„Kategória:Asclepiadoideae” változatai közötti eltérés

Asclepiadoideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae

• Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Asclepias nevéből származik. A név a görög Asklépios (Ἀσκληπιός) szóból ered, aki a görög mitológiában a gyógyítás és az orvostudomány istene (latinul: Aesculapius). A névválasztás a növények hagyományos gyógyászati felhasználására utal. A botanikai nomenklatúrában Robert Brown különítette el először a csoportot családként (Asclepiadaceae), majd Burnett sorolta be alcsaládként az Apocynaceae családba.

• Asclepias Linnaeus; Gyűjtő: Linné típuspéldányai (LINN), Észak-Amerika;
• Első leírása: Robert Brown: On the Asclepiadeae, 1810 (mint család: Asclepiadaceae).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Richard Burnett, 1835.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asclepiadaceae Robert Brown
• Stapeliaceae Horaninow
• Ceropegiaceae Gibbs-Haubert
• Periplocaceae Schlechter

Az alcsalád képviselői között egyaránt megtalálhatók évelő lágyszárúak, cserjék, liánok és pozsgás növények. Jellemző rájuk a tejnedvű (latex) járatok jelenléte. A levelek többnyire átellenes állásúak vagy örvösek, egyszerűek, épszélűek, gyakran pozsgás (succulentus) felépítésűek. A szárak gyakran csavarodók (liánok) vagy a szárazabb élőhelyeken megvastagodott, fotoszintetizáló kaktuszszerű szukkulensek (például a Stapelieae nemzetségcsoportban).

A virágok öttagúak, hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorphicus). A csészelevelek tövüknél összefonódhatnak. A párta (corolla) forrt, tölcsér vagy harang alakú. Jellemző a bonyolult ivarszerv, a gynostegium, amely a porzók és a bibeszálak összenövéséből jön létre. A porzók pollenje többnyire összetapadt tömeget, úgynevezett pollinium-ot alkot. A virágok gyakran rendelkeznek mellékpártával (corona), amely változatos függelékekből áll.

A termés általában két tüszőtermésből áll (folliculus), amelyek az érés során hosszában felrepednek.

• Magja: A magvak általában lapítottak, és egyik végükön hosszú, selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést (anemochoria) segíti.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő, különösen Afrikában és Dél-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen változatos élőhelyeken fordulnak elő az esőerdőktől a sivatagokig. Sok faj epifita életmódot folytat, míg mások extrém szárazságtűrő szukkulensek. A beporzást speciális rovarok (gyakran legyek vagy méhek) végzik, amelyeket a virágok illata és nektárja csalogat.

Az Asclepiadoideae alcsalád (selyemkóróformák) az Apocynaceae család legfejlettebb, filogenetikailag az legfiatalabb, monofiletikus egységet alkotó ága. A modern molekuláris kutatások a csoportot több tribuszra osztják, amelyek közül a szukkulencia szempontjából a Asclepiadeae és a Ceropegieae a legjelentősebbek. A fejlődéstörténet során a kúszónövény (lián) habitustól a levéltelen szárszukkulencia felé mutató evolúciós trend figyelhető meg, amely az afrikai és arab arid területekhez való alkalmazkodás során többször, konvergens módon is kialakult.

Az alcsalád szukkulens képviselői öt fő fejlődési vonal mentén csoportosíthatók:

Ez a csoport képviseli az átmenetet a fásodó szárú kúszónövények és a valódi szukkulensek között.

• Cynanchum: Világszerte elterjedt nemzetség, amelynek madagaszkári fajai extrém szárszukkulenciát mutatnak.
• Sarcostemma: Levéltelen, húsos, ízelt szárú növények, amelyek gyakran más növényekre támaszkodva növekednek.

A szukkulencia itt gyakran föld alatti raktározó szervekkel (kaudex) párosul.

• Ceropegia: Változatos nemzetség, amelyben a húsos levelű kúszónövényektől a gumós geofitonokig minden forma megtalálható.
• Brachystelma: Erősen gumós szukkulensek, amelyek vegetatív része a száraz évszakban gyakran visszahúzódik.

Ez a csoport a szárszukkulencia csúcsa az alcsaládban; a levelek redukálódtak, a fotoszintézist a bordás, kaktuszszerű szár végzi.

Jelleg	Nemzetségek
Klasszikus bordás szár	Stapelia, Orbea, Huernia, Piaranthus, Caralluma, Duvalia
Oszlopos / kaktuszszerű	Hoodia, Tavaresia, Echidnopsis
Kavicsszerű / redukált	Pseudolithos, Larryleachia, Whitesloanea
Kérges / mimikri	Rhytidocaulon
Különleges virágzatú	Edithcolea, Stapelianthus

Ebbe a tribuszba a kaudiciform (répatörzsű) szukkulensek tartoznak.

• Fockea: Hatalmas, részben föld alatti, fásodó raktározó szervet (caudex) fejlesztenek, amelyből vékony, kúszó hajtások indulnak.
• Cibirhiza: Hasonló életmódú, ritkább afrikai nemzetség.

Bár sok lián tartozik ide, több nemzetség kifejezetten húsos levelekkel vagy szárral rendelkezik.

• Hoya (Viaszvirág): Sok fajuk pozsgás levelű (levélszukkulens) epifiton, amelyek a trópusi esőerdők lombkoronájában, időszakos vízhiányhoz alkalmazkodva élnek.
• Dischidia: Speciális, módosult hólyaglevelekkel rendelkező epifitonok, amelyekben vizet raktároznak, vagy hangyákkal élnek szimbiózisban.

A Stapeliinae szubtribusz tagjai külsőleg hasonlíthatnak az Euphorbiaceae vagy Cactaceae családok oszlopos szukkulenseire, de a meténgfélékre jellemző tejnedv és a rendkívül komplex, gyakran kellemetlen szagú (dögszagú) virágszerkezet (gynostegium) egyértelműen elkülöníti őket. A nemzetségek közötti különbséget (pl. Stapelia vs. Huernia) elsősorban a pártacső mélysége és a belső korona (corona) finom morfológiai jegyei adják.

• International Plant Names Index (IPNI)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Meve, U. & Liede, S. (2002): A molecular phylogeny and generic rearrangement of the Stapeliads.
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Asclepiadoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/