotoszintetizáló képessége mind a párologtatás csökkentését szolgálja.
 == Taxonómia és filogenetika ==
+A molekuláris filogenetikai vizsgálatok ('''Meve & Liede''') kimutatták, hogy a [[:Kategória:Stapeliinae|Stapeliinae]] szubtribusz monofiletikus egységet alkot, azonban evolúciósan a [[:Kategória:Ceropegiinae|Ceropegiinae]] kládon belül alakult ki. Bár genetikailag beágyazódnak a [[:Kategória:Ceropegiinae|Ceropegiinae]] szubtribusba, a modern rendszertan (pl. '''Endress et al.''', 2014) gyakorlati és morfológiai okokból továbbra is különálló szubtribuszként kezeli a csoportot a [[:Kategória:Ceropegieae|Ceropegieae]] tribuszon belül. A legközelebbi rokonuk a kiterjesztett értelemben vett ''[[:Kategória:Ceropegia|Ceropegia]]'' nemzetség.
-A Stapeliinae az APG IV rendszertan szerint a ''Gentianales'' rendbe, az ''Apocynaceae'' (meténgfélék) családjába és az ''Asclepiadoideae'' alcsaládba tartozik. A csoporton belül a törzsfejlődés során a virágmorfológia specializációja (különösen a korona szerkezete) és a szukkulencia mértéke jelenti a fő differenciáló bélyeget. A molekuláris vizsgálatok megerősítették a csoport monofiletikus jellegét, bár a nemzetségek közötti határok (pl. ''Caralluma'' komplex) folyamatos kutatás tárgyát képezik.
 == Forrás ==
-* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
+* Plants of the World Online (POWO)
-* https://en.wikipedia.org/wiki/Stapeliinae
+* International Plant Names Index (IPNI)
-* https://powo.science.kew.org/
+* World Flora Online (WFO)
-* https://www.ipni.org/
+* Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
+* Meve Ulrich & Liede-Schumann Sigrid (2004): Subtribal division of Ceropegieae.
+* Endress Mary E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
+* Bruyns Peter V. (2005): Stapeliads of Southern Africa and Madagascar.
+* Wikipedia (EN): Stapeliinae
 [[Kategória:Ceropegieae]]