Kategória:Melocactus

A Melocactus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) sorolva. A nemzetség mintegy 35–50 fajt foglal magába, amelyek a Karib-szigeteken, Közép- és Dél-Amerikában őshonosak.

A Melocactus fajok törzse gömbölyded vagy rövid hengeres, vastag és húsos, víz-tárolásra alkalmas; a törzsön bordák futnak, ezek mentén találhatók az areolák, amelyekből a tövisek nőnek. A legjellemzőbb bélyeg — ami megkülönbözteti őket sok más kaktusztól — a fejlesztett, „kalap”-szerű képződmény, az ún. cephalium: amikor a növény eléri az érett kort, a törzs tetején tömött, gyapjas-sörtés üstök alakul ki, amelyből a virágok és termések fejlődnek. - A virágok kis-közepes méretűek, jellemző színek: rózsaszín, piros, magenta, néha lila — a cephalium tetején jelennek meg. Virágzás után húsos vagy viaszos termések képződnek, gyakran pirosas színben, benne magvakkal.

Melocactus-ok természetes előfordulási területe a Karib-szigetvilág (pl. Kuba, Hispaniola), valamint Mexikó, Közép- és Dél-Amerika száraz, félsivatagos, köves talajú, meleg vidékeken. Sok faj szigetendemikus.

A Melocactus-ok lassan növekednek, és gondos tartást igényelnek: laza, jól vízelvezető talaj (homok-kavics keverék), sok fény, mérsékelt öntözés — csak akkor, ha a talaj teljesen kiszáradt. Télen száraz, fagymentes hely ajánlott. - Bár sok faj népszerű dísznövény, termesztésük kihívást jelenthet: a cephalium kialakulása után a növekedés lelassul, és átültetés, gyökérkezelés érzékeny lehet.

• Melocactus matanzanus — kisméretű, gömb alakú faj, gyűjtők körében kedvelt.
• Melocactus intortus — karibi eredetű faj, markáns cephalium + piros virágzat jellemzi.
• Melocactus bahiensis — brazil faj, gömbös vagy rövid hengeres testtel, feltűnő tövisek és jellegzetes cephalium.
• Melocactus giganteus — tágabb termetű faj, figyelemre méltó méret és látványos cephalium.

A Melocactus fajok alkalmazkodása az aszályos, meleg éghajlathoz — vastag vízraktározó test, spóraszerű tövisek, cephalium — lehetővé teszi számukra a túlélést extrém környezetben. A cephaliumból nyíló virágok nektár- és magforrások lehetnek a környék állatvilága számára, míg dísznövény-ként a különleges formájuk és egzotikus megjelenésük miatt keresettek.