Kategória:Stapeliinae

Stapeliinae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae

• A szubtribusz névadó nemzetsége a Stapelia. A nemzetséget Carl Von Linné nevezte el Johannes Bodaeus Van Stapel (1602–1636) tiszteletére, aki holland orvos és botanikus volt, és jelentős munkát végzett Theophrastus növénytani műveinek kommentálásában. A név latin képzővel ellátott.

• Stapelia variegata Linnaeus; Gyűjtő: Justus Heurnius, Dél-Afrika, Jóreménység foka, 1624 körül; típuspéldány: Linné-Herbárium (LINN).
• Első leírása: George Don írta le először szubtribusz szintű taxonként (Stapelieae néven) 1837-ben a General History of the Dichlamydeous Plants című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Herbert John Christian Albers és Ulrich Meve helyezte a taxont a jelenlegi rendszertani pozíciójába (szubtribusz Stapeliinae) 2002-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Stapelieae George Don
• Stapeliads (nem formális megnevezés)
• Caralluminae
• Huerniinae

A Stapeliinae csoport tagjai évelő, pozsgás növények. Száruk lédús, gyakran succulentus, hengeres, négyszögletű vagy sokszögletű. A szárak gyakran elágazóak, csomókban nőnek vagy kúszó életmódot folytatnak. A növények tejnedvű szövetei nincsenek, jellemzően víznedvű belsővel rendelkeznek.

A levelek redukáltak, gyakran csak apró, pikkelyszerű képletek vagy rudimentum-ok, amelyek hamar lehullanak, vagy tövisekké alakulnak a szárak élein (podaria). A fotoszintézist elsősorban a zöld szár végzi.

A virágok magányosak vagy álernyőben állnak. A párta ötlevelű, gyakran húsos, és rendkívül változatos alakú (csillag alakú, harang alakú vagy tölcséres). Jellemző rájuk a bonyolult gynostegium és a kettős korona (corona), amely egy külső és egy belső részből áll. A virágok színe gyakran sötétvörös, barna vagy foltos, és sok faj esetében kellemetlen, rothadó húsra emlékeztető szagot árasztanak, hogy magukhoz vonzzák a megporzó legyeket.

A termés két ikertüszőből (folliculus) áll, amelyek éréskor hosszában felrepednek.

• Magja: A magok laposak, barna színűek, és a csúcsukon fehér selyemszőrökből álló üstök (coma) található, amely segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: A taxon tagjai elsősorban az Óvilág száraz területein honosak. Megtalálhatók Dél-Afrika, Namíbia, Botswana, Kelet-Afrika (különösen Etiópia és Szomália), az Arab-félsziget, India, valamint kisebb számban Európa déli részein (pl. Spanyolország, Szicília) és az Atlanti-óceán egyes szigetein (pl. Kanári-szigetek).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagi és sivatagi területeken élnek, gyakran köves talajon, sziklák árnyékában vagy cserjék védelmében. Kedvelik a forró, száraz éghajlatot, ahol a csapadék kevés és időszakos.

A Stapeliinae fajai (pl. Huernia zebrina, Stapelia gigantea) kedvelt gyűjtői növények. Ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A pangó vízre rendkívül érzékenyek, könnyen rothadnak. Télen 10°C körüli hőmérsékleten, teljesen szárazon kell tartani őket.

Bár külsőleg hasonlíthatnak bizonyos kaktuszokra vagy az Euphorbia nemzetség tagjaira, a Stapeliinae taxonok tejnedve (latex), a tövisek hiánya (helyettük lágy fogak), és különösen a komplex, öttagú, gyakran kellemetlen szagú virágaik alapján egyértelműen azonosíthatók.

A szubtribusz minden tagja szukkulens. A legjelentősebb nemzetségek közé tartozik a Stapelia, Huernia, Orbea, Caralluma és a kavicsutánzó Pseudolithos. Ez a csoport képviseli az Apocynaceae család legmagasabb szintű alkalmazkodását a sivatagi körülményekhez.

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (Meve & Liede) kimutatták, hogy a Stapeliinae szubtribusz monofiletikus egységet alkot, azonban evolúciósan a Ceropegiinae kládon belül alakult ki. Bár genetikailag beágyazódnak a Ceropegiinae szubtribusba, a modern rendszertan (pl. Endress et al., 2014) gyakorlati és morfológiai okokból továbbra is különálló szubtribuszként kezeli a csoportot a Ceropegieae tribuszon belül. A legközelebbi rokonuk a kiterjesztett értelemben vett Ceropegia nemzetség.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
• Meve Ulrich & Liede-Schumann Sigrid (2004): Subtribal division of Ceropegieae.
• Endress Mary E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Bruyns Peter V. (2005): Stapeliads of Southern Africa and Madagascar.
• Wikipedia (EN): Stapeliinae