Kategória:Apocynaceae

Apocynaceae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae

Az Apocynaceae család neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A név a görög apo (el, távol) és kyon (kutya) szavakból összetett apokynon kifejezésre vezethető vissza. Ez arra utal, hogy a növényt már az ókorban is kutyák számára mérgezőnek tartották. A név latin formáját (apocynon) idősebb Plinius is használta.

• Apocynum Linnaeus; típuspéldány: Apocynum androsaemifolium L., gyűjtő: Linnaeus, Herb. Linn. No. 304.1 (LINN).
• Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először családként (mint “Apocineae”) a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Von Linné, 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asclepiadaceae Borkhausen
• Periplocaceae Schlechter
• Plumeriaceae Horaninow
• Stapeliaceae Horaninow
• Vincaceae Newman
• Willughbeiaceae J. Agardh

A család tagjai változatos megjelenésűek: lehetnek fák, cserjék, évelő lágyszárúak vagy liánok. Szinte minden fajra jellemző a bőséges, általában fehér tejnedv, amely sokszor mérgező alkaloidokat vagy glikozidokat tartalmaz.

A levelek rendszerint egyszerűek, épszélűek, tagolatlanok. Állásuk többnyire átellenes (folia opposita) vagy örvös (folia verticillata), ritkábban szórt. A pálhalevelek (stipulae) általában hiányoznak vagy nagyon kicsik, néha mirigyesek.

A virágzat általában bogas (cyma), fürtös vagy ernyőszerű. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph).

A csésze (calyx) 5 forrt csészelevélből áll. A párta (corolla) szintén 5 forrt sziromból épül fel, alakja gyakran tölcsér, harang vagy tányér szerű. A porzótájat 5 porzó alkotja, amelyek gyakran hozzánőnek a párta csövéhez. A bibe feje (clavuncula) gyakran kiszélesedik és speciális tapadófelszínt képez a pollen átviteléhez. Sok fajnál (korábban Asclepiadaceae) a pollen összetapad és pollencsomagot (pollinium) alkot.

A leggyakoribb terméstípus a tüszőtermés (folliculus), amely gyakran párosával fejlődik. Előfordulhat bogyótermés (bacca) vagy csonthéjas termés (drupa) is.

• Magja: A magvak gyakran lapítottak és egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrzet található (coma), ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, de a legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelentős diverzitási központjaik vannak Brazília esőerdeiben, Indonézia, Madagaszkár területén és Dél-Afrikában. Mérsékelt égövi képviselőik is ismertek Európában és Észak-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőkben kúszónövényként, de a száraz, félsivatagi területeken szukkulens formában is. Sok faj epifita életmódot folytat.

A család számos szukkulens taggal rendelkezik, különösen az Asclepiadoideae alcsaládban. Ezeknél a növényeknél a szár vált pozsgássá (caulis succulens), gyakran kaktuszszerű megjelenést kölcsönözve nekik (pl. Stapelia, Huernia). Leveleik gyakran pikkelyszerűvé csökevényesedtek vagy teljesen hiányoznak. Számos fajnál a törzs megvastagodott, úgynevezett kaudexet képezve (pl. Adenium, Pachypodium).

Az APG IV osztályozás szerint az Apocynaceae a Gentianales rendbe tartozik. A molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt Asclepiadaceae-t be kell olvasztani az Apocynaceae-be, mivel az utóbbi e nélkül parafiletikus lenne. Jelenleg öt alcsaládot különítenek el: Rauvolfioideae, Apocynoideae, Periplocoideae, Secamonoideae és Asclepiadoideae.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynaceae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Hundsgiftgewächse
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/