Kategória:Angiospermae
| Angiospermae | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
Tudományos név
- Angiospermae (Lindley) Lindley, 1830
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A név az ógörög angeion (ἀγγεῖον – edény, tartó, tok) és a sperma (σπέρμα – mag, csíra) szavak összetételéből származik. Paul Hermann alkotta meg a kifejezést 1690-ben, modern értelmében pedig Robert Brown használta először 1827-ben a zárvatermők elkülönítésére a nyitvatermőktől (Gymnospermae). A megnevezés arra utal, hogy a magkezdemények zárt termőben, védetten fejlődnek.
Típus
- Magnolia Linnaeus; Plumier ex Linnaeus, 1753
Első leírása: John Lindley, An Introduction to the Natural System of Botany, 1830.
Magnolia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Magnoliophyta Cronquist, Takht. & W.Zimm.
- Anthophyta Braun
- Magnoliopsida Brongn.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A vegetatív test rendkívül változatos, a parányi békalencséktől a hatalmas fákig terjed. Jellemző a valódi edénynyalábok jelenléte, ahol a farész (xylem) általában tartalmaz fatestet alkotó trachea-kat (vízszállító csöveket), a háncsrész (phloem) pedig rostacsöveket és kísérősejteket. A levelek erezete változatos, a kétszikűeknél hálózatos, az egyszikűeknél párhuzamos lefutású.
Generatív test
Virág
A virág a zárvatermők legfontosabb evolúciós újítása, amely módosult levelekből álló rövid szártagú hajtás. Jellemzője a takarólevelek (csésze és párta, vagy lepel) jelenléte. A porzók (stamen) két pár pollenzsákot tartalmaznak. A termőlevelek (carpellum) zárt magházzá (ovarium) nőttek össze, amelyben a magkezdemények védetten fejlődnek. A megporzás során a pollen a bibére (stigma) kerül.
Termés
A megtermékenyítés után a magház fala termésfallá (pericarpium) alakul, amely körülveszi a fejlődő magvakat. Ez a valódi termés, amely segíti a magok védelmét és terjesztését.
- Magja: A magkezdeményből fejlődik. Jellemző a kettős megtermékenyítés, amelynek során kialakul a táplálószövet (endospermium). A csíra egy vagy két sziklevéllel rendelkezik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, minden kontinensen megtalálhatóak, beleértve az Antarktiszt is (például a Deschampsia antarctica). A szárazföldi flóra domináns csoportját alkotják, a sarkvidékektől az egyenlítői esőerdőkig mindenhol jelen vannak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szinte minden földi élőhelyet benépesítenek: sivatagokat, esőerdőket, édesvizeket és tengerparti sós vizeket. Életmódjuk szerint lehetnek autotrófok, paraziták, szaprofiták vagy epifiták. Számos fajuk víznedvű szukkulens, mások fás szárúak vagy lágy szárú egyévesek.
Szukkulent taxonok
A zárvatermők körében a szukkulencia (pozsgásság) számos családban párhuzamos evolúció során alakult ki. Kiemelkedőek a Cactaceae (kaktuszfélék) család tagjai, amelyek szinte kivétel nélkül szukkulens szárral és tövisekkel rendelkeznek. További jelentős csoportok az Aizoaceae (kavicstextúrájú levelek), a Crassulaceae (varjúhájfélék) és az Euphorbiaceae bizonyos nemzetségei, amelyek gyakran kaktuszszerű megjelenést mutatnak.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a zárvatermők monofiletikus egységet alkotnak. A rendszer alapját a molekuláris genetikai vizsgálatok adják. A klád főbb ágai az bazális zárvatermők (pl. Amborellales, Nymphaeales), a magnoliidák, valamint a két legnagyobb csoport: a Monocotyledonae (egyszikűek) és az Eudicotyledonae (valódi kétszikűek).
A zárvatermők kladogramja
A kladogram az APG IV-rendszer (a zárvatermő növények modern, főleg molekuláris alapú, filogenetikus növényrendszertani osztályozásának, az Angiosperm Phylogeny Group (APG) általi negyedik, 2016-os kiadása) szerinti, a rendekig bezárólag.
Az APG IV-rendszer 64 zárvatermőrendet és 416 -családot ír le.
Csillaggal (*) jelölve azok a rendek, amelyek bizonyítottan tartalmaznak szukkulens taxonokat (klasszikus morfológiai értelemben: vízraktározó szár/levél/gyökér). A csillag nem azt jelenti, hogy a rend jellemzően szukkulens, hanem azt, hogy legalább egy elismert szukkulens taxon előfordul benne.
Az evolúciós fában láthatjuk, hogy a pozsgás (szukkulens) tulajdonság a kladogram különböző pontjain jelenik meg válaszként (konvergens evolúció) helytől és időtől függetlenül az azonos külső, kedvezőtlen környezeti hatásokra (vízhiányos, xerofita környezet).
└─ Angiospermae
├─ (1) Amborellales
└─ N
├─ (2) Nymphaeales
└─ N
├─ (3) Austrobaileyales
└─ Mesangiospermae
├─ Magnoliids
│ ├─ N
│ │ ├─ (4) Canellales
│ │ └─ (5) Piperales *
│ └─ N
│ ├─ (6) Laurales
│ └─ (7) Magnoliales
└─ N
├─ (8) Chloranthales
└─ N
├─ Monocots
│ ├─ (9) Acorales
│ └─ N
│ ├─ (10) Alismatales *
│ └─ Petrosaviids
│ ├─ (11) Petrosaviales
│ └─ N
│ ├─ N
│ │ ├─ (12) Dioscoreales *
│ │ └─ (13) Pandanales *
│ └─ N
│ ├─ (14) Liliales
│ └─ N
│ ├─ (15) Asparagales * (pl. Agave, Aloe)
│ └─ Commelinids
│ ├─ (16) Arecales
│ └─ N
│ ├─ (17) Poales * (néhány bromélia)
│ └─ N
│ ├─ (18) Zingiberales
│ └─ (19) Commelinales *
└─ N
├─ (20) Ceratophyllales
└─ Eudicots
├─ (21) Ranunculales
└─ N
├─ (22) Proteales
└─ N
├─ (23) Trochodendrales
└─ N
├─ (24) Buxales
└─ Core Eudicots
├─ (25) Gunnerales
└─ Pentapetalae
├─ Superrosids
│ ├─ (26) Saxifragales * (pl. Crassulaceae)
│ └─ Rosids
│ ├─ (27) Vitales * (pl. Cissus)
│ └─ N
│ ├─ Fabids
│ │ ├─ N
│ │ │ ├─ (28) Zygophyllales *
│ │ │ └─ COM clade
│ │ │ ├─ (29) Celastrales
│ │ │ └─ N
│ │ │ ├─ (30) Oxalidales *
│ │ │ └─ (31) Malpighiales * (pl. Euphorbia)
│ │ └─ Nitrogen-fixing clade
│ │ ├─ (32) Fabales *
│ │ └─ N
│ │ ├─ (33) Rosales *
│ │ └─ N
│ │ ├─ (34) Fagales
│ │ └─ (35) Cucurbitales *
│ └─ Malvids
│ ├─ (36) Geraniales * (pl. Pelargonium)
│ └─ N
│ ├─ (37) Myrtales
│ └─ N
│ ├─ (38) Sapindales *
│ └─ N
│ ├─ (39) Brassicales *
│ └─ N
│ ├─ (40) Huerteales
│ └─ N
│ ├─ (41) Malvales * (pl. Adansonia)
│ └─ (42) Picramniales
└─ Superasterids
├─ N
│ ├─ (43) Dilleniales
│ └─ (44) Caryophyllales * (pl. Cactaceae, Lithops)
└─ Asterids
├─ N
│ ├─ (45) Cornales
│ └─ (46) Ericales *
└─ Gentianids
├─ Lamiids
│ ├─ (47) Icacinales
│ └─ N
│ ├─ (48) Metteniusales
│ └─ N
│ ├─ (49) Garryales
│ └─ N (Core Lamiids / Gentianids mag)
│ ├─ N
│ │ ├─ (50) Gentianales *
│ │ └─ N
│ │ ├─ (51) Boraginales *
│ │ └─ (52) Vahliales
│ └─ N
│ ├─ (53) Solanales *
│ └─ (54) Lamiales *
└─ Campanulids
├─ (55) Aquifoliales
└─ N
├─ (56) Asterales * (pl. Senecio)
└─ N
├─ (57) Escalloniales
└─ N
├─ (58) Bruniales
└─ N
├─ (59) Apiales *
└─ N
├─ (60) Paracryphiales
└─ N
├─ (61) Dipsacales
└─ N
├─ (62) Cardiopteridales
└─ N
├─ (63) Oncothecales
└─ (64) Berberidopsidales
Statisztika
- Az összes angiospermae rend száma: 64
- A szukkulens taxonokat tartalmazó rendek száma: 27
Megjegyzés
- A csillaggal jelölt rendek, nem azt jelentik, hogy minden faj szukkulens a rendben.
- A legnagyobb szukkulens-diverzitás a Caryophyllales, Asparagales, Asterales, Malpighiales, Rosids egyes rendjeiban fordulnak elő.
- A Monocots klád Asparagales, Liliales, Poales rendjei tartalmaznak jelentősebb szukkulens csoportokat.
- Az Eudicots kládban a Caryophyllales és Asterids kládok szukkulens fajai dominálnak.
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 36 alkategóriával rendelkezik (összesen 36 alkategóriája van).