Szukkulens határozó: Trichocereinae
A Trichocereinae határozókulcsa
Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, túlnyomórészt dél-amerikai (andoki és chaco-vidéki) elterjedésű Trichocereinae szubtribusz elfogadott nemzetségeinek elkülönítésére szolgál. A csoport rendkívül morfológiagazdag, a parányi törpe kaktuszoktól a hatalmas oszlopkaktuszokig terjed, közös bélyegük a virágcső és a magház többnyire pikkelyes, szőrös vagy gyapjas areolázottsága.
- A növények törpe vagy kistermetű gömb, lapított gömb, vagy rövid hengeres alakúak, sohasem nevelnek magas, fatermetű oszlopos törzset; a virágok tölcséresek vagy harang alakúak, többnyire a hajtás csúcsi részén vagy az oldalsó areolákból fejlődnek:
- A virágok zigomorfak (részarányosak) vagy feltűnően ferdén levágott torkúak, a lepelcső gyakran görbült, a sziromlevelek belső köre nem teljesen radiális szimmetriájú; többnyire perui magashegységi fajok:
- A növények lapított gömb alakúak, a bordák szélesek, alacsonyak, de határozott, lapos szemölcsökre tagolódnak; a tövisek fésűszerűen a testre simulnak vagy hajlottak; a virágok élénk színűek (vörös, narancs, sárga), a lepelcső keskeny, pikkelyes és finom szőrökkel fedett → Szukkulens határozó: Matucana (Pl. Matucana, Matucana haynei)
- A növények lapított gömb alakúak, a hajtás csúcsa bemélyedő és dúsan gyapjas; a bordák nagyon sűrűek és teljesen lapos, négyszögletes szemölcsökre tagolódnak; a tövisek merevek, sárgásbarna színűek; a virágzat a csúcsi gyapjúból tör elő, a virágok kicsik, sárgásak vagy halvány rózsaszínűek, tölcsérük rendkívül rövid és vaskos → Szukkulens határozó: Oroya (Pl. Oroya, Oroya peruviana)
- A virágok szigorúan aktinomorfak (sugaras szimmetriájúak), egyenesek, a lepelcső megnyúlt vagy tölcséres:
- A virágcső (lepelcső) belső felületén, a porzószálak rögzülési zónájában egy jól elkülönülő, gyűrűszerűen záródó szőrkoszorú vagy nektárkamra-fedő struktúra található; a növények többnyire andoki törpe gömbkaktuszok, rendkívül élénk színű, nappal nyíló virágokkal, a belső lepellevél színe rendkívül változatos (piros, sárga, lila, narancs) → Szukkulens határozó: Lobivia (Pl. Lobivia, Lobivia pentlandii)
- A virágcső belső felületén hiányzik a fenti sűrű szőrgyűrű; a virágzás gyakran éjszakai vagy a növények morfológiája az alábbiak szerint tagolódik:
- A virágok hatalmasak, széles tölcséresek, fehérek vagy halvány rózsaszínűek, éjszaka nyílnak és rendkívül illatosak; a lepelcső hosszú, vaskos, rajta az areolák dús, sötét vagy szürke gyapjúszőröket viselnek; a növények gömbölyűek vagy idős korban hengeresek, dúsan sarjadók → Szukkulens határozó: Echinopsis (Pl. Echinopsis, Echinopsis oxygona)
- A virágok kisebbek, nappal nyílnak, vagy ha éjszakaiak is, a növények apró, specializált törpealkatúak:
- A növények apró, karcsú, rövid hengeres szárat nevelnek, csoportokat alkotva, a bordák alacsonyak, sűrűn tövisesek; a virágok fehér színűek, éjszakai nyílásúak:
- A hajtások aprók, a virágok rendkívül megnyúlt, nagyon keskeny, csőszerű lepelcsővel rendelkeznek, a sziromlevelek keskenyek, a növények illatosak és törékenyek → Szukkulens határozó: Pygmaeocereus (Pl. Pygmaeocereus, Pygmaeocereus bylesianus)
- A szár apró, tojásdad vagy gömbölyű, nagyon sűrű, finom tövisezettséggel (Mila-típus); a virágok kicsik, tölcséresek, sárga színűek, nappal nyílnak; Peru partmenti sivatagjaiban honosak → Szukkulens határozó: Mila (Pl. Mila, Mila caespitosa)
- A növények erőteljesebb gömbkaktuszok, a virágok sziromlevelei szélesek, merevebbek, a lepelcső pikkelyei határozottak:
- A virágcső pikkelyeinek hónaljából merev, szúrós, tövisszerű serték fejlődnek, a virág sárga, narancs vagy fehér, a magok matt feketék → Szukkulens határozó: Acanthocalycium (Pl. Acanthocalycium, Acanthocalycium spiniflorum)
- A virágcső nagyon hosszú, rendkívül karcsú, a hajtás csúcsán magányosan fejlődik, a sziromlevelek keskeny-lándzsásak, fehérek; a növény kicsi, hosszúkás gömb alakú, a bordák élesek → Szukkulens határozó: Setiechinopsis (Pl. Setiechinopsis, Setiechinopsis mirabilis)
- A növények apró, karcsú, rövid hengeres szárat nevelnek, csoportokat alkotva, a bordák alacsonyak, sűrűn tövisesek; a virágok fehér színűek, éjszakai nyílásúak:
- A virágok zigomorfak (részarányosak) vagy feltűnően ferdén levágott torkúak, a lepelcső gyakran görbült, a sziromlevelek belső köre nem teljesen radiális szimmetriájú; többnyire perui magashegységi fajok:
- A növények határozottan megnyúlt oszlopos növekedésűek, cserjeszerűek vagy fatermetűek, felegyenesedő, elágazó vagy kúszó és csüngő szárszerkezettel:
- Az ivarérett hajtásokon jól elkülönülő, sűrűn gyapjas-szőrös terminális vagy laterális cefálium, illetve pszeudocefálium (módosult virágzási zóna) alakul ki:
- A cefálium zóna a szár csúcsi részén vagy oldalán egybefüggő, sűrű, fehér vagy szürkés gyapjútömeget alkot, amely a növény bordáit teljesen elrejti; a virágok kicsik, cső alakúak, alig emelkednek ki a gyapjúból:
- A cefálium dús, hosszú szőrökből és gyapjúból áll, oldalt vagy a csúcson fejlődik, a növények oszlopai teljesen fehéren szőrösek a sűrű peremtövisektől és szálaktól; a virágok éjszaka nyílnak → Szukkulens határozó: Espostoa (Pl. Espostoa, Espostoa lanata)
- A cefálium merev, sörteszerű töviseket és sűrű, sárgásbarna vagy vörösesbarna gyapjút tartalmaz, amely laterálisan fut végig a robusztus oszlop oldalán; a virágok zöldesfehérek → Szukkulens határozó: Vatricania (Pl. Vatricania, Vatricania guentheri)
- A virágzási zóna nem képez teljesen zárt gyapjútakarót, hanem a hajtás egyik oldalán lévő areolák módosulnak dúsabb szőrzettel és hosszabb, sörteszerű tövisekkel (pszeudocefálium); a virágok keskeny cső alakúak, többnyire zigomorfak:
- A virágok kicsik, a lepelcső zónájában a porzók és a bibeszál messze kinyúlnak a pártából; a pszeudocefálium hosszú, sörtés szálakkal kevert fehér gyapjú → Szukkulens határozó: Cephalocleistocactus (Pl. Cephalocleistocactus, Cephalocleistocactus chrysocephalus)
- A virágok élénkpirosak, narancssárgák vagy zöldesek, a lepelcső nyílása szűk, ferde, a porzók és a bibe hosszan exszertáltak (kinyúlók); a hajtások karcsú oszlopok → Szukkulens határozó: Cleistocactus (Pl. Cleistocactus, Cleistocactus baumannii)
- A cefálium zóna a szár csúcsi részén vagy oldalán egybefüggő, sűrű, fehér vagy szürkés gyapjútömeget alkot, amely a növény bordáit teljesen elrejti; a virágok kicsik, cső alakúak, alig emelkednek ki a gyapjúból:
- Az ivarérett oszlopos hajtásokon nem alakul ki sűrű, zárt cefálium vagy pszeudocefálium; a virágok normál, bár esetenként dúsabban gyapjas areolákból fejlődnek:
- A virágok kifejezetten csőszerűek, a pártanyílás szűk, ferde vagy határozottan zigomorf (kolibri-beporzású szindróma), a porzószálak hosszan kinyúlnak a lepelből:
- A növények robusztus oszlopok, a hajtásokat rendkívüli módon sűrű, hosszú, finom, szőrszerű vagy sörteszerű fehér, sárgásbarna tövisek borítják, amelyek befedik a testet; magashegységi andoki fajok → Szukkulens határozó: Oreocereus (Pl. Oreocereus, Oreocereus celsianus)
- A növények karcsúbb, cserjeszerű oszlopok vagy elágazó ágúak, a tövisezettség nem alkot zárt szőrbundát:
- A hajtások sűrűn ágazzák el magukat, sokszor vékonyak, sárgás tövisekkel; a virágok élénkpirosak vagy narancssárgák, a lepelcső alapja S-alakúan görbült, a sziromlevelek teljesen szétterülők → Szukkulens határozó: Winterocereus (Pl. Winterocereus, Winterocereus aureispinus)
- A hajtások felegyenesedők, a virágok csöve egyenes vagy csak enyhén hajlott, a pártatagok rövidek:
- A virágok pirosak vagy sötétvörösek, a lepelcső külső pikkelyei húsosak, a növények szubtrópusi andoki völgyek lakói → Szukkulens határozó: Borzicactus (Pl. Borzicactus, Borzicactus sepium)
- A hajtások tőből ágaznak el, a sziklafalakon csüngő vagy kapaszkodó habitusúak, az areolák gyapjasak → Szukkulens határozó: Cremnocereus (Pl. Cremnocereus, Cremnocereus albipilosus)
- A virágok széles tölcséresek vagy harang alakúak, aktinomorfak (sugaras szimmetriájúak), éjszaka vagy nappal nyílnak, a lepelcső tágas:
- A virágok éjszaka nyílnak, fehérek vagy krémszínűek, a lepelcső rendkívül hosszú, karcsú, a növények hajlamosak a kúszó, támaszkodó vagy vékony cserjés habitusra; a termés gyakran nagy, élénkpiros, húsos bogyó, rajta a pikkelyek hónaljából tövisek vagy serték fejlődhetnek → Szukkulens határozó: Harrisia (Pl. Harrisia, Harrisia martinii)
- A növények robusztus, felálló oszlopkaktuszok, kaktuszfák vagy merev cserjék:
- A hajtások sűrűn bordázottak, a virágcső (lepelcső) rendkívül sűrűn borított hosszú, selymes, barna, szürke vagy fehér gyapjúszőrökkel, amely a virág bimbós korában prémszerűen borítja a struktúrát:
- A növények hatalmas termetű, gyertyatartószerűen elágazó oszlopok vagy masszív, vastag törzsű kaktuszfák; a virágok nagyok, tölcséresek, fehérek → Szukkulens határozó: Leucostele (Pl. Leucostele, Leucostele chiloensis)
- A növények alacsonyabb, cserjeszerű vagy csoportképző oszlopok, a szár bordái alacsonyabbak, sűrű tövisezettséggel; a virágok éjszakaiak, de a lepelcső hosszan megnyúlt → Szukkulens határozó: Arthrocereus (Pl. Arthrocereus, Arthrocereus rondonianus)
- A virágcső szőrözöttsége ritkább, vagy a pikkelyek és a szőrök kombinációja az alábbi nemzetségekre jellemző specifikus morfológiát mutatja:
- A virágok tubusosak, sötétvörösek vagy skarlátvörösek, a lepelcső vaskos, sűrűn pikkelyes, a porzók torkolati gyűrűje zárt, a hajtás csúcsán a virágzási zóna areolái dús, merev barna töviseket nevelnek → Szukkulens határozó: Denmoza (Pl. Denmoza, Denmoza rhodacantha)
- A virágok tölcséresek, fehérek, krémszínűek vagy sárgásak:
- A szár bordái magasak, az areolák nagyok, sötét tövisekkel; a virágok csöve pikkelyes és sötét szőrökkel borított, a növények észak-perui magas oszlopok → Szukkulens határozó: Lasiocereus (Pl. Lasiocereus, Lasiocereus fulvus)
- A növények az alábbi andoki cserjeszerű vagy fatermetű nemzetségek taxonómiai kládjaiba tartoznak:
- A hajtások mereven felállók, a bordák száma magas, a tövisek sárgák vagy barnák, tűszerűek; a virágok oldalt nyílnak, fehéresek vagy zöldesfehérek, a lepelcső pikkelyei kicsik, gyér szőrzettel → Szukkulens határozó: Weberbauerocereus (Pl. Weberbauerocereus, Weberbauerocereus johnsonii)
- A hajtások karcsú oszlopok, dúsan elágazók, sűrű és finom tövisezettséggel; a virágok éjszaka nyílnak, kisméretűek, harang alakúak, fehérek, a virágcső külső felülete barnás szőrökkel fedett → Szukkulens határozó: Haageocereus (Pl. Haageocereus, Haageocereus pseudomelanostele)
- A növények fatermetűek vagy cserjeszerűek, a szár kékesszöld vagy világoszöld, a virágok éjszakaiak, fehérek, a lepelcső külső pikkelyei húsosak, fekete-fehér szőrpamacsokkal:
- A növények laza cserjét alkotnak, a virágok tölcséresek, de a sziromlevelek finomak, a termés gömbölyű, sárgás vagy pirosas bogyó → Szukkulens határozó: Samaipaticereus (Pl. Samaipaticereus, Samaipaticereus corroanus)
- A növények törzse kifejezetten fásodó, a ágak sötétzöldek, a virágok harang tölcséresek, fehéresek, a lepelcső merevebb pikkelyű → Szukkulens határozó: Rauhocereus (Pl. Rauhocereus, Rauhocereus riosaniensis)
- A növények hajtásai hajlékonyabbak, a szár halványzöld, a virágok enyhén zigomorfak, krémszínűek, a lepelcső sűrűn gyapjas, de tövis nélküli → Szukkulens határozó: Yungasocereus (Pl. Yungasocereus, Yungasocereus inquisivensis)
- A hajtások sűrűn bordázottak, a virágcső (lepelcső) rendkívül sűrűn borított hosszú, selymes, barna, szürke vagy fehér gyapjúszőrökkel, amely a virág bimbós korában prémszerűen borítja a struktúrát:
- A virágok kifejezetten csőszerűek, a pártanyílás szűk, ferde vagy határozottan zigomorf (kolibri-beporzású szindróma), a porzószálak hosszan kinyúlnak a lepelből:
- Az ivarérett hajtásokon jól elkülönülő, sűrűn gyapjas-szőrös terminális vagy laterális cefálium, illetve pszeudocefálium (módosult virágzási zóna) alakul ki: