Kategória:Echinocereus

• Echinocereus (Engelm.) Engelmann, 1848

A nemzetségnév a görög echinos (sün vagy tengeri sün) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. George Engelmann a névválasztással a növények rendkívül sűrűn tövises, “sünre emlékeztető” termésére és hajtására utalt. A cereus tag a korabeli rendszertani hagyományt követi, amely minden oszlopos vagy hengeres kaktuszt a Cereus gyűjtőnemzetségbe sorolt. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) kiemelik, hogy a név a nemzetség egyik legfőbb morfológiai bélyegét, a tövises virágcsövet és termést tükrözi.

• Echinocereus viridiflorus Engelm.; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtése, Amerikai Egyesült Államok, Új-Mexikó, Santa Fe környéke, 1846; típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
• Első leírása: George Engelmann írta le először alnemzetségként (Cereus subg. Echinocereus) 1848-ban, Wislizenus Memoir of a Tour to Northern Mexico című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Engelmann emelte nemzetségi rangra még ugyanabban az évben (1848).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• = Wilcoxia

A nemzetség tagjai változatos megjelenésűek, az apró, gömbölyded formáktól a csoportképző, hengeres oszlopokig terjednek. A szár húsos, hossza fajtól függően néhány centimétertől 60–100 centiméterig terjedhet, színe a világoszöldtől a sötétzöldig vagy szürkéskékig változik. A hajtás felületén 5–20 hosszanti irányú bordák találhatók, amelyek lehetnek élesek vagy alacsonyak.

Az areolák a bordák élein helyezkednek el. A tövisek szinte minden fajnál jelen vannak, gyakran rendkívül színesek és sűrűek. A peremtövis általában több (8–30), a szárra simuló vagy szétálló. A középtövis (ha jelen van) 1–6 darab, gyakran hosszabb, erősebb és színesebb a peremtöviseknél. A gyökérzet legtöbbször rostos, de egyes fajoknál (pl. a korábbi Wilcoxia fajoknál) répaszerűen megvastagodott koloncos gyökér figyelhető meg.

A virág nappal nyílik, a szár oldalán, az areolák felett, a bőrszövetet áttörve fejlődik ki. A virág tölcsér vagy harang alakú, mérete a kaktuszfélék között kiemelkedően nagy (akár 12 cm átmérőig). Jellemző bélyeg a virágcső és a magház külső felszínének tövisessége és gyapjassága.

• Takarólevelek: A lepellevél színe igen változatos: skarlátvörös, bíbor, rózsaszín, sárga vagy zöldes. A belső lepellevél selymes fényű, a külső lepellevél gyakran zöldesebb árnyalatú.
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák vagy fehérek. A termő alsó állású. A nemzetség egyik legfontosabb határozóbélyege az élénkzöld színű bibe és bibeszál.

A termés húsos, lédús bogyó, amely éretten gyakran felreped. A termés fala kívülről tövisek-kel borított, amelyek az érés során gyakran könnyen lehullanak.

• Magja: A magok feketék, aprók, felszínük szemcsézett vagy gödrös.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség széles körben elterjedt az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részein (különösen Texas, Új-Mexikó, Arizona, Colorado), valamint Mexikó északi és középső államaiban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen tág tűrésű csoport: a sivatagi síkságoktól a magashegyi fenyvesekig (3000 m felett) előfordulnak. Kedvelik a sziklás lejtőket, kanyonokat és a füves prériket. Sok faj kiválóan alkalmazkodott a fagyhoz, így a hidegtűrő kaktuszgyűjtemények alapnövényei.

Az Echinocereus fajok népszerűek látványos virágzásuk miatt. A legtöbb faj számára biztosítani kell a teljes napfényt és a jó légmozgást. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban fejlődnek legjobban. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, télen pedig teljes szárazságot igényelnek. Számos faj (pl. Echinocereus triglochidiatus) a Kárpát-medencében is tartható szabadföldön, ha csapadékvédelmet kapnak.

A nemzetséget az élénkzöld bibe, a virágcsövön megjelenő tövisek és a hajtás szövetét áttörő virágrügyek együttesen jól elkülönítik más nemzetségektől. Hasonlíthatnak a Lobivia vagy Echinopsis nemzetségekre, de azok bibe-je sosem ilyen mélyzöld, és virágcsövük általában csak szőrös, nem tövises.

A nemzetség minden tagja törzsszukkulens. Kiemelkedő csoportjai a Echinocereus sect. Echinocereus (pl. a tövis nélküli Echinocereus knippelianus) és a hengeres szárú Echinocereus sect. Wilcoxia. Jellemzőjük a bordázott szár, amely víztároló alapszövettel rendelkezik.

Az APG 4 rendszertan alapján a Caryophyllales rend, Cactaceae család, Cactoideae alcsalád és Echinocereeae tribus névadó nemzetsége. Filogenetikai szempontból közeli rokonságban áll a Bergerocactus és Peniocereus nemzetségekkel.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Echinocereus/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Echinocereus